LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! A kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság jelentése magas színvonalú szakmai munkát tartalmaz, amely ebben a kormányzati ciklusban ritkaságszámba megy az Országgyûlésben.
A jelentés lesújtó képet fest a kormányzat kábítószerrel kapcsolatos politikájáról és annak következményeirõl. A drogstratégia hiánya, a kábítószer-forgalom növekedése mutatják a kormány bizonytalanságait, tehetetlenségét. Erre a Magyar Demokrata Fórum képviselõi már korábban rámutattak, például Dobos Krisztina ez év májusában - amikor itt, a parlamentben, az MDF szakmai bázisának nevében is - a kábítószer elleni küzdelemben történõ közös összefogásra szólított fel, és megfelelõ érvekkel, javaslatokkal támasztotta alá megszólalását.
A helyzet súlyosságát jól jellemzik a jelentésben található adatok is. 1991-ben 12 esetben, az idei esztendõben pedig 43 esetben derítettek fel kábítószer-csempészetet. 1991-ben 18 kilogramm kábítószert foglaltak le, ebben az esztendõben már eddig több, mint két tonnát (Dr. Toller László: Ez pozitívum!), vagyis több mint százszorosára növekedett a felderített kábítószer-csempészet mértéke! (Dr. Toller László: Katasztrófa!) Sajnos valószínû, hogy nem a felderítés lett százszor hatékonyabb, hanem a csempészáru mennyisége lett sokkal nagyobb.
A jelentés tehát rendkívül kritikus képet fest a jelenlegi magyarországi droghelyzetrõl, pedig az elõzõ kormány idején megtörténtek a lényeges kezdeményezések. 1991 óta a drogterápiás intézmények támogatása önálló tétele lett a költségvetésnek. 1992 óta költségvetési támogatásban részesülnek az olyan egyházi, alapítványi rehabilitációs intézetek is, amelyek az egészségügyön kívül mûködnek. Egyébként a jelentésben érdemes lett volna jobban hangsúlyozni az egyházi és civil szervezetek mûködését és hatékonyságát, lehetõségeit. 1992-ben törvény írta elõ, hogy létre kell hozni a szenvedélybetegek rehabilitációs intézményét.
Az elmúlt ciklusban jött létre a társadalombiztosítás mentálhigiénés alapja. A ma futó, kábítószer-fogyasztást megelõzõ programok - például a DADA, a Chef, az Unicri - szintén az elõzõ ciklusban indultak el, és ekkor alakult meg a tárcaközi bizottság is. Sajnálatos, hogy a jelenlegi kormány nem folytatta ezt a sort, és most oda jutottunk, hogy a parlament illetékes bizottsága is elmarasztalja a kormányzati tevékenységet. A jelentés stratégia- és koordinációhiánnyal vádolja a kormányzatot.
Egyesek úgy vélekednek, hogy a kábítószer jelentõsége még nem éri el az egyéb társadalmi devianciák - például az alkoholizmus - súlyát, ezért a parlament aránytalanul sokat foglalkozik a kábítószerrel, és kevesebbet egyéb társadalmi zavarokkal, devianciákkal.
(11.20)
Látnunk kell azonban, hogy az utóbbi években Magyarország a kábítószer-kereskedelem célországává vált. A kábítószer-kereskedõk piacbõvítõ szándékára kézenfekvõ megoldás az új közép-európai demokráciákban való terjeszkedés. Ezen a területen a késõn jövõk sajátos elõnyével indulhatnának. Tõlünk nyugatabbra már tudják, hogy milyen súlyos csapás a drog, és ott a társadalom és az állam már kialakította védekezõ mechanizmusát. Nekünk csak meg kellene tanulnunk ezeket az eljárásokat annak érdekében, hogy eredményesebben fogjuk vissza a kábítószer terjedését.
Minden egészségügyi probléma esetében igaz, hogy a megelõzés hatékonyabb, mint a gyógyítás. Nagyon súlyos felelõsséget vállal a kormányzat, amikor azt az idõt elpazarolja akkor, amikor még eredményes megelõzést lehetne folytatni.
A parlamentnek is erõteljesen foglalkoznia kell a kábítószer gondjaival, problémáival, a megoldás lehetõségeivel. A rendelkezésünkre álló idõ gyorsan múlik. Az ebben az évben ellenõrzött 266 diszkóból 260-ban találtak kábítószer-fogyasztásra utaló jeleket. Egyes becslések szerint immár 100 ezer, droggal kapcsolatba került személy van az országban. Jellemzõ, és a bizottsági jelentés is megállapítja, hogy nincsenek átfogó intézkedések, maga a kormányzat sem tudja, hogy pontosan mi is a valóságos helyzet.
Még egy összefüggésre kell itt felhívnunk a figyelmet, amelyet az elsõ hazai drogambulancia egyik megalapítója és egykori vezetõje, az MDF korábbi parlamenti képviselõje, Grezsa Ferenc fogalmazott meg egy tanulmányában. Ezt írja:
"Az alkohol- és drogkérdést, az öngyilkosság és bûnözés problémáit, és különösen a hátterükben meghúzódó szorongást és agressziót érdemben már aligha lehet pusztán alkohol-, drog-, szuicidium- és bûnözés- megelõzõ programokkal mérsékelni. E fontos és égetõen hiányzó kezdeményezések önmagukban aligha fognak eredményeket hozni a közösség önazonosságának erõsítése, a kapcsolati kultúra átfogó megújítása nélkül. A mentálhigiénés problémák megoldása és megelõzése Magyarországon már nemcsak szakmai, de legalább annyira politikai ügy is." Sajnos ezt az összefüggést, amely pedig alapvetõ fontosságú, az elõttünk fekvõ jelentés nem kellõ hangsúllyal tárgyalja.
A Magyar Demokrata Fórum mélységesen egyetért Farkasinszky Teréz fõorvos asszony - vagy ahogy a betegei nevezik: Teréz anya - megállapításával. Még 1988-ból való ez az idézet: "A társadalmi megelõzés alapvetõ feladata, hogy csökkenjenek azok a társadalmi- gazdasági problémák, amelyek kitermelik és fenntartják a deviáns problémát. A család stabilizálása a felnövekvõ nemzedék szempontjából a legfontosabb, hiszen a gyermek itt tanul magatartási formát, érzelmi viszonyulást, problémamegoldási mintákat, kudarctûrõ képességeket, megfelelõ értékrendet."
A fenti szakértõi megállapítások a politika nyelvére lefordítva azt jelentik, hogy ha egészséges társadalmat akarunk, akkor az egészséges család lehetõségeit, társadalmi környezetét kell megteremteni. A legjobb drogpolitika, ha az állam minden erejével a gyermekeket nevelõ családok anyagi és erkölcsi megerõsítését szolgálja.
A Magyar Demokrata Fórum a következõ pontokat tekinti a drogstratégia legfontosabb elemeinek. Mielõtt azonban ezt vázlatosan elõterjesztem, még egyszer hangsúlyozom: a legjobb drogpolitika a családok védelme.
A hatékony gyógyítás azzal kezdõdik, hogy pontos diagnózist állítunk fel. A kormányzatnak kötelezõen el kell végeztetnie azokat a felméréseket, amelyek alapján tiszta képet kaphatunk a jelenlegi helyzetrõl, a veszély nagyságáról. Meg kell teremteni a kormányzaton belül is a koordinációt, hogy egységes adatokhoz jussunk, és egységes cselekvési tervet lehessen kidolgozni. Örömmel vettük volna, ha a jelentés nemcsak sürgeti a szükséges felmérések elvégzését, hanem már eredményeket is tartalmazott volna.
1. Az elsõ és legfontosabb teendõnk a megelõzés, amelynek színtere az iskola, ahol szükség van iskolai programokra, pedagógus- továbbképzésekre, szülõi és ifjúsági szervezetek bevonására. Ezekre a programokra a költségvetésben elkülönített összeg álljon rendelkezésre a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumban, valamint a Belügyminisztériumban.
2. A megelõzés második, de szintén nagyon fontos terepe a nyilvánosság. Az egészséges életmódra, az egészségnevelésre, a káros hatások kiküszöbölésére, a pozitív életstratégiák, életminták megmutatására vonzó programokat kell indítani, megvalósítani.
3. Végre kell hajtani az elõzõ ciklusban elfogadott szociális törvénynek a szenvedélybetegeket ellátó intézményhálózatok kiépítésére vonatkozó elõírásait.
4. Meg kell erõsíteni a rendõrség keretében foglalkoztatott kábítószer-ellenes csapat személyi állományát és technikai felszereltségét.
5. A drogbetegek kezelésére a társadalombiztosítás keretében megfelelõ ellátást kell biztosítani.
6. Át kell tekinteni a hatályos jogszabályokat. Többek között indokolt a "csekély mennyiség" mértékének újraszabályozása, és ebben a Legfelsõbb Bíróság az illetékes. A jelenlegi szabályozás oly magas mértékben és értékben állapítja meg a csekély mennyiség fölsõ határát, hogy a drogkereskedõk is a puszta fogyasztókkal esnek azonos elbírálás alá. Másrészt viszont az egyszeri kipróbáló is indokolatlanul 6 hónapos kezelésre szorul, mivel a puszta fogyasztást is bünteti a hatályos szabályozás.
Indokolt a "jelentõs mennyiség" újraszabályozása. Biztosra vehetõ, hogy a halálos adag több mint százszorosát valamely egyén kereskedelmi céllal tartja magánál.
Megfelelõ szintû jogszabály megalkotása szükséges, melynek alapján bezárhatóak azok a szórakozóhelyek, ahol a fiatalok kábítószeres, ismételten veszélyeztetett környezetbe kerülhetnek.
El kell fogadni a Btk. 282/A § (6) pontjának alkalmazásánál az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, illetve egészségügyi szakintézmények, valamint az általuk elfogadott szakmai intézmények és civil szervezetek igazolását.
Míg a gyógyszer hatása alatti gépkocsivezetést jogszabály szankcionálja, addig a kábítószerek, illetve pótszerek befolyása alatti vezetést nem bünteti. Indokolt ennek alapos felülvizsgálata is. Ugyanakkor a rendõrség számára biztosítani kell az ilyen esetek kiszûrésének technikai feltételeit.
Megfelelõ feltételekkel mûködtetni kell egy tárcaközi bizottságot, amelyben a Mûvelõdési Minisztérium, a Népjóléti Minisztérium, a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium képviselõi dolgoznak.
Mindezek alapján a jelentés minden szakmai erénye ellenére a határozati javaslat elégtelen a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint. Az MDF a módosító indítványok sorsától teszi függõvé végsõ állásfoglalását. Indítványainkat az MDF nevében Dobos Krisztina és Kis Gyula képviselõk fogják elõterjeszti.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)