DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyûlés! A T/1644. szám alatt benyújtott törvényjavaslat, amely egyrészt az 1975. évi II. társadalombiztosítási törvényt, az 1994. évi LIV. törvényt a gyógyszertárak létesítésérõl, és az 1992. évi XXII. törvényt a munka törvénykönyvérõl kívánja módosítani, csupán úgy kapcsolható össze, hogy elõadójuk jelenleg egyaránt a népjóléti miniszter.
A három törvény tartalmában eltérõ jogterületeket foglal magában. Közülük idõrendben az elsõ, az 1975. évi II. törvény ma már kétévtizedes jogszabály, amely a szociális elkötelezettségû, paternalista államot idézi, mindazokkal az elõnyökkel és hátrányokkal, amelyek közül jó néhány a Bokros-csomag jegyében halt el, üresedett ki. Ezt a folyamatot kívánja törvényesíteni ez a jogszabály is, amely tulajdonképpen egy avult és bonyolult jogszabályt próbál megújítani.
A Független Kisgazdapárt alternatív gazdasági programja nem tudja elfogadni a nagy ellátórendszerek ilyetén módosítását, megszigorítását, amiben - például a szociálpolitikában, az egészségügyi ellátásban, a nyugdíjrendszerben, az oktatásban és így tovább - a kormányzat komoly pénzmegtakarítási lehetõségeket lát. A megszorító intézkedések általában anyagilag lerobbant területeket céloznak meg, olyanokat, amelyek fejlesztésre szorulnak. Kétségkívül itt is elõfordul pazarlás, a tevékenység hatásaival nem mindenben lehetünk elégedettek. Ezen mindenképpen változtatni kell, de semmiképpen sem forrásszûkítéssel, hanem olyan konkrét és célzott lépésekkel, amelyek a hatékonyabb felhasználást és a kedvezõbb hatásokat kikényszerítik.
A törvénymódosító elképzelések nem számolnak azzal, hogy a finanszírozás változtatásához kifejezetten kedvezõtlenek a körülmények. Az életkörülmények romlanak, az életszínvonal csökken, emiatt a költségvetés kivonulása két következménnyel járhat: az ellátás - többnyire egyébként sem magas - színvonalának visszaesésével, illetve a támogatásra, gyámolításra szorulók körének bõvülésével.
(18.50)
A kormányzat nem veszi figyelembe a szolgáltatások aktív gazdasági szerepét, s nem vizsgálja az intézkedések árát, hatásait. Igaz, hogy az ehhez szükséges statisztikai és egyéb információk enyhén szólva hiányosak és nem mindig megbízhatók. Így az is elképzelhetõ, hogy minden vágyakozás ellenére összességében még érdemleges közvetlen megtakarítás sem jelentkezik, miközben az átalakítás erõteljes negatív folyamatokat indít el a társadalomban és a gazdaságban. Az ellátórendszerek igazi reformjának - a közvetett hatások bonyolultsága miatt - mindenképpen elemzésekre, vizsgálatokra kell épülnie.
Magyarországon kedvezõtlenül alakulnak a demográfiai folyamatok: alacsony a születések száma, csökkenõ a népesség, elöregedõ a lakosság. Ezekre további negatív hatással lesznek azok a megszorítások, amelyek a gyermektámogatások rendszerét érintik. Nem volt sok értelme kidolgozásuknak, hiszen csekély megtakarításokért nagy felfordulást okoznak, megalapozatlan és magasköltségû szabályozást jelentenek. Az Alkotmánybíróság eddigi döntéseivel is több ponton alkotmányellenesnek minõsítette a gyermektámogatások módosítását.
A lakosság egészségügyi állapotát és annak változását mindenképpen figyelembe kell vennünk. Ez rossz és romló, amit a születéskor várható élettartam csökkenése, nemzetközileg is kedvezõtlen értéke, a férfiak korai halálozása, a daganatos és érrendszeri betegségek terjedése, magas elõfordulási aránya stb. mutat. Ez természetesen nemcsak az egészségügyi ellátás kiterjedtségének, hozzáférhetõségének és minõségének, ezen belül is a megelõzés színvonalának a következménye, bár ezek hatása sokszor döntõ lehet. Az életmód természetesen sokat ronthat vagy javíthat az egészségügyi állapoton, de hogy milyen az életmód, az attól függ, hogy milyen az egészségügyi felvilágosítás eredményessége. A kifejezetten rossz egészségügyi állapotból nyilvánvalóan komoly közvetlen és közvetett gazdasági károk is származnak.
A másik tényezõ az egészségügy teljesítménye, helyzete. Ez a terület is általában fejlesztésre szorul. Ráadásul az elmúlt évek visszafogásai sokszor már a mûködõképességet veszélyeztették. A probléma tehát anyagi, de csak részben az. A tevékenységet ugyanis más alapokra kell helyezni, más mechanizmusokra és érdekeltségre van szükség ahhoz, hogy e terület kedvezõbb hatásai valóban megjelenjenek.
A harmadik mérlegelendõ körülmény a száguldó infláció, amely különösen súlyos helyzetet teremt. Egyfelõl a kereteket legalábbis korlátozza, másfelõl az átgondolatlan intézkedésekkel óriási áremelkedést zúdít erre a területre. A dologi kiadások 40-45 százaléka import, ezen belül a gyógyszerek 70 százaléka külföldrõl jön. El lehet tehát gondolni, hogy a leértékelések és a vámpótlék milyen következményekkel jár a gazdálkodásra. Az egészségbiztosító költségvetése, gyógyító, megelõzõ ellátása 129,3 milliárd forintot irányoz elõ. A nyugdíjak összege 1990-ben 202,1 milliárd forint volt, 1994-ben már 422,1 milliárd forint. A nyugdíjbiiztosításra is a növekvõ anyagi, pénzügyi feszültségek a jellemzõk.
Bõvül a nyugdíjasok száma, és a foglalkoztatási nehézségekbõl adódóan csökken a járulékfizetõké. A finanszírozási problémához jelentõsen hozzájárul az infláció is. 1990-ben 2 millió 556 ezren kaptak valamilyen nyugellátást, 1994-ben pedig 2 millió 935 ezren. Ezzel arányuk a népességen belül 28,6 százalékra nõtt. A nyugdíjasok számának növekedése részben a lakosság elöregedésére, részben a fenyegetõ munkanélküliségre utal, az utóbbi elõl sokan nyugdíjba menekülnek. Erre utal például a rokkantnyugdíjasok körének jelentõs bõvülése is. Számuk 1990 és 1994 között 175 ezerrel nõtt, s ezzel 718 ezerre emelkedett.
Az elõbbi ellátások nagy részét a társadalombiztosítás finanszírozza járulékbevételeibõl. Ez lényegében állam az államban, hatalmas apparátussal, óriási költségvetéssel. Ebben az évben ez 850 milliárd forint, feleakkora, mint az állami költségvetés összege. Erre utalnak az Állami Számvevõszék jelentései, amely a gazdálkodásról nem közöl megnyugtató képet. Ugyan kevés kapaszkodót ad és még kevesebb következtetést von le, mégis láthatóak a súlyos gazdálkodási, vezetési problémák.
A parlament 1992-ben döntött arról, hogy a társadalombiztosítást 300 milliárd forintos vagyonhoz kell juttatni, arra hivatkozva, hogy e járulékbevételek nem elegendõek kiadásai finanszírozására. A társadalombiztosítás továbbá egyfajta olyan juttatásként, ami nehéz helyzete alapján megilleti, rendszeresen igénybe veszi az állami forgóalapszámlát, ahol kamatmentesen napi 45-60 milliárd forint hitelt vesz igénybe, de a társadalombiztosítási törvény szüntelen és áttekinthetetlen módosításai is ezt az értékelést jelzik.
A társadalombiztosítás megrendült egyensúlya csak a járulékfizetõk újabb és újabb sarcolásával érhetõ el. A 300 milliárd forintos vagyonátadásból 1994 végéig mindössze 600 millió forint valósult meg. Ennek ellenére a tb a költségvetését 1992-tõl rendszeresen 3, 5, 16, majd 23 milliárd forint vagyonhozammal teljesítette. Emiatt is nehéz lehetett volna a költségvetés megvalósítása. Évek óta nullszaldós terveket állítanak össze, de mindig deficittel zárnak, 1994-ben például 26,5 milliárd forinttal, 1995 elsõ félévében a deficit 26 milliárd forint.
Az államháztartási reform munkálatainak mindenképpen részét kell hogy képezze a tb és a kapcsolódó intézmények mûködésének alapos átvilágítása.
(19.00)
Ennek fõ célja valós megtakarítási lehetõségek feltárása ebben a hatalmas, 850 milliárd forintos költekezésben. Az átvilágítás segítséget adna továbbá a koncepcionális váltás részleteinek kidolgozásához. A továbblépés, a hatékonyság növelése egyik iránya enélkül is nyilvánvaló: a szervezet gigantikus méretének csökkentése, a szükségtelen, egybeolvasztott egészség- és nyugdíjbiztosítás szétválasztása és lehetõség szerint a decentralizáció további folytatása.
Az 1994. évi LIV. törvény - a gyógyszertárak létesítésérõl - módosításai is érdekes módon egybecsengenek azokkal az észrevételekkel, amelyeket a Független Kisgazdapárt a törvény megalkotásakor már fölvetett. A jelenlegi törvényjavaslathoz apróbb módosításokkal kívánunk hozzájárulni éppúgy, mint az 1992. évi törvény a munka törvénykönyvérõl javaslataihoz. Ha ezek a benyújtott módosítások általában sikeresek lesznek, akkor tudja csak elfogadni a Független Kisgazdapárt ezt a törvényjavaslatot, egyébként ellene fog szavazni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)