DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Államtitkár Úr!
Általánosan ismert, hogy az 1959-61-es nagy roham idején se adta be mindenki a derekát, és a legtöbb településen maradt néhány ember, aki nem lépett be a téeszbe. Alaposan ki is toltak velük, jó földjüket elvették, gyenge minõségû, rossz fekvésû területeket jelöltek ki helyette.
A legtöbben azonban így is mûvelték, jobbították a kényszercsere folytán kapott földeket és az adót is megfizették. Félelembõl, túlzott óvatosságból azonban sose sürgették a hagyatéki tárgyalásokat, nem siették el vagy elmulasztották az átírásokat. (Dr. Kis Zoltán: Ez a baj!)
Az utóbbiak most nehéz helyzetben vannak, mert a földhivatalok a kincstári gondolkodás csúcsra járatásaként a tulajdonátírás feltételeként azt követelik, hogy az érintettek a téesztõl hozzanak igazolást arról, hogy az általuk használt föld a Kádár-érában sem volt téeszhasználatban.
Az ilyen igazolások megszerzése - mondani se kell - távolról sem egyszerû. Csak huzavona, veszekedés után kapható meg, sokszor még így sem. Az érintett szövetkezetek sok esetben egyszerûen elzárkóznak az ilyen igazolások kiadása elõl.
Kérdezem: Mi indokolja, hogy sokat szenvedett embereket újabb tortúrának és vegzatúrának tegyünk ki?
Mi indokolja továbbá, hogy ezekben az ügyekben az ellenérdekû fél, tudniillik a szövetkezet legyen a döntõbíró, amikor köztudott, hogy a földért amúgy is éles harc folyik.
Miért nem lehet az igazolási eljárásnak egyszerûbb, humanizált formát adni?
Tisztelettel kérem válaszát. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)