BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ): Õszintén sajnálom, hogy Kulin Ferenc hozzászólásában az SZDSZ-t illetõen olyan inszinuációk jelentek meg, amelyek ismerõsek különbözõ forrásokból. Azt hiszem, nem egy nagy ideológiai csatának kellene hogy fültanúi legyünk ebben a késõi órában, hanem jó volna, ha a tárgyról beszélnénk, és nem - számomra legalábbis - meglehetõsen régi dalokat elevenítenénk fel újra.
Ami a dolog lényegét illeti, az egyik kérdés a versenysemlegesség, a másik az autonómia kérdésköre. Való igaz, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége következetesen képviselte a felsõoktatási törvény vitájában az autonómiát. Azzal szemben képviseltük, amit Kulin Ferenc akkor képviselt, aki viszont következetesen képviselte azt, amit most mond, vagyis azt, hogy amikor politikai kontrollt akar, akkor állami kontrollt akar. Ezzel szemben mondtuk mi azt, hogy nem kívánunk politikai állami kontrollt a felsõoktatási intézményekben. Ha kontrollt kívánunk, akkor a felhasználó kontrollját kívánjuk. Azt kívánjuk, hogy a felhasználóknak valamilyen formában valóban beleszólásuk legyen a felsõoktatás intézményeinek irányításába, vagy ha nem irányításába, minden esetre a felsõoktatás céljainak meghatározásába.
Ez nem mond ellent az autonómia kérdésének, hiszen mi alacsonyabb szintre szerettük volna tenni, és módosító javaslataink is efelé mutatnának a mostani határozati javaslat kapcsán is, hogy mondjuk a közalapítványi forma elfogadásával a felhasználói szféra, a régió kerüljön olyan helyzetbe, hogy a közvetlen igényeket a felsõoktatással szemben megjelenítse vagy a felsõoktatással együtt megjelenítse. Tehát ha autonómiáról beszélünk, akkor igenis beszéljünk teljes autonómiáról, beszéljünk gazdasági önállóságról, és beszéljünk a felhasználók számára kinyitott felsõoktatásról - és ne állami politikai kontrollról.
Ami a versenysemlegességet illeti - amellett, hogy megismétlem a szomorúságomat - szeretném emlékeztetni Kulin Ferencet arra, hogy abban az esetben, ha magánintézményekrõl, magánalapítású intézményekrõl beszélünk, akkor ebbe a körbe például az egyházi intézményeket is bele kell érteni; bele kell érteni olyan intézményeket, amelyek ebben az országban nem jöhettek létre, mert az állam következetesen megfojtotta ezeket az intézményeket. Semmiképpen nem akarom most minõsíteni ezeket a kezdeményezéseket, de voltak olyanok, amelyek az elõzõ kormányzat alatt megszûnni kényszerültek, hogy mást ne mondjak például a miskolci bölcsész egyesület, amelyik nem kapott elegendõ teret ahhoz, hogy létrejöhessen és így tovább. Az egész magán-felsõoktatás nem jöhetett létre. Még egyszer hangsúlyozom: pontosan az egyházi felsõoktatási intézményeknek kívánt ez a versenysemlegesség kitétel olyan lehetõségeket biztosítani, hogy teljes értékû módon bekapcsolódhassanak a felsõoktatás intézményi rendszerébe. Mert az elv az, hogy ha az állami támogat valamit, akkor a hallgatót támogatja a normatív finanszírozás megannyi formáján keresztül, nem pedig azt az intézményt - hogy úgy mondjam -, amelyiket kijelöl magának, hogy akkor most csak az államit, a többi pedig pusztuljon ott, ahol van.