KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elõttünk álló határozati javaslat olyan privatizációs eseti bizottság felállítását kezdeményezi, melynek feladatát tíz pontban foglalja össze. A bizottság a feladat ellátása során részben általánosságban, részben pedig konkrét privatizációs ügyletek elemzése során kívánja a privatizációval összefüggõ joganyag megfelelõségét megvizsgálni, és szükség esetén kezdeményezni a jogszabályok módosítását. A feladatkör szükségképpen kitér a privatizációs folyamatok tisztasága eseti ellenõrzésére is, hiszen egyrészt a kormányzati ellenõrzési mechanizmust is vizsgálja, másrészt az f) pontban és a h) pontban írt feladat immár konkrét ügyek elemzését is célul tûzi ki.
Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy bevezetõmben pár szóval vázoljam a privatizációs bizottság felállítására eddig tett kísérleteket, majd a javaslat 3. § b) és c) pontjára utalva felvessek néhány privatizációs stratégiai kérdést; az i) pont alapján utaljak néhány jogi anomáliára, és végül - az f) ponttal egyetértve - felvessek néhány konkrét teendõt is.
(13.00)
Nem elõször fekszik az Országgyûlés elõtt erre irányuló javaslat. Elsõként még az elõzõ országgyûlési ciklusban, 1991 novemberében a Monopoly-csoport képviselõi terjesztettek elõ ilyen javaslatot, melyet akkor a Ház a napirendjére tûzött, azonban ezt követõen annak vitájára furcsa módon évekig nem találtak alkalmas idõpontot.
1993 õszén ezt a javaslatot megismételte az elõzõ parlament egyik képviselõje, Petrenkó János. Ezt a javaslatot ismét napirendre vette a Ház. Talán nem meglepõ, hogy ennek a vitájára sem került sor 1994 tavaszáig. 1994 nyarán Tímár György képviselõtársam terjesztett a Ház elé újabb javaslatot, mégis csaknem egy évet kellett várni arra, hogy ez a kérdéskör a plenáris ülés tárgysorozatába kerüljön.
A javaslat 3. §-a célul tûzi ki a privatizációval kapcsolatos fontosabb stratégiai problémák vizsgálatát is. Csak örülhetünk, hogy a határozati javaslat 3. § b) és c) pontja keretében e bizottság világos választ adhat az olyan, még mindig idõszerû stratégiai kérdésekre, mint például: szabad-e, ha igen, milyen feltételekkel külföldi kézbe adni a magyar állam vállalkozói vagyonát? Ezen belül: szabad-e egyáltalán külföldi kézbe adni a stratégiai fontosságú energiaszektor üzemeit, vagy például a kereskedelmi hálózatokat, figyelemmel arra is, hogy e kereskedelmi hálózat rendeli meg a terméket a gyártótól?
Választ adhat a bizottság a nyilvánosság elõtt olyan kérdésre is, hogy valójában mi a privatizáció célja: állami bevétel elérése, avagy mûködõképes magyar gazdaság megteremtése és a versenyszféra kialakításának erõsítése? Választ adhat e bizottság arra a kérdésre is, hogy a magyar szellemi termékek, szabadalmak, szerzõi jogok védelme miként biztosított a privatizáció révén. Választ adhat a bizottság a nyilvánosság elõtt arra is, hogy miként függ össze a munkanélküliség és a privatizáció. Választ adhat a bizottság arra is, hogy a korábban mesterségesen létrehívott állami monopóliumok privatizáció elõtti szétbontása feltétlenül követelmény-e, avagy engedjük magánmonopóliummá átalakulni ezeket.
A bizottság feladatának tekinti a javaslat 3. § i) pontja szerint a hatályos jogszabályok elemzését is. Engedjék meg, hogy ebben a körben csak három jogszabályi problémára utaljak.
a) Bízom abban, hogy a bizottság munkája során megvizsgálja, milyen szerepet játszott az úgynevezett spontán privatizációk 1989-ben történt megindulásában az a tény, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény hatálybalépésekor a vagyonértékelés részletes szabályai még nem voltak kidolgozva. Az állami vagyont mélyen értékén alul lehetett bevinni ezekbe a gazdasági társaságokba, vagy késõbb ott lehetett az értékét szinte tetszõlegesen megváltoztatni.
b) A társasági törvény 1992. január 1-jével történt módosításában is voltak buktatók. Közismert, hogy ha valaki észleli, hogy a Trabantját vagy a tehenét a reális forgalmi értékhez képest lényegesen olcsóbban adta el, a bíróságtól kérheti a szerzõdés érvénytelenítését vagy a valódi értéknek megfelelõ vételár megfizetését. Az állami tulajdon értéken aluli eladása esetén is így szólt a törvény 1991. december 31-ig. Ezzel a fordulónappal azonban még az MDF-vezette kormány javaslatára egy törvénymódosítás megszüntette az értékaránytalanságra alapozott megtámadási jogcímet.
c) Végül szinte ugyanezzel a nappal, szinte ráadásként az Alkotmánybíróság is megsemmisítette a hanyag kezelés bûncselekményét. Ez azzal járt, hogy aki a magyar állam vállalkozói vagyonában mindössze gondatlanul okozott 10 és 100 milliárdos károkat, az büntetlenül megúszhatta ezt a cselekményét. Így vált mind büntetõjogi, mind polgári jogi vonalon teljesen védtelenné az állami vagyon a fosztogatására irányuló kísérletek elõtt.
A bizottság a javaslat 3. §-a alapján "konkrét ügyekben vizsgálat lefolytatását kezdeményezheti". Miután független képviselõ bizottsági részvételét nem tartják lehetségesnek, csak remélhetem, hogy a konkrét vizsgálatok közé bekerülhet például az Erdei Termékértékesítõ Vállalat szomorú esetének elemzése is, ahol egyrészt a nyereséges tevékenységek módszeres felszámolása, másrészt a 100 millió forintot meghaladó pálinkaselejtezések, skótwhisky- és franciakonyak-selejtezések összességében úgy rontották le a privatizált vállalat értékét, hogy immár a bíróság a felszámolását is elrendelte. Hiába ostromolta a 75 százalékban tulajdonos ÁVÜ-t éveken keresztül a kisrészvényes dolgozói kör, most mégis az ÁVÜ hibájából 80 millió forintnyi részvényük értéke a nullával lett egyenlõvé.
Független képviselõként csak remélhetem, hogy a bizottság megvizsgálja: a MÁV közismert nehéz helyzete mellett ugyan milyen gazdaságossági megfontolás eredményezhette, hogy a magyar állam tulajdonából jórészt külföldi kézbe került át a Nyugati pályaudvarnál a Nyugati tértõl a Ferdinánd hídig terjedõ óriási terület.
Vagy konkrét esetként, konkrét ügyben, érdekes kérdésként, de lehet, hogy költõi kérdésként merült fel, hogy a bankok által e felvásárolt kárpótlási jegyért - amelyet 18-20 százalékban vásárolnak fel -, fognak-e a bankok 176 százalékot kapni a határidõ lejárta után? Vagy ugyanígy felmerül az a probléma is az állami szavatosság vonatkozásában, hogy akinek a kárpótlási jegye a határidõ lejárta után a kezében marad, az elértéktelenedik, vagy 176 százalékot fognak érte fizetni?
Tudjuk, hogy a privatizáció évtizedekre meghatározza az ország helyzetét és eldönti azt, hogy unokáink közül ki lehet gazdag és ki lehet szegény. E bizottság munkájának fontosságát ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni. Úgy vélem, hogy e bizottság felállításával mindenképpen tisztázódhatnak a privatizáció folyamatát kísérõ játékszabályok. Remélni szeretném, hogy a bizottság gondoskodni fog a kellõ nyilvánosságról, és így a privatizációs eseti bizottság felállításával az Országgyûlés hozzájárulhat a közéleti tisztaság javításához is. Köszönöm a figyelmüket. (Szóványos taps.)