Csiha Judit Tartalom Elõzõ Következõ

DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A felgyorsult gazdasági jogalkotás sorában különleges jelentõségû eseményre kerül ma sor, amikor a polgári törvénykönyv zálogjogra vonatkozó rendelkezéseinek módosítását, s ezzel a zálogjog intézményének teljes körû újraszabályozását tárom a tisztelt Ház elé.

Nem véletlenül utaltam az esemény különleges jelentõségére. A Ptk. kötelmi jogi általános részében a szerzõdést biztosító mellékkötelezettségek körében szabályozott igen fontos jogintézmény koncepcionális súlyú módosítása önmagában is figyelmet érdemlõ esemény. Most azonban többrõl van szó. Többrõl, mert ez a javaslat a gazdálkodás, a hitelélet igényeinek kielégítését célzó friss szemléletû jogalkotási törekvések nyitányát, a gazdasági modernizáció intézményrendszerének fejlesztésére irányuló kormányzati elképzelések megalapozását jelenti.

Talán elegendõ, ha ezzel összefüggésben most csupán a jelzálog- hitelintézetrõl, a jelzáloglevélrõl, valamint a zálogházakról szóló, az elõkészítés befejezõ stádiumában álló törvényjavaslatokra utalok. Ezek alapját csak egy olyan korszerû zálogjogi szabályozás képezheti, amely a hazai jogi tradíciókra építve nyit utat az európai szellemû, újszerû jogi törekvések számára. Ilyen értelemben az elõttünk lévõ törvényjavaslat igen nagyszabású tervet tûzött ki célul, amikor arra vállalkozott, hogy egyrészt felélessze Csipkerózsika-álmából a tradicionális, az európai joggyakorlatban egyébként továbbélõ zálogjogi szabályozás ma is hasznosítható elemeit, másrészt oly módon szabályozza újra ezt a jogintézményt, hogy egyúttal megfeleljen az európai igényeknek, mindenekelõtt az EBRD hitelbiztosítékokkal kapcsolatos modelltörvényében megfogalmazott elveknek.

A kitûzött cél azonban nem csupán a Ptk. hatálybalépése óta csaknem változatlan zálogjogi szabályozás korszerûsítése, hanem annak a nagyon is gyakorlati igénynek a kielégítése, hogy a hazai tõkehiányos vállalkozások a jelenleginél kedvezõbb feltételekkel juthassanak hitelhez. A hitelhez jutás, a hitelpiac bõvülése ugyanis nem csupán a pénzügyi szabályozás megváltoztatásán múlik, nemcsak az állami tehervállalás növelése által érhetõ el, hanem egy olyan biztosítéki rendszer kiépítésével is, melynek alapján a hitelezõk nagyobb biztonsággal számíthatnak kihelyezett hiteleik visszatérülésére.

Amint a korszerû gazdálkodási formák létéhez hozzátartozik a hitel, úgy a biztonságos hitelezés megteremtéséhez elengedhetetlen a hitelbiztosítékok megfelelõ garanciát nyújtó összehangolt rendszere. E vonatkozásban aligha kell hangsúlyoznom a hazai gazdaság hitelezési gyakorlatában kiemelkedõ szerepet betöltõ zálogjog intézményének jelentõségét, melynek alapvetõ és átfogó megreformálását tûzte célul a most beterjesztett törvényjavaslat. Ha úgy tetszik, az eseménynek jogtörténeti aktualitása is van, hiszen épp hetven éve annak, hogy e Házba 1185. számon bekerült az ingójelzálog-jogról szóló törvényjavaslat, amelyet hosszas elõkészítõ munka eredményeként az akkori igazságügyi kormányzat készített, majd terjesztett be. Ez végül is lekerült akkor az Országgyûlés, a Nemzetgyûlés napirendjérõl, és lassan a feledés homályába is merült.

Most azonban az elõttünk lévõ törvényjavaslat talán egyik legfontosabb újdonságaként átfogó jelleggel szabályozza az ingójelzálog-jog intézményét, ezért úgy érzem, feltétlenül szólnom kellett a történelmi elõzményekrõl. Remélem, hogy e javaslatnak nem az lesz a sorsa, mint a 70 évvel ezelõttinek.

Ha már az újdonságot emlegettem, akkor ezzel is folytatnám. A jelenlegi zálogjogi szabályozás a zálogjog alapvetõ típusai között aszerint különböztet, hogy annak tárgya, a zálogul lekötött vagyontárgy ingó-e vagy ingatlan. Az elõbbire csak kézi zálogjog, az utóbbira pedig kizárólag jelzálogjog létesítését engedi a Ptk. Javaslatunk szakít ezzel a megkülönböztetéssel, és a zálogjogot egységes elvek szerint nem a zálogtárgy fajtája, hanem annak megfelelõen szabályozza, hogy a zálogtárgy a zálogjogosult birtokában marad-e, vagy a zálogkötelezettnél maradhat. Az elõbbi esetben kézijelzálogról, az utóbbi esetben pedig jelzálogjogról beszélünk.

A javaslat ebbõl következõen lehetõvé teszi az ingóságok jelzálogjogi lekötését is, meghonosítva ezzel az ingójelzálog-jog intézményét a magyar polgári jogban. Ennek fontosságát aligha kell ismételten hangsúlyoznom, hiszen e jog biztosításával azok a vállalkozások is hitelhez juthatnak, melyek nem rendelkeznek vagy nem elegendõ mértékben rendelkeznek fedezetül leköthetõ ingatlannal.

Az ingójelzálog-jog intézménye azért is hasznos, mert miközben a hitelezõk számára biztonságos fedezetet jelent, a vállalkozót nem fosztja meg attól, hogy a lekötött vagyontárgy felhasználásával megteremtse a hitel visszafizetéséhez szükséges pénzügyi forrásokat. Ez az a gazdasági haszon, az a gazdasági ésszerûség, mely az ingójelzálog-jog bevezetésének szükségességét indokolja, s mindenütt a világon egyre inkább elkerülhetetlenné teszi.

A jelzálogjog jogi természete és a forgalom biztonságának érdekei természetesen ebben a körben is megkövetelik a közhitelû nyilvántartási rendszer kiépítését. A kormány olyan megoldást javasol, mely nem igényel újabb költséges állami szerepvállalást. A nyilvántartás közhitelességét természetesen garantálni kell, ez azonban összhangban a közigazgatási reformelképzelésekkel nemcsak az államapparátus közbeiktatásával biztosítható.

A nyilvántartott adatok közhitelét - meggyõzõdésem szerint - kellõképpen garantálja, ha a közhitelességgel törvény által felruházott közjegyzõ, pontosabban az Országos Közjegyzõi Kamara kap felhatalmazást a szervezett zálogjogi nyilvántartás vezetésére. A közjegyzõkre vonatkozó hatályos jogi szabályozás ugyanis lehetõvé teszi e feladat ellátásának a közjegyzõi karhoz történõ telepítését, ennek azonban feltétele, hogy a kialakítandó nyilvántartási eljárás szorosan kapcsolódjék a közjegyzõi tevékenység garanciális feltételeihez, amelyeket a közjegyzõk csak azáltal képesek biztosítani, ha a zálogszerzõdéseket õk foglalják közjegyzõi okiratba, és ezzel egyidejûleg intézkednek az ily módon közokiratba foglalt és ez okból egyébként egyszerûen végrehajtható ingójelzálog-jog nyilvántartásba vételérõl. Ezzel a megoldással aprólékos eljárási szabályok megalkotása és részletes eljárási garanciák kidolgozása, nem mellékesen folyamatos állami finanszírozás nélkül is, korántsem elhanyagolható szempont, hogy mintegy önköltséges módon biztosítható az ingójelzálognak naprakész, megbízható és közhitelû nyilvántartása.

A törvényjavaslat újdonsága az is - mint arra már korábban utaltam -, hogy a klasszikus magyar civilisztikai hagyományokra támaszkodva életre kelt néhány hasznos, korábban már jól bevált jogintézményt. Közülük mindenekelõtt a vagyon egészének vagy meghatározott hányadának, az azt alkotó vagyontárgyak konkrét megjelölése nélkül történõ zálogjogi lekötését biztosító úgynevezett vagyont terhelõ zálogjog érdemel említést. Fõként azért, mert az ezzel rokon jogintézmény szokásos fordításban lebegõ zálogjog elnevezéssel a külföldi jogrendszerekben ma már igen elterjedt. Nem hiányozhat tehát egy olyan zálogjogi szabályozás palettájáról, mely igényt tart a korszerû jelzõre, és nem utolsósorban természetesen a külföldi befektetõk érdeklõdésére.

A vagyont terhelõ zálogjog a jelzálogjog speciális alfaja, mely a törvényjavaslat értelmében az ingójelzáloggal azonos módon közjegyzõi nyilvántartásba vétellel jön létre. Bizonyos értelemben a bankhitelt biztosító zálogjog intézményét váltja föl, amelyet a javaslat megszüntet. Lényeges különbség azonban, hogy nem a hitel folyósításával jön létre, nem csupán pénzintézetek alapíthatják, hanem bárki, és a zálogkötelezett gazdálkodószervezet bármely meglévõ vagy a zálogszerzõdés megkötését követõen szerzett vagyontárgyára kiterjed. Az új szabályozás: az alapul szolgáló követeléstõl függetlenné váló zálogjog Európában sem ismeretlen intézényét is csatasorba kívánja állítani.

(10.20)

Az úgynevezett önálló zálogjog intézményének bevezetése egyúttal a maihoz képest ugyancsak szélesebb spektrumot, bõvebb választási lehetõséget teremt a hitelbiztosítékok rendszerében. Az önálló zálogjog jogelõdje a magyar civilisztikában a telekadósság intézménye, melyet a javaslat a kor igényeinek megfelelõen fejleszt tovább, amikor a személyes követelés nélküli, vagy éppen annak megszüntetése ellenében alapított zálogjog körében szabályozza azt a zálogjogot is, amelyet a felek ugyan valamely követelésre tekintettel - és nem is annak megszüntetése érdekében - alapítanak, de érvényesítését az alapul szolgáló követeléstõl függetlenítik. Ezzel a magyar jogban ismét megjelenhet az a fajta zálogjog, melynek nincsen járulékos jellege, nem osztozik az alapjául szolgáló követelés sorsában, az alapul szolgáló jogviszonytól függetlenül átruházható, és a mindenkori zálogjogosult részére azt a lehetõséget biztosítja, hogy az ilyen zálogjoggal terhelt zálogtárgyból - és csak abból - a zálogszerzõdésben meghatározott összeg erejéig és feltételek szerint kielégítést kereshessen.

E zálogfajta megteremtése lehetõvé teszi, hogy a zálogjog intézménye túllépje a szerzõdést biztosító mellékkötelezettségek szûkös kereteit, és olyan önálló piackonform jogintézménnyé váljon, amely érzékelhetõen bõvítheti a szerzõdéses kapcsolatok mozgásterét.

Megoldást kínál a törvényjavaslat arra a joggyakorlatban felmerült és a hatályos szabályok alapján megnyugtatóan nem rendezhetõ esetre is, amikor a jelzálogos hitelezõn kívüli 3. személy kérelme alapján indult ingatlan- végrehajtás során a lejárttá és végrehajthatóvá vált követeléssel még nem rendelkezõ jelzálogjogosultnak a zálogtárgy elárverezése esetén, akár a zálogfedezet megszûnésével is számolnia kellett.

A törvényjavaslat ilyen esetben a zálogjogosult javára azoknak a szabályoknak az alkalmazását rendeli, amelyek a zálogtárgy állagának romlása esetén irányadók. Végsõ soron tehát a javaslat a jogosult számára külön szerzõdéses kikötés nélkül, önmagában a törvény rendelkezése alapján kielégítési jogának gyakorlását, ezáltal a végrehajtásba történõ bekapcsolódását és követelésének a zálogtárgyból való kielégítését teszi lehetõvé.

Végül a törvényjavaslat feltétlenül kiemelésre méltó részeként említem még azokat a szabályokat is, melyeknek az a célja, hogy megkönnyítse a zálogtárgyból való kielégítést, vagyis a zálogjog érvényesítését. Ennek jelentõségét mai gazdasági viszonyaink között aligha kell ecsetelni. A kielégítési jog bíróságon kívüli érvényesítésére a javaslat a korábbiaknál szélesebb lehetõséget teremt, s ezzel úgy gondolom, a belföldi tõkemobilizáció elõsegítésén túlmenõen a külföldi tõke számára is megnyugtató feltételeket biztosít.

A javaslat alapján ingatlan elzálogosítása esetében is lehetõvé válik, hogy a felek a kielégítési jog megnyílta után megállapodjanak a zálogtárgy közös értékesítésében vagy az említett feltétel hiányában az értékesítésére záloghitel nyújtásával, vagy árverezés szervezésére üzletszerûen 3. személynek akár megbízást is adjanak. Ezekben az esetekben tehát még a bírósági végrehajtás is mellõzhetõvé válik, a zálogjogosultnak csupán azokat a garanciális szabályokat kell betartania, mint például a zálogkötelezett elõzetes értesítése, az értékesítés ideje, módja, elszámolási kötelezettségek és hasonlók, melyeket a törvény az adós védelme érdekében ír elõ.

Tisztelt Ház! "Pénzünk és valóságos tehetségünk pedig addig sose lesz, amíg a hitel lábra nem áll hazánkban" - jegyezte meg Széchenyi a Hitel címû mûvének "Bérekesztés"-ében. Ennek jegyében azzal bocsátom a szokásos parlamenti útjára ezt a törvényjavaslatot, hogy elfogadásával talán sikerül hozzájárulnunk valamelyest a hitel lábra állásához hazánkban. Ha pedig ez így van, akkor joggal bízhatunk abban, hogy - Széchenyi szavait idézve - pénzünk és valóságos tehetségünk is lesz. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage