DR. CSIHA JUDIT tárca nélküli miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõ Úr! Az ön által felvetett kérdésre a törvény szövegéhez szigorúan ragaszkodva valóban felvethetõ a felelõsség kérdése. Az agrárrendtartási törvény ugyanis, ahogy ön is idézte, egyértelmûen elõírja, hogy a búzánál, az étkezési búzánál, takarmánykukoricánál a szezonév, a tehéntej, vágósertés, vágómarha esetén a naptári év kezdete elõtt 90 nappal meg kell hirdetni az alkalmazandó eszközöket, a kvótát, garantált árat és hasonlókat.
E kötelezettség teljesítése azonban csak egy eleme az agrárpiac szabályozásának, és így nem függetleníthetõ a belsõ folyamatoktól, a nemzetközi szerzõdésekben vállalt kötelezettségektõl, melyek miatt az egész agrártámogatási rendszer ma már átalakításra szorul.
Az átalakítást szükségessé teszi, hogy a meghirdetésre kerülõ garanciák ne csak formálisak legyenek, hanem valóban mûködõképesen tegyenek eleget a törvényben is megfogalmazott céloknak: a támogatások, ár- és értékesítési garanciák, közvetlenül mezõgazdasági termelõhöz juttatás feltételeinek kialakítása, továbbá a feltételek olyan módon történõ meghatározása, hogy támogatás jogtalanul ne legyen felvehetõ, a mérték nagy pontossággal legyen kiszámítható, szervezhetõ. A meghirdetést idõben késleltette olyan körülmény, amely a mértékek egy évre elõre történõ meghatározásában nagy bizonytalanságot jelent, a piacon jelentkezõ indokolatlanul magas takarmányárak és az, hogy az egyes, már jelzett termékkörök esetében a termelõi és feldolgozói árak szintjében mind a mai napig nem jött létre a megállapodás.
Ez utóbbi körülmény, tehát a megállapodás kérdése, egyben rámutat arra is, hogy a képviselõ úr egy kicsit egyoldalúan vizsgálja az általa hivatkozott jogszabály végrehajtását. Ez ugyanis nem csupán a garantált ár meghatározásának idõpontját írja elõ, hanem azt a többszereplõs eljárási rendet is, amelynek keretén belül kialakul ez az ár. Ha pedig valamely kérdésben csak egyeztetés, megállapodás eredményeként lehet dönteni, nem korrekt kizárólag az egyik résztvevõ felelõsségét felemlegetni. Jelen esetben pedig ez történt, tekintet nélkül arra a körülményre, hogy a garantált árra az illetékes terméktanács nem tudott javaslatot tenni, és nem talált megoldást egy magasabb szintû fórum, az illetékes tárcaközi bizottság sem.
A mezõgazdasági termékeknél a hazai termék, a belsõ piaci korlátok, a gabonák világpiaci árrobbanása szélsõségesen nagy áringadozást mutat. Ennek kivédése, mérséklése lenne a piacszabályozás feladata ár- és értékesítési garanciával, amihez az ágazatnak jelentõs forrásra, tartalékkészletekre lenne szüksége. A Földmûvelésügyi Minisztérium és annak minisztere felelõssé tehetõ azért, ha a kérdésben szereplõ termékekre az árgaranciát nem, vagy késõbb hirdeti meg, de felelõs azért - és kicsit jobban -, ha ezt úgy teszi meg, hogy a vállaláshoz nem tudja biztosítani a költségvetési forrást, és így nem tud az árgaranciával élni, vagy a biztonság érdekében olyan garanciákat hirdet meg, ami a termelõ számára semmilyen biztonságot nem jelent.
Az interpellációs kérdése elején hivatkozott preambulumban idézettek önmagukban is együttmûködést feltételeznek a szereplõk között, e nélkül a piaci szereplõk egyike, mint arra már utaltam, csupán felelõssé aligha tehetõ. S úgy tudom, hogy ez még a korábbi minisztereknek sem sikerült. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)