NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselõi közül nagyon sokan voltunk, akik Andorka Rudolfnak tanítványai voltunk, nála szakdolgoztunk, õt hallgattuk az egyetemen. Azt szeretném a búcsú pillanataiban aláhúzni, hogy tudtuk azt, milyen életet élt meg, hogy milyen hátratételt szenvedett élete során, akkor, amikor az ötvenes években kitelepítették, akkor, amikor 1956 után börtönben kellett ülnie, akkor, amikor pártonkívüliként bizonyos pozíciókat nem tudott betölteni.
Ugyanakkor azt is tudtuk, hogy ezek a megkülönböztetõ hátratételek õt nem keserítették meg élete során, hanem mindig a leghumorosabb és a legvidámabb tanáraink és pedagógusaink között tudtuk õt számon tartani. Úgy tudtuk õt ebben az idõszakban hallgatni, hogy tisztelhettük õt, hívõk és nem hívõk; tisztelte õt és szerette õt idõs és fiatal, tisztelte õt az, aki a társadalomtudományokkal foglalkozott és az, aki a reáltudományokkal foglalkozott.
Az elmúlt években fokozódott a közéleti szerepvállalása, és ennek ellenére az volt a tapasztalatunk, hogy nem kopott meg ez a tisztelet, amely a legkülönfélébb társadalmi körökbõl érte õt. Isten nyugosztalja Andorka Rudolfot! (Taps az ellenzék padsoraiban.)