JUHÁSZ GÁBOR, a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság elnöke, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az Országgyûlés 1996. december 10-i ülésnapján az általam '96. október 7-én benyújtott javaslatot elfogadta, és tizennégy tagból álló parlamenti eseti bizottságot hozott létre. A bizottság ez év február közepétõl dolgozott.
Feladatunk volt a kábítószer elleni küzdelemmel kapcsolatos nemzetközi egyezmények, ajánlások és a tárgykörben folyó ratifikációs munkálatok áttekintése, a vonatkozó nemzetközi dokumentumok és a hazai jogi szabályozás összevetése. Feladatunk volt továbbá a kábítószerügyi tárcaközi bizottság tevékenységének megismerése és tájékozódás a kábítószer-problémára irányuló prevenció, terápia, rehabilitáció és bûnüldözés hazai környezetérõl, illetve az errõl való meggyõzõdés helyszíni látogatások alkalmával. A bizottság feladata volt még, hogy tapasztalatai alapján szükség szerint kezdeményezze a kormánynál a meglévõ jogszabályok módosítását vagy új jogszabályok benyújtását, végül pedig, hogy munkájáról jelentést készítsen, melyet elsõ alkalommal `97. szeptember 30-ig kellett az Országgyûlés elé terjeszteni. A bizottság a határidõnek pontosan eleget tett.
A bizottság álláspontja megalakulása óta az, hogy ezek a feladatok kizárólag akkor teljesíthetõk, amennyiben nem csupán az intézményrendszer jogi környezetének, hanem mûködési feltételeinek és magának a jelenségnek: a hazai kábítószer-probléma sajátosságainak megismerésére is törekszünk.
Tevékenységünk során a következõ megismerési módszereket alkalmaztuk: anyagokat gyûjtöttünk, szakértõi munkacsoportokat alakítottunk pártok delegált szakértõi és más felkért szakértõk részvételével, mindösszesen húsz fõ szakértõ részvételével: egy a megelõzés, gyógyítás, illetve rehabilitáció kérdésével foglalkozó csoport, egy jogi munkacsoport, egy bûnüldözési munkacsoport és egy tömegkommunikációs munkacsoport dolgozott a bizottság mellett. Fõhatóságok és más intézmények képviselõinek bizottsági meghallgatását kezdeményeztük. A bizottság számára tájékoztatók, jelentések és szakértõi anyagok készültek, ezeket bizottsági ülésen megvitattuk. Februártól szeptember 30-ig mindösszesen húsz alkalommal üléseztünk. Intézménylátogatásokat tettünk: összesen hét intézménybe látogattunk el. Parlamenti nyílt napot szerveztünk a kábítószer-probléma területén mûködõ civil szervezetek és a kérdéskörrel foglalkozó szakemberek számára. Ezen mindösszesen körülbelül 180 szervezet 380 képviselõje vett részt.
Megkértük munkánkhoz a kábítószerügyi tárcaközi bizottság észrevételeit. Külön megkértük a kábítószeresekkel foglalkozó civil szervezetek véleményét a jelentéstervezetrõl. Bizottságunk Márfai Péter képviselõt kérte fel a bizottság munkadokumentumainak Interneten történõ elhelyezésére, amely az elsõ bizottsági honlap a magyar parlament történetében, amely nyilvános, ugyanakkor felhasználója számára anonimitást biztosító információforrás. A bizottság web-oldala most is mûködik, www.nodrog.hu néven bárki elérheti az interneten.
Szeretném leszögezni, hogy a bizottság tevékenysége a tiltott és visszaélésre alkalmas pszichoaktív anyagok orvosilag indokolatlan fogyasztásának problémájára irányult. Vizsgálódásunknak nem volt tárgya az alkohol, nem tértünk ki a dohányzásra mint káros szenvedélyre sem.
Engedjék meg, hogy expozémban kitérjek a '80-as évek kábítószer- problémájára, ami a határok megnyitása elõtti állapot volt. A hazai kábítószer-epidémia e korábbi szakaszának említett jellegzetessége máig ható tanulságokkal szolgál. Az egyik, hogy hazánkban is kialakult egy generáció, amelynek az élvezeti szerekhez, kábítószerekhez fûzõdõ viszonya eltér az elõtte felnövõkétõl, és a rákövetkezõ korosztályokra már ez az új, megváltozott viszony jellemzõ. Egy másik lényeges tanulság: szigorú tiltás és represszió mellett, illetve ennek ellenére is kialakul és fennmarad a drogfogyasztás.
A kábítószer-problémával kapcsolatos politika és ideológia területén fordulatot hozott az 1985. év. Ennek bizonyítéka a fiatalkori bûnözés helyzetével foglalkozó '85. évi minisztertanácsi határozat, amely az akkori droghelyzetre figyelemmel olyan intézményhálózat kiépítését sürgeti, amely átfogja a megelõzés, gyógykezelés, utókezelés és a rehabilitáció rendszerét.
'87-ben négy drogambulancia nyílt meg: két felnõttambulancia Budapesten, két ifjúsági ambulancia Szegeden és Pécsen. Ugyanebben az évben kezdte meg mûködését Dunaharasztin az Evangélumi Püspöki Gyülekezet Rehabilitációs Otthona. '88-ban megnyílt az elsõ, kifejezetten a kábítószerrel visszaélõk kórházi kezelését szolgáló drogosztály. '90-ig még három rehabilitációs otthon nyílt meg: a református egyházé Ráckeresztúron és Zsibriken, valamint a pécsi drogambulancia irányításával Keszün és egy ifjúsági drogambulancia Debrecenben. Végül meg kell említeni, hogy a kábítószer-probléma a '80- as évek végére kutatható társadalmi jelenséggé minõsült. Ennek bizonyítéka a "Társadalmi beilleszkedési zavarok" kutatási programon belül létrejött 5. számú, úgynevezett drogkutatási alirány.
A '80-as évek azonban ma már csak boldog békeidõként említhetõk a jelen tendenciáihoz képest. 1992-re a kábítószer-problémának minden olyan jelensége - a kábítószer-bûnözés legsúlyosabb formáit kivéve - megtalálható volt Magyarországon, amely Nyugat-Európában is létezett. Nemcsak tranzit-, hanem immáron célország lettünk, bár talán nem alakult ki az illegális kábítószerek munkamegosztáson alapuló szervezett piaca.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az indikátorok adatai alapján a kábítószer-helyzet '92-t követõ alakulásának leglényegesebb jellemzõi a következõk: az egészségügyi intézményekben egy-egy évben kezelt kábítószer-fogyasztókra vonatkozó adatok részben a kezeltek számának emelkedését mutatják, részben a fogyasztási szokások változását. Megállapítható, hogy hazánkban '94 és '96 között a kezelésen megjelentek között megduplázódott az opiátfogyasztók száma, ezen belül háromszorosára nõtt a heroinfogyasztók száma. A Magyarországon nyilvántartott heroinfüggõk száma mindösszesen 494. A számok nagyságrendjéhez hozzátartozik, hogy például Svájcban ez a szám 33 ezer, Hollandiában 23 ezer a regisztrált heroinfüggõ. Igaz, ott talán kevésbé rizikós a kórházi kezelésen részt venni, és biztosított a kezelésben lévõ drogbetegek anonimitása. A kezelésen megjelent kábítószeresek között - 1994-ben ez 2806 volt, '95-ben már 3263, '96- ban már 4233 a legnagyobb arányban - mintegy huszonötszörösére - az amfetamint és származékait fogyasztók száma nõtt, a szerves oldószereket fogyasztók száma pedig a felére csökkent.
A nyilvántartottak életkori adataiból kiderül, hogy a drogfogyasztás alsó korhatára jellemzõen a 16-19 év. A kezelési statisztikák szerint a nyilvántartott kábítószer-fogyasztók között az intravénás droghasználók száma '94-tõl '96-ig évente megkétszerezõdött. Még '94-ben 230, '95-ben 498, '96-ban már 933. Ezzel összefüggésben meg kell említenem, hogy '86 és '97 között az AIDS-betegségben meghalt 164 emberbõl mindösszesen 1 külföldrõl hazatelepült személy volt intravénás drogfogyasztó. Nincsenek pontos, megbízható adataink a kábítószer-használattal kapcsolatos magyarországi halálesetekre vonatkozóan.
Az illegális kábítószer-kereskedelem növekedését jelzik a lefoglalások, a Vám- és Pénzügyõrség felderítési adatai. Míg Magyarországon '90-ben 6,3 kilogramm kábítószert foglaltak le a hatóságok, addig '96-ban 1146 kilogrammot; az emelkedés több mint száznyolcvanszoros. A legfoglalt kábítószerek döntõ többsége heroin volt. A csökkenés csak részben vezethetõ vissza arra, hogy új, hazánkat elkerülõ kábítószer-tranzitútvonalak jöttek létre. Ennél meghatározóbb okok a Balkán-útvonalat ellenõrzésük alatt tartó török és albán bûnszervezetek új szállítási módszerei.
(9.20)
Az utóbbi években jelentõs arányban nõtt - 1994-96 között majdnem hússzorosára - a lefoglalt amfetamin, speed és ecstasy-tabletták, illetve por száma. 1994-ben ez 317, 1996-ban 5818 a statisztikai szám. A vám- és pénzügyõrség 1991-ben 12 kábítószer-csempészetet derített fel, 1996-ban már 52-t, '97 elsõ félévében eddig 43-at. A kábítószer- bûnözés emelkedõ tendenciájú, szerkezete változóban van.
A kriminológiai értelemben vett kábítószer-bûncselekmények közül 1990-ben 34 visszaélés kábítószerrel és 8 kóros szenvedélykeltés vált ismertté, ezzel szemben '96-ban számuk 400, illetve 11. A kábítószer- bûnözés mértékének és a hazai kriminalitásra gyakorolt hatásának reális megítéléséhez az elõzõ adatokhoz azonban hozzá kell tennem, hogy a '96-ban elkövetett 411 bûntény az abban az évben ismertté vált összes bûncselekménynek csupán a 0,1 százaléka volt. Meg kell jegyeznem, hogy a szakirodalom szerint a becsült látencia tíz- százszoros.
Növekszik a kábítószer-fogyasztással összefüggõ beszerzési bûnözés. Ez a tipikus, jellemzõen vagyon elleni bûncselekmény a droghoz jutás érdekében történik. Növekszik a következménybûnözés; a kábítószer hatása alatt elkövetett bûncselekményeket tartjuk így nyilván.
A kábítószer-bûnözés szerkezetének és egyúttal a hazai drogszíntérnek a változását is jelzi az elkövetõknek a megvalósított cselekmények, illetve állampolgárság szerinti megoszlása. 1995-ben a visszaélés kábítószerrel bûncselekmény elkövetése miatt ismertté vált 455 bûnelkövetõbõl 227 fõ az illegális kereskedelem valamelyik fázisában vett részt. 1990-hez képest ez több mint negyvenszeres növekedés. 1992 óta folyamatosan nõ a visszaélés kábítószerrel bûncselekmény miatt meghozott ítéletek száma. Az 1992. évi 34 fõhöz képest 1996-ban 179 személyt ítéltek el. Azonban itt is meg kell jegyeznem, hogy ez az összes elítélt 0,1, illetve 0,2 százaléka. Az elkövetett cselekmények fokozódó súlyosságára következtethetünk abból, hogy a szabadságvesztésre ítélteknél a kiszabott büntetés átlagos idõtartama 1990-ben 2,3 év, míg '96-ban 4,7 év volt.
A kábítószer-probléma összetettségét és a drogszíntér szereplõinek differenciáltságát mutatja, hogy a büntetõ törvénykönyvben az 1993. évi XVII. törvénnyel bevezetett 282/A §-on alapuló alternatív kezelés intézményét jelentõs számú elkövetõ tekintetében alkalmazzák a hatóságok. 1994-96 között 1177 személlyel szemben indult büntetõeljárás visszaélés kábítószerrel bûncselekmény miatt, és közülük 330-an vehettek részt a büntetõeljárás alternatívájaként megelõzési vagy kezelési programban. A 330 fõbõl 1996 végéig 163 fejezte be a hathónapos kezelést. A szóban forgó idõszak elkövetõinek legalább 27 százaléka tehát kizárólag a saját fogyasztásával kapcsolatos visszaélést követett el.
Egy 1995-ben folytatott és 5 ezer budapesti, valamint 15 ezer vidéki középiskolásra kiterjedõ reprezentatív vizsgálat megállapította, hogy a 16 éves középiskolásoknak átlagosan 10,3 százaléka fogyasztott már drogot élete folyamán. Egy '97-es felmérés szerint a hadseregbe besorozott 36 ezer fiatalból 1706 állította, hogy találkozott már a droggal. A szakorvosi vizsgálat során ez 818 személynél beigazolódott, köztük 48 kábítószerfüggõ van. A felmérésbõl az is kiderült, hogy a sorkatonák körében a droghasználók aránya 5 százalék.
A kábítószer-fogyasztók körébe egyaránt beletartozik a szegény, hajléktalan szipus, a jómódú családból származó heroinista, a kokainista üzletember, a diszkódrogot fogyasztó fiatal vagy a füvet használó ifjú entellektüel. Ma már hazánkban is létezik az úgynevezett rekreációs, kizárólag hétvégeken vagy kikapcsolódás céljából drogot fogyasztók nagy létszámú csoportja. Csupán a saját kábítószer- fogyasztásuk finanszírozása érdekében a drogterjesztésbe bekapcsolódó úgynevezett pusherek, valamint a kiskereskedõk, az úgynevezett dealerek mellett megjelentek azok a személyek is, akik kizárólag anyagi haszon végett vesznek részt az illegális elõállításban vagy kereskedelemben.
A nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszer nem megfelelõ színvonala és a drogfogyasztás elterjedtségére irányuló rendszeres felmérések hiánya miatt a bizottság álláspontja szerint nem lehet pontosan meghatározni a hazai drogfüggõk és drogfogyasztók számát. Megítélésünk szerint hazánk a közepesen súlyos kábítószer-helyzetû országok közé tartozik. Az említettek alapján bizottságunk szerint Magyarországon a kisebb-nagyobb rendszerességgel drogot fogyasztók száma mintegy 150 ezer fõ lehet, és közülük feltételezhetõen 30-50 ezer a drogfüggõk száma. Bizottságunk a hazai kábítószer-jelenséget szociális, egészségügyi, kulturális és kriminális problémának tartja.
A tények után a jogi helyzettel kapcsolatos legfontosabb megállapításainkról szólnék.
A Btk. büntetni rendeli a kábítószerrel visszaélést. Tiltott a hatósági elõírások megszegésével kábítószert termeszteni, elõállítani, megszerezni, tartani, kínálni, átadni, forgalomba hozni, az országba behozni, onnan kivinni, az ország területén átvinni vagy azzal kereskedni. Az alapeset büntetési tétele öt évig terjedõ szabadságvesztés. Még súlyosabb büntetés, öt évtõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztés vár azokra, akik a bûncselekményt jelentõs mennyiségû kábítószerrel bûnszervezet tagjaként vagy megbízásból követik el.
A kábítószer-fogyasztás ugyan nem szerepel a tiltott magatartások között, azonban a megszerzés büntethetõsége és az erre vonatkozó jogértelmezés alapján gyakorlatilag a fogyasztás is büntetendõ cselekmény. A fogyasztó azonban enyhébb elbánásban részesülhet, mint a kereskedõ. A Btk. 282/A §-a lehetõvé teszi a csekély kábítószer- mennyiséget saját használatra termesztõ, elõállító, megszerzõ vagy tartó elkövetõ büntethetõségének megszûnését, ha az elsõfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hathónapos folyamatos kábítószer-függõséget megelõzõ vagy gyógyító kezelésben részesült.
A kábítószer fogalmát a Btk. nem határozza meg, tehát keretjogszabálynak tekinthetõ e szakasza. A kábítószerekre a BM és az Egészségügyi Minisztérium 1968.(V.12.) számú, illetve a pszichotrop anyagok listájára a 27/1997. számú Népjóléti Minisztérium-BM együttes rendelet vonatkozik. A Legfelsõbb Bíróság hivatkozott állásfoglalása szerint kábítószernek a Btk. 282. és 282/A § alkalmazásában csak az 1- 2. jegyzékekben szereplõ piszichotrop anyagok tekinthetõk, a 3-4. jegyzékekben felsorolt pszichotrop anyagok és törzskönyvezett gyógyszerkészítmények kábító hatású anyagok lehetnek.
A Btk. 282. § (5) bekezdése büntetni rendeli a kábítószerrel visszaélésre irányuló elõkészületet. Ez három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. A Btk. 282. § (3) bekezdése a visszaélés kábítószerrel büntette minõsített esetének tekinti, ha a bûncselekményt jelentõs mennyiségû kábítószerrel követik el. A jelentõs és a csekély mennyiség mértékét viszont nem a Btk., hanem a Legfelsõbb Bíróság már idézett állásfoglalása határozza meg. Eszerint csekély mennyiségûnek értékelték a kábítószerhez hozzá nem szokott fogyasztóra vonatkoztatott halálos, illetve mérgezõ adag legfeljebb tízszeresét, és jelentõs mennyiségûnek az ilyen adag több mint százszorosát. A csekély mennyiségre elkövetett bûncselekmény egyébként továbbra is vétségnek számít, melynek büntetése két évig terjedõ szabadságvesztés, közérdekû munka vagy pénzbüntetés.
A kábítószer-probléma büntetõjogi szabályozásához tartozik még, hogy a büntetõeljárási törvény 101. §-a alapján az eljárás tárgyául szolgáló kábítószert le kell foglalni. A Btk. 77. és 286. §-ainak értelmében pedig kötelezõ az elkobzás kábítószerrel történõ visszaélés esetén.
Megállapíthatjuk, hogy törvényeink és rendeleteink alapvetõen harmonizálnak a vonatkozó ENSZ- és egyéb nemzetközi normákkal. Néhány fontosabb megoldandó problémára azonban szeretném felhívni a figyelmet.
Az egyik ilyen, hogy a joganyag koherenciája nem tökéletes. A másik, hogy nem csatlakoztunk a tárgykörrel kapcsolatos valamennyi európai egyezményhez. A kábítószer és pszichotrop anyagok listája, illetve jegyzéke rendszeres ellenõrzésre, illetve kiegészítésre szorulna. A törvények szerint kábítószerek, illetve pszichotrop anyagok gyártásával, forgalomba hozatalával, feldolgozásával csak állami szervek foglalkozhatnak. A privatizáció viszont alapvetõen megváltoztatta a gazdasági tulajdonviszonyokat, jelenleg alig lehet olyan gazdálkodó szervezet, amely a vonatkozó jogszabályokban szereplõ feltételeknek megfelelne.
(9.30)
A kábítószerek raktározása ma nem megfelelõen megoldott. Nem egyértelmû és tartalmilag is kifogásolható a lefoglalt, elkobzott kábítószerekkel kapcsolatos hatósági eljárásra vonatkozó szabályozás. A Btk. visszaélés kábítószerrel tényállása nem felel meg az alkotmányos büntetõjog követelményeinek, nem határozza meg ugyanis a büntetõjogi felelõsséggel ezen a területen összefüggõ alapkategóriákat, így a kábítószer fogalmát, a csekély és jelentõs kábítószer-mennyiségeket. Az idézett fogalmak és mennyiségek törvényi meghatározásának hiánya megítélésünk szerint jogbizonytalanságot eredményez. A Btk. tényállásainak szabályozása nem kellõen differenciált. A csekély és jelentõs mennyiségeknek a Legfelsõbb Bíróság 155. számú büntetõ kollégiumi állásfoglalásában meghatározott viszonyítási alapjának terminológiája - nevezetesen a halálos adag tíz- , illetve százszorosa - a közvélemény számára aggodalmat keltõ. Meg kell adni a drogbetegek számára a gyógyulásuk esélyét, a gyógyulásukhoz való jogukat. A drogok Btk.-ban szereplõ csekély mennyisége felsõ határának ezt a jogot biztosítani kell, nem többet, de nem is kevesebbet.
Nincs megfelelõen szabályozva a szórakozóhelyek ellenõrzési és szankcionálási lehetõsége, ahol drogárusítást folytatnak, illetve folytathatnak.
Nincsenek megfelelõ rendészeti eszközök arra vonatkozóan, hogy a kábítószerfüggõ személy ne kaphasson vezetõi engedélyt, és a visszaélés kábítószerrel bûncselekménye miatt elítélt személyt igazgatási úton el lehessen tiltani a gépjármûvezetéstõl.
A jogi környezet után szólni kell a megelõzés, gyógyítás, rehabilitáció helyzetérõl is. A megelõzés indokolatlanul kisebb hangsúlyt kapott a kínálatcsökkentéshez képest. A megelõzés megfelelõ intézményes bevezetése a mi megítélésünk szerint a legfontosabb feladat.
Az elsõdleges megelõzésrõl. Hazánkban már a nyolcvanas évek elején beindultak drogprevenciós modellkísérletek, és ma már sok olyan megelõzési program van, amely - ha ismerik - választható az iskolai pedagógusok számára. Ezek között, sajnos, csak egyetlen olyan van, amely nemzetközi mércével mérve megfelelõ hatékonyságvizsgálattal rendelkezik. Fontosnak tartjuk a prevenciós programok áttekintését a nemzeti alaptanterv szempontjából és a nemzeti alaptanterv drogokra vonatkozó részének áttekintését, a prevenció alapelveinek szempontjából. Javasoljuk a két program összhangjának megteremtését egymással.
Nem világos, hogy a különbözõ állami források évente mekkora összeget bocsátanak a preventív, ezen belül drogmegelõzési feladatok elvégzésére, és a forráselosztás elvei és szempontjai a mi megítélésünk szerint nem átláthatóak. Nem kerülnek nyilvánosságra a támogatott programok. Bizottságunk javasolja, hogy a továbbiakban sokkal átláthatóbb pályázati rendszer alapján, szakmai protokoll és akkreditációs szempontjait figyelembe vevõ támogatási gyakorlat alakuljon ki figyelemmel a civil szervezetek hiánypótló tevékenységének financiális igényeire.
Az elsõdleges megelõzés és a nevelés az oktatás szempontjait is magában foglalja. Ennek ellenére a primer prevenció tudományos ismeretei nincsenek benne sem a pedagógusképzésben, sem a továbbképzésben. A pedagógiai fõiskolákon és más, oktatással és neveléssel foglalkozó felsõfokú oktatási intézményekben létre kell hozni primer prevenciós tantárgyakat és fakultációkat elméleti és gyakorlati képzettségû oktatókkal. Fontosnak tartjuk az ifjúság bevonását a drogmegelõzésbe. Ezért kiemelten javasoljuk a megelõzésnek mindazon formáját, ahol felkészült tizenéves kortárs segítõk segítik a prevenciós szakemberek munkáját. Kevés a nyomtatásban megjelent tanári kézikönyv, szakmai anyag, oktatási segédanyag és demonstrációs eszköz, amely bármilyen érdeklõdõ pedagógus számára könnyen hozzáférhetõ.
Több olyan országos hatáskörû szervezet is van, amely deklarálja a megelõzés iránti elkötelezettségét és kötelességét, de nem világos sem a szélesebb, sem a szakmai közvélemény elõtt, milyen a munkamegosztás és együttmûködés a szervezetek között. Javasoljuk a kompetenciák pontos kijelölését, például a Nevi és a Mentálhigiénés Programiroda között.
A hazai tömegkommunikáció, bár sokat foglalkozik a drogtémával, de a közlések negatív következményeit elkerülõ szemlélet nem mindenütt tapasztalható. Emiatt a fogyasztás terjedését is elõsegítheti, illetve mítoszok, elõítéletek forrása lehet, s esetenként terjesztõje is. A sajtó tisztelt képviselõi talán nem találják sértõnek, ha azt javasoljuk, számukra célszerû lenne önkéntes, speciális felkészítõ tanfolyamokat szervezni.
A gyógyítás és a rehabilitáció intézményrendszere embrionális állapotban van. Az egyes kezelõhelyek aktuális lehetõségek alapján jöttek létre, a mai idõszakban alakul ki az egységes társadalombiztosítási finanszírozásuk. Nincs elég speciális, könnyen hozzáférhetõ, kórházi körülmények közötti drogfogyasztás lehetõségeit kizáró, hatékony, bennfekvõ kórházi osztály vagy részleg. Nincs elegendõ drogambulancia. Nincsenek a rehabilitáció átmeneti intézményei a nappali és éjszakai kórházak, szanatóriumok. Nem elegendõ a rehabilitációs otthonok kapacitása sem. Kevés számban állnak rendelkezésre a hazai méregtelenítési és visszaesés-megelõzési gyakorlatban a nemzetközileg elfogadott alapgyógyszerek. A methadonkezelés eddigi hazai gyakorlata megfelelõ dokumentumok és protokollok hiányában nem kiértékelt. Megyénként létre kellene hozni megfelelõ szakmai infrastruktúrával legalább egy-egy drogambulanciát.
A Népjóléti Minisztériumnak javasoljuk átfogó rendezési terv készítését a drogbetegeket kezelõ intézmények egységes finanszírozására. A terv kidolgozását meg kell elõzni a kábítószeresek gyógyításával és rehabilitációjával foglalkozó szervezetek országos értékelésének a szakmai protokollok alapján. Ennek az értékelésnek az alapján lehetne meghatározni a tb-finanszírozás feltételeit, a rendszerbe lépés algoritmusát. Szükség van az ellenõrzési rendszer kidolgozására is.
A drogmegelõzés, a drogbetegek gyógyítása és rehabilitációja állami támogatottságának a korlátai és az állampolgárok önszervezõdési szabadsága miatt a kilencvenes években egyre több civil szervezet alakult. A civil szervezeteket általában az jellemzi, hogy tevékenységükben keverednek laikus és szakmai szempontok, ugyanakkor kívül esnek a szakmai szervezetek kontrollján, és feladataikat legtöbbször az állami szervek által nem ellátott területeken fejtik ki. Szerepük tehát elõrevivõ, hézagpótló, fontos és támogatandó.
A kábítószer-bûnözés intézményrendszere a megítélésünk szerint esetenként tragikomikus. Problémája a következõ. A rendõrképzés egyik szintjén sem része a tananyagnak a kábítószerrel kapcsolatos alapvetõ ismeretek oktatása. Így jelenleg esély sincs arra, hogy az alapismereteket az oktatásban megszerzett rendõr helyi szinten kábítószer-üldözésre szakosodhasson. A hazánkban mûködõ nemzetközi rendõriskolák fõleg a továbbképzési célokat szolgálják, és csak nyelvismerettel vehetõk igénybe.
A területi kábítószer-bûnözés üldözése is komoly probléma. A közelmúltban létrehozott megyei szervezett bûnözés elleni egységeknél és a KBI területi alosztályainál igen alacsony, a mi megítélésünk szerint nem elégséges a kábítószerre szakosodott nyomozók száma. A helyi kábítószer-bûnüldözés egyáltalán nem megoldott. A helyi - tehát kerületi vagy városi - kapitányságok jelenleg nem is foglalkozhatnak kábítószer-üldözéssel, az utcai terjesztés elleni fellépésre jelenleg nincsenek a helyi rendõrségnek szakosodott egységei.
Összességében a fõállásban kábítószer-üldözésben dolgozók száma, beleértve a szakértõket és a kábítószer-keresõ kutyavezetõket is nem éri el országosan a 60 fõt, ami az elkövetõi kör becsült számát figyelembe véve bármilyen összehasonlításban is nagyon alacsony létszám. Úgy gondoljuk, hogy ezen még sok-sok Jerry Lee sem képes változtatni.
Feladatunk volt a kábítószerügyi tárcaközi bizottság munkájának értékelése. Úgy ítéltük meg, hogy a KTB elmúlt hat évi tevékenysége ellentmondásos. A KTB a kormányhatározatban elõírtak közül eleget tett a nemzetközi kapcsolatok kialakításának koordinálására vonatkozó kötelezettségének, részben pedig tárcaközi koordinációs feladatainak. Feltételek és eszközök hiányában sem teljesíthette az erõforrások elosztásával és a döntések folyamatos ellenõrzésével kapcsolatos feladatait. A mai napig sem készült el a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia és bizottságunknak nincs tudomása arról, hogy a KTB évrõl évre meghatározta volna a kábítószer-politika mindenkori hazai prioritásait.
Összegezve megállapíthatjuk, hogy a KTB lényegében nem hajtotta végre a kormányhatározatban számára elõírt feladatait. A feladatok teljesítése elmaradásának a KTB-n kívüli és a testület mûködésére visszavezethetõ okai egyaránt vannak. Szeretnék rámutatni arra, hogy az alkalmatlan munkaforma miatt nem valósulhatott meg összehangolt kormányzati intézkedéssorozat a kábítószerek fogyasztásának visszaszorítására. Ugyanakkor egy-egy metszetben elõrelépés is történt a drogpolitika területén a KTB és a kormány munkájának köszönhetõen.
Bizottságunk a már elmondottakra figyelemmel minõsítette a KTB munkáját ellentmondásosnak és figyelemmel a hazai droghelyzetre és a kábítószer-problémával kapcsolatos intézmények jellemzõire, a kormányzattól elvárt fellépésre, javasolja a KTB mint munkaforma átalakítását 1997. december 31-ével és '98. január 1-jei határidõvel a kábítószer-politika összehangolására más kormányzati munkaforma létrehozását.
(9.40)
Összességében megállapítható, hogy a kábítószer-problémával kapcsolatos állami intézményrendszer jelenlegi formájában nem alkalmas a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása, a droghasználattal összefüggõ egészségügyi ártalmak és társadalmi károk hatékony csökkentésére. A kedvezõ irányú változásokat elõmozdító intézkedéssorozat kidolgozása során azonban figyelembe kell venni a kábítószer-probléma bizonyos európai uniós tagországokhoz képesti pozitív jellemzõit is.
Úgy gondoljuk, hogy kialakítandó drogpolitikánknak nem lehet célja sem bármelyik illegális drog legalizálása, sem a drogmentes társadalom elérése. Hiszem, hogy a kábítószer-fogyasztás terjedésének visszaszorítása és a droghasználatból fakadó hátrányok csökkentése a kínálat-kereslet és ártalomcsökkentés egyensúlyára, az állam és az önkormányzatok tevékenységére, a helyi közösségek és a civil szervezetek szerepvállalására épülõ drogpolitikától remélhetõ. Ennek kialakítása érdekében a bizottság az említetteken túl is sok konkrét javaslatot fogalmazott meg a kormány számára.
Feltételezem, képviselõtársaim hozzászólásaikban javaslatokat fogalmaznak majd meg, hogyan lehetne intézkedéseket jobban, gyorsabban megvalósítani. Bízom abban, hogy a vitában javaslataink konkrétabbá, jobbá válnak, hiszen a bölcsek köve egyikünk birtokában sincs, de valamennyien felelõsséget érzünk a kábítószerek terjedésének visszaszorítása ügyében, amely immár nem halasztható tennivalókat sürget.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)