POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hazánk közbiztonságáról van szó. Alig több mint két esztendõvel a századforduló s az ezredforduló elõtt azzal kell szembenéznünk, hogy Magyarországon korábban sosem látott méreteket öltött a bûnözés és a korrupció. A polgárok szorongva zárkóznak be rácsokkal és hevederzárakkal védett otthonaikba, miközben a köztörvényes bûnözõk ezrei szabadon grasszálnak az utcán. A közbiztonság ijesztõ romlása joggal háborítja fel a polgárokat.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt értetlenül áll az elõtt a közömbösség elõtt, amit a kormány részérõl ebben az ügyben tapasztal. Az ország polgárai joggal várják el, hogy az adóforintjaikból fenntartott állam végre vessen gátat a bûnözésnek, és védje meg õket a törvénytelenségektõl. A polgárok minden bizonnyal jobban örülnének annak, ha a Belügyminisztérium helyett egyszer végre a bûnözõk vallanának kudarcot, hiszen a bûnelkövetõk a mi értékeinket, a mi gyermekeinket, a mi lelki nyugalmunkat és testi épségünket veszélyeztetik nap mint nap. És akkor még említést sem tettünk a legkülönbözõbb korrupciós ügyekrõl, a milliárdos olajügyletekrõl, a maffiagazdaság politikai szférákig érõ befolyásáról!
A fehérgalléros bûnözés terjedését mind fásultabban kénytelen tudomásul venni a társadalom, hiszen a maffiával és az állami korrupcióval szemben az egyes ember, az egyes polgár végképp tehetetlen. A fehérgalléros bûnözés riasztó elõretörését mi sem mutatja jobban, mint hogy az elõzõ évihez képest 1997-ben egyes csaláson alapuló, úgynevezett gazdasági bûncselekmények száma több mint 100 százalékkal, míg a szervezett bûnözés vagy a maffia jellegû bûnelkövetések száma csak ebben az évben közel 230 százalékkal nõtt.
Egyes okos társadalomtudósok egybehangzó véleménye szerint a fehérgalléros bûnözés és a korrupció alakulása azért érdemel külön figyelmet, mert ezek kiterjedtsége nem pusztán jogszabályi, törvényi vagy bûnüldözési kérdés. A korrupció, az összefonódások és a fehérgalléros bûnözés mértéke olyasvalami, ami tükrözi bizonyos társadalmi vezetõ csoportok, elit csoportok erkölcsi állapotot. Mindez rombolja a közerkölcsöt, a törvényekbe vetett bizalmat. Ráadásul a politika gyanús ügyletekben való érintettsége, de már maga a gyanú árnyéka is tízszeresen rombol társadalmi szinten - különösen akkor, ha a polgárok azt látják, hogy a felelõsséget még a kipattant botrányok esetében is elmaszatolják.
Nincs mit csodálkoznunk a bûnözés elszaporodásán, amikor azt látjuk, hogy megfelelõ kapcsolatokkal büntetlenül akár százmilliókat lehet kisíbolni a közpénzekbõl. Az ilyesmi ugyanis nem csak a Tocsik- botrányban is napfényre került állami umbuldák kiagyalóit és végrehajtóit bátorítja. Emlékeztethetnénk itt az Ok-Tat Kft. felettébb furcsa ügyére is, amikor a mûvelõdési minisztériumból tûnt el kézen- közön közel 300 millió forintnyi közpénz, miközben ebbe a sorba illeszkedik a CM-klinikák vagy a zsurki vodkagyár ügye is. És most ismét egy száz milliós nagyságrendû korrupciós botrány van kibontakozóban, a Demszky Gábor fõpolgármester úr vezette városházán. A sort nem folytatom tovább, mert alighanem csak az ismertté vált esetek felsorolása is kimerítené a rendelkezésre álló idõt.
A polgárok igazságérzetét joggal sérti, ha azt látják, hogy vannak olyanok, akikre nem vonatkoznak a törvények. És ma már sajnos ott tartunk, hogy szinte nincs olyan nap, hogy ne értesülnénk a magas kapcsolatokkal bíró olajbárók, pénzhamisítók, a minden hájjal megkent okirat-hamisítók vagy éppen a dörzsölt drogmaffiózók közfelháborodást kiváltó ügyleteirõl. Egy elhíresült aforizma szerint a fehérgalléros bûnözõt az különbözteti meg a piti bûnelkövetõtõl, hogy míg a tanulatlan tolvaj csak a vonat utasait fosztogatja, a tanult bûnözõ ellopja az egész szerelvényt.
Tisztelt Belügyminiszter Úr! Önök, az ön miniszterelnöke elõszeretettel hivatkozik arra, hogy Magyarország 1994 óta sínen van. Tartok tõle, hogy ebben az értelemben sikerült valóban sínre tenni az országot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)