DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl szóló mostani törvénymódosítás általános vitájában a Magyar Demokrata Néppárt képviselõcsoportja nevében magam is szeretném leszögezni, mint azt tették képviselõtársaim elõttem is, hogy az 1990- ben megalakult új helyi önkormányzatok döntõen annak köszönhették fejlesztéseik viszonylag gondtalan lebonyolítását, beruházásaik teljesítését, hogy rendelkezésükre állt egy olyan törvény, amelyik ezekhez a fejlesztésekhez, beruházásokhoz biztosította az anyagiakat.
Ez 1992-tõl kezdve szinte minden évben módosításra került, s a mostani módosításnál tulajdonképpen azzal szeretném kezdeni, hogy örömünket fejezzük ki azért, hogy a költségvetési törvényjavaslattal együtt kerül most tárgyalásra. Ugyanis az eddigi metodika az volt, hogy elõbb elfogadásra került a költségvetés, majd amikor a költségvetés meghatározta azt, hogy egyáltalán milyen pénzek jöhetnek szóba címzett és céltámogatásokra, akkor jött a címzett és céltámogatásokról szóló törvénynek a módosítása. Magyarul: teljesen formális volt.
Ez a jelenlegi módosítás nemcsak azért lényeges, mert tulajdonképpen terjedelmében hasonló a hatályban lévõ törvényhez, hanem sajnálattal kell megállapítani, hogy egy lényeges koncepcióváltást tartalmaz. Eddig sikerült tartani azt az elvet, hogy az önkormányzatok ne függjenek semmiféle területi szervek döntéseitõl, ne legyenek kiszolgáltatva ilyeneknek. Az önkormányzatok alapvetõ fejlesztési ügyeiben a kormány elõterjesztésére a parlament döntött. Ez az elv, ez az eddig töretlenül képviselt elv sérül most, és úgy érezzük, hogy az önkormányzatok fennállásuk ideje óta még nem kaptak ekkora becsapást, mint amit most ez a törvénymódosítás jelent számukra.
Szeretném itt mindjárt megjegyezni azt, nagyon sajnálom, hogy a parlament önkormányzati bizottságának egyetlenegy tisztségviselõje nem vesz részt ezen törvényjavaslatnak a tárgyalásánál... (Közbeszólás a bal oldalról: Kisgazda az elnök!) Igen, tudom, Kisgazdapártból van az elnök, de a Szocialista Pártból van alelnök, úgy emlékszem, hogy õ sincsen itt, de a másik képviselõcsoportból, a kormányzó párt másik képviselõcsoportjából sincs itt az alelnök - habár lehet, hogy õt meg tudom érteni, mert azok az önkormányzati jogok, amiért õ az elõzõ ciklusban valóban nagyon sokat harcolt, most igen sérülni látszanak. Ennyit csak zárójelben, hogy milyen körülmények között tárgyaljuk most az önkormányzatok jövõbeni helyzetét.
De hogy mondjak valami jót is a törvényjavaslatról: ugyanis egy-egy hatályban lévõ törvény módosítására többnyire akkor kerül sor, legalábbis az elõterjesztõ úgy szokta indokolni, hogy változtak a körülmények, a gyakorlathoz kell igazítani az új szabályokat, vagy pedig olyankor, amikor egy még korábbi módosításról derült ki az, hogy nem hozta azt az eredményt, mint az elõterjesztõ várta tõle. Bizonyára többen emlékeznek rá, hogy akkor, amikor az önkormányzatok úgynevezett alanyi jogosultsága a cél- és címzett támogatások körében megszûnt, ezt többen szóvá tettük, és próbáltuk indokolni, hogy milyen pozitívumokat rejtett ez az önkormányzatok számára, illetve biztosított részükre.
(10.00)
Egyszerûen nem volt az a bizonytalan helyzet, hogy az egyik évben elutasított, de egyébként támogatható igényüket a következõ évben újra meg kelljen ismételniük.
Úgy érzem, hogy ez a törvénymódosítás most egy kis lépést tesz az úgynevezett alanyi jogosultság visszaállítása érdekében akkor, amikor úgy rendelkezik, hogy meg kell különböztetni az elutasított igényeket aszerint, hogy a jogszabályba való ütközés, illetve a jogszabálynak való meg nem felelés miatt került elutasításra, vagy pedig a költségvetési fedezet hiánya miatt. Magyarul ez utóbbit eddig úgy hívtuk, hogy alanyi jogosultság.
Már szóltam róla, hogy sajnos egy nagyon nagy visszalépés, és az önkormányzatiság elvének lényeges csorbulását jelenti, hogy a megyei területfejlesztési tanácsokhoz kerül a döntés olyan ügyekben, amelyekben eddig a parlamentnek volt döntési kompetenciája. Ezt a fonalat továbbvive: a fõvárosi kerületek esetében a Fõvárosi Közgyûlés kapja meg a döntési jogosultságot. Ha most egymás mellé tetszenek helyezni ezeket a mûködõ testületeket a fõvárosban, látható, hogy egy teljesen más feladatra, egy teljesen más célból közvetlenül megválasztott legitim testület - a Fõvárosi Közgyûlés - avatkozik be újra a kerületek fejlesztésének az ügyébe, a másik oldalról pedig egy teljesen más formában, egy teljesen más választási rendszerrel kialakított és létrehozott megyei testület - amelyikbõl félõ, hogy a mostani törvénymódosítás kapcsán még inkább pénzosztogató testület lesz - fogja majd a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási igényeit elbírálni.
Csak az egyik dolog az, hogy elbírálni, de sajnos a törvényjavaslat nem felejt el arról sem gondoskodni, hogy a pályázati feltételeket is õk, saját maguk alakítják ki, és az általuk megszabott feltételek szerint lehet a pályázatokat benyújtani. Ez olyan alapvetõ sérelme az Tnkormányzatiság alapelvének, amelyikrõl azt állítjuk, hogy semmiféle módosító indítvánnyal helyrehozni nem lehet. Itt sajnos egy koncepcionális döntés történt, ennek az eredménye ez a mostani törvénymódosítás, s megmondom õszintén, hogy az eddigieket ismerve semmi reményt nem látok arra, hogy ez a koncepció itt, a parlamenti tárgyalás során megváltozzon.
Erre való tekintettel azt tudom jelezni, hogy a Magyar Demokrata Néppárt képviselõcsoportja ilyen törvénymódosítást nem tud támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)