DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Ebben az idõszakban majdnem mindegy, hogy az ember a költségvetéshez vagy az adótörvényekhez szól hozzá, hiszen olyan szoros az összefüggés a kettõ között, hogy ugyanazokat az alapgondolatokat bármelyik esetben elmondhatja. Én a személyi jövedelemadó törvény jelenlegi módosításánál ismét a családok helyzetére szeretném felhívni kormánypárti képviselõtársaim figyelmét.
Már az elmúlt évben, az akkori adómódosításnál, amikor megszüntették a gyermekek után járó adókedvezményt, akkor ismételt kérésünkre nagynehezen végre megkaptuk a Pénzügyminisztériumtól azt a hatásvizsgálatot, amelyik a különféle családtípusokban kimutatta, hogy mekkora adóteher-növekedés fog bekövetkezni ezután, és teljesen egyértelmûen igazolta a mi korábbi felvetésünket: a gyermekek számával arányosan növekvõ adóterheket igazoltak a különféle grafikonok. Akkor a képviselõtársaim elfogadták ezt a módosítást, igaz, annak tudatában, hogy a családok majd egyszeri családipótlék- kiegészítést kapnak - bár ebbõl sem lett semmi, hiszen a pótköltségvetésben az erre szánt összeget a kormány ismét csak megvonta.
Sem a családi pótlék nem emelkedett, sem családipótlék-kiegészítés nem volt, megvonták a gyermekek után járó adókedvezményt, és ezek után márciusban elindult az a csomagtörvény, amelyben a legsúlyosabb érvágás a családokat érintette, hiszen a gyermekek után járó családi pótlékot és az anyasági támogatásokat szándékoztak megfaragni, jövedelmi viszonyoktól függõvé tenni. Abban az idõben nagyon sokszor elmondták: erre azért van szükség, hogy a legrászorultabbakat támogassák jobban, ugyanakkor azonban a legrászorultabbak számára egyetlen fillérrel sem lett több a családi pótlék, holott az infláció 30 százalék volt.
Ezek után most megint itt van elõttünk egy személyi jövedelemadó törvénytervezet, amelyben nem jelennek meg azok az ötletek, amelyeket a szociális bizottság ülésén Bokros Lajos pénzügyminiszter úr oly lelkesen fölsorolt nekünk. Amikor tiltakoztunk ezek ellen a változtatások ellen, akkor elmondta, hogy igen, tulajdonképpen adókedvezményeket kellene adni a gyermekek után - rácsodálkoztunk, hogy akkor miért kellett azt megszüntetni -, vagy pedig adó alá kellene vonni a családi pótlékot, s az adórendszeren keresztül elvégezni a differenciálást. Ilyen ötletei voltak a szociális bizottság ülésén, ahol mi el is mondtuk, hogy szépek ezek az ötletek, de azért jó lenne ezekbõl már látni valamit.
Most elénk került az adótörvény-tervezet. Már hetek óta érdeklõdve vártam, vajon mikor hangzik el egyetlen szó arról, számít-e ebben az országban, hogy abból a jövedelembõl hány ember él, hány embert tartanak el. Az elõzetes vitákban sehol sem hangzott el errõl egyetlen szó sem, az Érdekegyeztetõ Tanácsban sem hallottam a vitatkozó felektõl - legalábbis amit a tömegtájékoztatás nyilvánosságra hozott -, hogy valaki is felvetette volna, hogy a személyi jövedelemadó egy nagyon szép dolog, de azért mégiscsak tanácsos lenne - hasonlóan az európai normákhoz - megvizsgálni azt, hogy abból a személyi jövedelembõl hány ember él. Ebben a jövedelemadó-törvényben ez megint nem található meg.
Megint csak az történik, hogy - mintha mindenki csak önmagát kényszerülne eltartani -, azt mondjuk, hogy havi 80 ezer forint bruttó jövedelemig lehet adójóváírást csinálni, de ha 80 100 vagy 81 000 forint az illetõ havi bruttó jövedelme - ami azt jelenti, hogy 960 ezer forint fölött van néhány ezerrel -, akkor 30 ezer forinttal fog megnõni egy évben az illetõ adóterhe. Ez még akkor is érdekes megoldás, ha az illetõ saját magát tartja el. Mindenesetre erõs lesz az érdekeltsége abban, hogy a bruttó jövedelme lehetõség szerint legalább 50 fillérrel 80 ezer forint alatt legyen havonta, hiszen akkor megspórolja a 30 ezret. A munkaadók számára pedig óriási dilemma lesz majd az, hogy adjon-e a munkavállalójának 3000 forintos fizetésemelést vagy ne adjon, és a munkavállaló könyörögni fog azért, hogy ne adjon háromezerrel többet, mert akkor 30 ezer forinttal többet adózik. Tehát azonnal el is vesztette. Ez az egyik óriási probléma ezzel a megoldással. Ugyanezt más vonatkozásban több alkalommal elmondtuk már, nem értem, hogy miért ezeket a megoldásokat választja a kormány.
De mi történik akkor, ha valaki nem tartozik a nagyon alacsony keresetû rétegek közé, ámde - mondjuk - két gyermeket tart el egyedül ebbõl a fizetésbõl. Ha 80 100 forint bruttó fizetésbõl hárman élnek, akkor már egész másként vetõdik fel a kérdés. Néhány létminimum-adatot mondanék önöknek. Létminimum-számítások ugyan azóta sincsenek; azt már korábban is kifogásoltam, hogy érdekes módon négy éven keresztül hetenként, de legalább havonta olvastuk hatalmas feliratokkal, szalagcímekkel az újságokban, hogy mennyi az éppen most aktuális létminimum, s itt a parlamentben az akkor ellenzéki képviselõtársaink számtalanszor vetették a szemünkre, hogy különféle ellátások esetén miért nem a létminimumot vesszük figyelembe, és miért holmi nyugdíjminimumokban gondolkodunk. Ezek után december óta nincs létminimum-számítás Magyarországon. Néhány alapítvány alapítványi pénzekbõl végez ilyet. Érdekes módon ugyanazok a képviselõk korábban azt emlegették fel nekünk, hogy a létminimummal kell számolni, és akkor mi elmondtuk, hogy igen, Magyarországon a létminimum- számítás nem a nyomorszint, nem a megélhetési minimum, hanem egy társadalmi minimum.
(15.40)
Most hallhatjuk, hogy igen, tulajdonképpen a létminimum-számítás az egy társadalmi minimum - mondják a mostani kormánypárti képviselõk -, de különben sincs rá szükség, mert hát minek az. Mert hogy nincs létminimum-számítás.
A tavaly decemberi adatokból az inflációval felszorozva igyekeztem valamit kiszámolni, ami tudom, hogy nem tökéletes, hiszen egész más a termelõi és fogyasztói áremelkedés, hogy külön kellene vizsgálni, hogy tudomásom szerint a fogyasztói magasabb, mint a termelõi, ebbõl következik, hogy az átlag az alacsonyabb... Nos, tehát ezzel az alacsonyabb átlagértékkel számolva néztem meg, hogyan alakult tavasz óta a különféle családok létminimuma, s körülbelül és közelítõleg az inflációs számítások szerint hogy fog kinézni ez egy év múlva.
Nos, a tavaszi: két aktív korú felnõtt két gyermekkel, egy család számára városban 58 200 forint volt '94 decemberében a létminimum. Ez az érték idén szeptemberben már 71 120 forint, és jövõ szeptemberben elõreláthatólag 85-86 ezer forint lesz.
Azért el lehet azon gondolkozni, hogyan alakul a családok sorsa a következõ évben. Mert tény, hogy ha van két szülõ, két keresõ, akik 80 000 alatt keresnek, azok számára pusztán az jelenti majd az adóteher-növekedést, hogy nem valorizálták az adótáblát az inflációnak megfelelõen. De ha van egy ember, aki viszonylag magas keresetûnek számít, valamivel több mint 80 000 forintot keres, annak úgy emelkedik meg 30 000 forinttal az évi adója, úgy csökken nominálisan is a fizetése, hogy mellette ott az infláció, és ott van a két vagy három eltartandó gyermek.
Ezt tavaly is elmondtuk az adótörvénynél. Érthetetlen, hogy miért nem gondol ilyesmire a kormány, és miért nem gondolnak a kormánypártok. Teljesen érthetetlen és megmagyarázhatatlan! Elhallgatják, pedig benne van a kormányprogramban, hogy családközpontú szociálpolitikát terveznek. Hát én nem tudom, melyik az a központ, ahová önök a családot helyezik, de hogy nem a politikájuk központjába, az biztos. Mert mélységesen hallgatnak róla, elkerülik ezt a témát, és a Pénzügyminisztériumtól most sem kaptuk meg a hatástanulmányokat.
Egyébként pedig most megint elmondom: hozzátartozik a törvényhez - ha valamihez igazán, akkor a személyi jövedelemadóról szóló törvényhez tartozik hozzá -, és nemcsak kérjük, de követeljük is, hogy a különféle grafikonokat a Pénzügyminisztérium küldje meg a képviselõknek az általános vita lezárása elõtt. Ne az történjék megint, mint tavaly, hogy föl kellett függeszteni a bizottsági ülést, mert még mindig nem volt nálunk ez az anyag. És nagyon szeretném, ha a kormánypárti képviselõtársaim ennek a grafikonnak az ismeretében gondolkoznának el azon, hogy vajon meddig folytatható még az a megoldás, hogy a családok terheit gyerekszámtól függetlenül sorozatosan és sokkal nagyobb mértékben növelik, mint az egyedülállók vagy gyermektelenek terheit. Milyen üzenet ez a társadalomnak? Mit akarnak ezzel üzenni? Mert az nem érv, hogy most nehéz a helyzet. Ha így folytatják tovább, 10-15 év múlva ennél sokkal nehezebb lesz a helyzet, és nem tudom, hogy ki fogja megoldani. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)