TartalomElõzõKövetkezõ

DR. BALÁS ISTVÁN (Magyar Piacpárt): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Kedves Képviselõtársak! A törvényjavaslat - és ennyiben korrigálnom kell Fáklya képviselõ urat - már 10 hónapja fekszik a Ház elõtt. Az más kérdés, hogy ezelõtt egy hónappal egyikünk sem gondolta volna, hogy a ciklusvégi hajrában még sor kerül erre. Ezelõtt másfél hónappal, február elején egy, az érdekeltek által összehívott fórumon a Monopoly csoport képviselõi részt vettek, és ott hívták fel a figyelmet arra, milyen kockázatokkal jár az, hogy ha a gyógyszertárak tervezett privatizációjára intézményi háttér nélkül kerül sor: megint csak egy kísérletezgetés lenne a privatizációval. Ezt követõen több hasonló fórumon vettünk részt. Ugyanezt fejtettük ki más helyen is, és akár büszkék vagy elégedettek is lehetnénk, hogy ez az aggályhangoztatás talán közrejátszott abban, hogy egy fölgyorsult törvényhozási menetben mégis módot találtunk e törvényjavaslat megtárgyalására. Ennek ellenére nem lehetünk büszkék és elégedettek, mert a törvényjavaslatnak elég sok fogyatékossága volt - és a módosító indítványok után is maradt néhány. Ez természetes akkor, hogyha egy rendkívüli hajrában, a 26 törvény egyikeként eldugva, néhány nap marad a törvényjavaslat átolvasására. Nem csoda, hogy egyes más törvényekkel való összhang olykor hiányzik, és végül is úgy tûnik a figyelmes olvasó számára, hogy itt nem is a lakosság gyógyszerellátása talán a lényeg, hanem egy patikaprivatizációra való gyors felkészülés - és talán elsikkad az a körülmény, hogy mire való egyáltalán a gyógyszertár. A törvényjavaslathoz a Magyar Piacpárt nevében több módosító indítványt terjesztettem elõ. Ezek jelentõs részét a bizottság támogatta, egy más részét felhasználta - ezt köszönöm. Néhány koncepcionális kérdésre azonban föl kell hívnom a figyelmet. Az egyik: a törvényjavaslat 6. §-a arról szól, hogy bár a miniszter adja ki az engedélyt a gyógyszertár megnyitására - egy konkrétan meghatározott helyre -, e miniszteri határozat ezen pontját egy nála alacsonyabb rangú szerv utólag megváltoztathatja. (19.20) Ez egy jogi nonszensz, normális jogászi ésszel nehezen lenne elképzelhetõ. A módosító indítvány ezt korrigálni tervezte, a szociális bizottság is benyújtotta a saját módosító indítványát ugyanebben az irányban. Számomra meglepõ az, hogy a minisztérium képviselõje ezt az indítványt ellenezte a bizottsági ülésen. Szeretném fölhívni a miniszter úr, illetve most helyetteseként államtitkár asszony figyelmét, hogy ebben a vonatkozásban a szociális bizottság javaslata teljesen korrekt, a miniszteri álláspont jogilag téves. S nagyon kell majd figyelni, mit mondanak a zárószavazás során. A törvényjavaslat általában szigorú szakmai feltételeket ír elõ arra nézve, hogy ki kaphat jogot - úgynevezett személyi jogot - gyógyszertár mûködtetésére. Alapvetõen kétirányú elõfeltételrõl van szó: az egyik a gyógyszerész egyetemi diploma, a másik a megfelelõ idõtartamú szakirányú vagy szakmai gyakorlat - a kettõ egyébként nem ugyanaz. A törvényjavaslat 17. §- ának egy elbújtatott rendelkezése azonban arról szól, hogy a miniszter teljesen eltekinthet a szakmai elõfeltételektõl, csak a diploma marad, semmi más. Egy ilyen megoldás kockázatára rámutattam én is módosító indítványomban, de mások is észlelték ezt. A szociális bizottság is elõterjesztett egy indítványt ezen elemek fölhasználásával, amely, úgy tûnik, megoldja a problémát. Lehetõvé teszi, hogy az egyetemet frissen elvégzett diplomás gyógyszerész szakmai gyakorlat nélkül is kaphasson személyi jogot, ha nincs más eredményes pályázó - a javaslat szövege szerint _pályázat", de helyesen nyilván _pályázó" -; másrészt a Gyógyszerész Kamarának ilyenkor vétójogot biztosít a szociális bizottság javaslata. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, ez utóbbival túllõtt a célon a szociális bizottság. Aki valamilyen szinten a jogalkotásnak ismerõje - vagy volt ismerõje -, az tudja, hogy a vétójoggal nagyon csínján kell bánni. Én megértem azt - hiszen az elõterjesztés is tartalmazta, illetõleg a bizottsági elõadó elõterjesztése -, hogy ahol a minisztérium szakmai álláspontja és a kamarai álláspont eltér, ott a bizottság a kamarával értett egyet. Tisztelt bizottság! Itt tévedtek. Itt a minisztériumnak lett volna igaza, ha lett volna más álláspontja az eredetihez képest. Sajnos, nem volt; ehhez képest ez egy túlbiztosítás, ami a gyakorlatban gondokat okozhat. A törvényjavaslat kizárja a személyi jogból azt a pályázót, aki a közforgalmú gyógyszertár mûködtetésével összefüggésben csõdeljárás alatt áll. Nem gondolt a törvényjavaslat két problémára. Az egyik, hogy a csõdeljárás úgy is végzõdhet, hogy megegyeznek a felek, megszûnik a csõdeljárás, és minden megy tovább a maga útján. Nem gondolt arra a javaslat elõterjesztõje, hogy ennél van egy sokkal rosszabb megoldás, amikor a csõdeljárás eredménytelensége után vagy esetleg csõdeljárás nélkül rögtön felszámolást rendelnek el, ahonnan nincs visszaút. A módosító indítvány ezt a problémát két helyen is érintette, a bizottság támogatta; ennek ellenére a megoldás nem tökéletes, annak ellenére, hogy a bizottság az én javaslatomat támogatta. Ugyanis a mostani fölállás szerint - a törvényjavaslat szerint - kétfajta módon lesz üzemeltethetõ magángyógyszertár: magánvállalkozásként vagy betéti társaságként. A betéti társaságnál ismert a csõdeljárás és a felszámolási eljárás; a magánvállalkozónál ez a változat még nincs föltalálva. Hogy ezt a kérdést miként kívánja megoldani a törvényjavaslat elõterjesztõje vagy bármely bizottság a késõbbiek folyamán, nem tudom, de egy biztos: ettõl kezdve, ha csõdbe megy - a szó igazi értelmében - egy magánvállalkozásként mûködõ gyógyszertár, akkor a patikát be kell zárni, és nincs rá megoldás a törvényjavaslat egyéb részeiben sem. Ez viszont sajnálatos módon a lakosság gyógyszerellátását az adott területen kockáztathatja. Úgy gondolom, egy alkalmas módosító indítvánnyal ez a helyzet orvosolható lenne, de ezen indítvány elõterjesztésére, sajnos, a kivételes eljárás mostani szakaszában a Házszabály szerint egyszerûen nincs mód. A bizottság sem tehet már ebben a körben semmit. Egyébként hogy miért pont betéti társaság? Próbáltam megfejteni ezt a rejtélyt. Nem adott rá magyarázatot a miniszteri indokolás sem, nem adott rá magyarázatot az expozé sem - találgatásokra vagyunk utalva. Egy biztos: akár kft.-forma lett volna, akár betéti társaság, ez nem biztosít stabil megoldást a mûködés gazdaságosságára semmiképpen nem. Amikor a mûködtetés költségei behatárolatlanok, amikor a gyógyszerárak költségei szükségképpen, közvetett módon behatároltak, akkor sajnos, számolni kell a csõdeljárásokkal, akkor is, ha ezt a csõdtörvény az adott területen nem szabályozza pontosan. A törvényjavaslat 21. §-a foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mikor kell visszavonni a személyi jogot. Úgy szól a pontos szöveg: __akkor, ha a kérelmezõ az annak elnyerésére irányuló eljárásban az ügy érdemi elbírálása szempontjából rosszhiszemû volt." Én nem irigylem a gyógyszerészeket; a rosszhiszemûség kategóriája egy polgári jogi kategória, ott sem pontosan körülírt definícióval. Nagyon szerencsétlennek tartottam volna, ha utóbb a gyógyszerészek kezdenek vitatkozni egy polgári jogi kategóriának gyógyszerész területen való értelmezésérõl. A javaslatom arra irányult, hogy a szöveg világosan mondja meg: akkor kell visszavonni a személyi jogot, ha a kérelmezõ a törvényi elõfeltételek tekintetében valótlan nyilatkozatával megtévesztette a minisztert - hiszen végül is errõl van szó. Nagyon sajnálom és nem egészen világos elõttem, hogy ezt a tartalmilag változatlan, de jogilag precízebb megfogalmazást miért nem tudta értékelni a szociális bizottság. Rejtély_ Jó lett volna a késõbbi vitáknak elejét venni. A törvényjavaslat 36. §-a foglalkozik a betéti társaság kérdésével, elõírva, hogy akkor mûködtethet betéti társaság gyógyszertárat, ha a betéti társaság megalakulásakor több mint 25% a személyi jog jogosultja, illetve a beltagok részesedése. Nincs azonban megoldás a törvényjavaslatban arra, mi történik, ha a megalakulás utáni napon például megváltozik ez az arány. Ezt többen észlelték. Török Ferenc képviselõ úrék javaslata helyre teszi valamennyire ezt a kérdést, amikor javasolják - és a szociális bizottság ezt szerencsére támogatta -, hogy a mûködés teljes tartama alatt meg kell haladnia a beltagoknak ezt az arányt. A probléma azonban egy ponton fennmaradt: mi történik akkor ezek után, ha mégsem tartják be ezt az elvet? Egy jog akkor ér valamit, ha megnevezik a kötelezettség betartásáért felelõst, és tartalmazza a jogszabály a szankciót. Itt mind a kettõ hiányzik. Ezt úgy hívja a jogász, hogy lex imperfecta. Íróasztal mellett kitalálhatók az ezzel kapcsolatos gondok és az életszerû helyzetek. Ilyen megfontolásból tartalmazta a módosító indítvány azt, hogy a felelõs nyilván a személyi jogot elnyert gyógyszerész legyen; csak õ tehetõ felelõssé, hogy ez be legyen tartva. Másrészt elõfordulhat olyan eset, amikor vétlen szituációban változik meg ez a tulajdoni arány, haláleset vagy kilépés folytán. Ilyenkor nyilván nem lehet azt elvárni, hogy egyik napról a másikra a gyógyszertárat be kelljen zárni. Ezért a módosító indítvány egy határidõt, 30 napot hagyott volna arra, hogy ezt helyére tegye a felelõs személyi joggal rendelkezõ személy. Nem egészen világos, a bizottsági jelentésbõl sem tûnik ki, miért nem talált ez támogatásra, hiszen nincs alternatív módosító indítvány ezzel kapcsolatban, ami gyengébben vagy jobban megoldotta volna ezt a problémát. Így egy ilyen lex imperfectának a törvényben való kodifikálásáért rendkívül nehezen vállalható a felelõsség. A törvényjavaslat 23. §-ának (3) bekezdése szól arról, hogy ha egy gyógyszerész elhuny, akkor ki milyen módon folytathassa a gyógyszertár mûködtetését. Az eredeti szöveg szerint a pontos értelme az, hogy ha hátramarad egy szakképesítetlen özvegy és egy szakképesített leszármazó, akkor csak a szakképesítetlen özvegy idõbeni elhalálozása esetén folytathatja a szakképesített leszármazó - furcsa módon - a tevékenységet, illetõleg igényelheti a személyi jogot. Magyarul abban teszi érdekeltté a fiút, hogy üsse agyon a szakképzetlen anyját, de idõben, mert 45 napja van rá - mondja a törvényjavaslat. (19.30) Pedig mindössze arról van szó - gondolom, azt szerette volna a jogalkotó szövegezõje kifejezni -, hogy a házastárs csak akkor elõzheti meg a gyermeket, ha mindkettõnek megvan a szakképesítése. Sajnos, a szöveg nem ezt mondja. Kár, hogy ilyen világosan nem sikerült leírni a normaszöveget, sajnálom, hogy a bizottság ezt a szöveget ilyen módon hagyta változatlanul, hibásan. A törvényjavaslat 34. szakasza szól arról, hogy a közforgalmú gyógyszertár személyi jogának jogosítottja, feltéve, hogy nem tud felelõs vezetõt alkalmazni, arra az idõtartamra, amíg õ maga személyesen nem tudja vezetni a gyógyszertárat úgynevezett elháríthatatlan ok miatt, hatósági vezetõ kirendelését kérheti az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézetétõl. Ez a törvényszöveg rögzíti késõbb azt, hogy ilyenkor nem kötelezõ kirendelni ezt az állami vezetõt. Ennek a törvényszövegrésznek két fogyatékossága íróasztal mellett ugyancsak kitalálható. Az egyik, hogy semmilyen támpontot nem ad arra nézve, hogy mi minõsül elháríthatatlan akadálynak. A másik: mi történik akkor, hogyha a kérelem ellenére mégsem rendelnek ki hatósági vezetõt. Két megoldás járható jogilag. Az egyik egy felhatalmazás a miniszternek, hogy szabályozza ezt a kérdést. Ilyen felhatalmazás a javaslatban nincs. Ennek hiányában a törvénynek kéne ezt megmondani. És hogy ez nem egészen játék a szavakkal, egy nagyon egyszerû, életszerû dolgot kell elképzelni. Mi történik, ha arra vetemedik egy gyógyszerész, hogy - mondjuk - szeretne szabadságra menni. Ez egy nagyon egyszerû kérdés. Nem tud. Kér egy hatósági vezetõt. Azt fogják mondani, ez nem elháríthatatlan ok, hát ne menjen szabadságra. Már el is van hárítva. Nem kívánom ezt a kérdést túlragozni, de arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy ilyen egyszerû dolog sajnálatos módon nem mutatott megoldásra vezetõ utat a szociális bizottságban, az ezzel kapcsolatos módosító indítvány visszhang nélkül maradt anélkül, hogy jobb született volna. Fáklya Csaba képviselõ úr utalt arra, hogy a törvényjavaslat 38. szakasza - amely arról szól, hogy gyógyszertárból gyógyszerész szolgáltathat csak ki gyógyszert - a gyógyszerészek és az asszisztensek körében is milyen visszhangot váltott ki. A szakasszisztenskérdést többen - így én is - érintették módosító indítványaikban. A bizottság két típusú indítvánnyal foglalkozott, s szerintem a szerencsétlenebbet fogadta el. Majd magyarázgatni kell, hogy ami le van írva, azt nem így kell érteni, ahogy le van írva, hanem pont fordítva, de ezt sajnos, megszokhattuk már ezen a területen. Mindenesetre az indítvány azt célozza, és a bizottsági javaslat is közvetetten ezt támogatja, hogy a gyógyszerész felelõsségére más személy is adhasson ki gyógyszert, csak kicsit nehezen olvasható ki a mondatszerkesztés miatt. Végül elérkezünk a legizgalmasabb kérdésekhez, a záró rendelkezésekhez. A 45. szakasz (1) és (2) bekezdésével kívánok csak röviden foglalkozni ezen a területen. A 45. szakasz (1) bekezdése arról szólt - arról szól még ma is -, hogy a törvényjavaslat hatálybalépésekor engedély alapján magángyakorlatot folytató gyógyszerésznek a miniszter pályázat kiírása nélkül köteles személyi jogot engedni akkor is, ha egyébként hiányozna a törvény egyéb helyein elõírt szakmai gyakorlata. Ez egy teljesen meglepõ normaszöveg. Meg kell hogy mondjam, ilyen világosan nincs is leírva; olyan körmönfontan van leírva, hogy ki kell fejteni belõle ezt az értelmet. A módosító indítvány nyilván azt célozta, hogy a szakmai követelményeknek ilyenkor is meg kell felelnie az érintettnek. Ehhez képest meglepetéssel kellett észlelni, hogy a szakmai elõfeltételek beépítését itt a bizottság nem tartja fontosnak. Az a gyanú merül fel ilyenkor magától értetõdõen, hogy ebben az esetben néhány, konkrétan ma mûködõ magángyógyszerész személyére koncentrálva merült föl valami probléma, akiknek netán nincs meg a szakmai képzettségük, hiszen ha meglenne, logikus, hogy beépítették volna ezt a feltételt a törvénybe. Valamilyen lobbyérdeket lehet itt szimatolni a háttérben. A törvényjavaslat úgy szól, hogy a kihirdetését követõ harmadik hónap elsõ napján lép hatályba. Gyors fejszámolás után kitûnik, hogy leghamarabb július 1-jén vagy augusztus 1-jén léphet a törvény hatályba. Ugyanakkor köztudott ma már az is - valójában a felszólalásokból elhangzott -, hogy az Állami Vagyonügynökség valamilyen ismeretlen oknál fogva türelmetlen, nem bírja kivárni ezt a két-három hónapot - pontosabban három hónapot -, és addig is privatizálni akar. Nagyon fontosnak tartja az Állami Vagyonügynökség, hogy kész helyzetet teremtsen az addig lefolytatott privatizációval, és megdöbbentõ, hogy a módosító indítványok egyike e készhelyzet-teremtést honorálni kívánja már a törvényalkotás folyamatában. A javaslat ugyanis úgy szól, hogy akit az Állami Vagyonügynökség a privatizációs eljárás során pályázat nyertesének nyilvánít a hátralévõ két hónapban - tehát a törvény hatálybalépése elõtt -, annak a miniszter pályázat kiírása nélkül köteles a személyi jogot engedélyezni. Felhívom a figyelmet ennek a megfogalmazásnak a roppant veszélyeire. Hihetetlen, hogy egy ilyen megfogalmazás bizottsági támogatást kaphatott az eddigiek során. Ez vicc, méghozzá rendkívül rossz vicc. Kérdés: mi lehet ennek a kapkodásnak a mozgatórugója? Az állami bevétel fokozása? Nem, ez kizárt. Akik ismerik ezt a témát, azok tudják, hogy errõl szó sincs a patikaprivatizációnál. De akkor mi az igazi ok? Akik a témát megpróbálták föltárni, tudják, hogy a mozgatórugók egészen másutt keresendõk. 1990-ben még elterjedt a hír, hogy a patikák viszonylag olcsón megvásárolhatók lesznek, több gyógyszerész, asszisztens táplálta ezt a hírt 90-ben. Késõbb a vétel feltételeinek kidolgozására a dolgozók egy része, a gyógyszerészek egy részét tömörítõ kamara kapott felkérést. 91-re el is készült ez a változat. A gyógyszerészeken belül egy szûkebb réteg, a vezetõ gyógyszerészek voltak azok, akik a legnagyobb munkát végezték az elõkészítésnél. Nem lehet ezek után meglepõ, hogy egy olyan javaslatot terjesztettek elõ, amelynek értelmében a vezetõ gyógyszerészek behozhatatlan elõnyt kapnak az úgynevezett pályázati pontrendszer során a tulajdonhoz jutási esélyek kapcsán. Az egy igazán lényegtelen apróság, és csak színezi a helyzetet, hogy a kamarai vezetõk egy részének a mandátuma ezelõtt nyolc hónappal lejárt; nem baj, tovább tárgyaltak és alkudtak a saját jövõjüket érintõen. Sajátos vonása ennek a háttérben zajló, a törvényjavaslatban nem nevesített pontrendszernek, hogy annál nagyobb elõnyt biztosít egy vezetõnek, minél régebben látja el vezetõi posztját. Ha netán még az állampárti idõkben is vezetõ volt, az már olyan hosszú idõ, hogy behozhatatlan elõnyre tesz szert versenytársaival szemben. Tisztelt Országgyûlés! Privatizációs gyakorlatban nem láttunk még eddig arra példát, hogy a tulajdonhoz jutásnál - ismétlem: a tulajdonhoz jutásnál - elõnyt jelenthessen egy beosztás. Ez egy nonszensz. Arra azonban éppen nem láttunk nyílt példát, amilyen politikai baklövést itt most éppen Surján miniszter úr aláírásával az Állami Vagyonügynökség lobogtat, hogy a tulajdonszerzésnél elõnyben kell részesíteni a volt pártállami idõk vezetõit. Ez egy hihetetlen baki. (Dr. Pusztai Erzsébet: Jaj, ne vicceljen már! Nem errõl szól a törvény!) Hogy ez miért történik így, az számomra rejtély, illetve nem egészen rejtély, hiszen a kidolgozók személyében rejlik a magyarázat. Az elmúlt hetekben elég sok konferencia volt ebben a kérdésben, némelyiken megfogalmazták azt a gyanút is, hogy vajon nem azok a képviselõk erõltetik ezt a pontrendszert, akik arra számítanak, hogy majd nem jutnak be a parlamentbe. Vajon nem õk sürgetik ezt még a jelenlegi Kormány alatt? A kérdések nem az enyémek, tudom, hogy e gyanúsítás, amely külsõ körökbõl származik, képviselõtársaim egy részéhez méltatlan. De nagyon nehéz ezekre a vádakra válaszolni akkor, amikor ezelõtt néhány héttel úgy került a kezünkbe a törvényjavaslat, hogy Boross Péter miniszterelnök úr képviselõi sürgetésre hivatkozik. Kérem ezért, hogy a törvényjavaslat 45. szakaszának (2) bekezdése kapcsán a bizottsági támogatás ellenére a miniszter úr annak idején mondjon nemet, javítva, amit lehet, ezen a helyzeten. Társaimat pedig arra, hogy ne támogassák Pesti Ferenc, Pongrácz József és társai módosító indítványát, mely ilyen irányú módosítást tartalmaz privatizációs ügyekben. (19.40) Tisztelt Országgyûlés! Beszédem befejezéseként röviden arra kívánok utalni: legjobb lenne, ha egy megfelelõen - más törvényekkel - koherens javaslat került volna elénk. Erre azonban ma természetesen nincs idõ. Arra sincs mód - éppen a kivételes eljárási szabályok miatt -, hogy ez a javaslat megfelelõen kijavítható legyen. Úgy gondolom, nagyon nehéz lenne támogatni ilyen körülmények között ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps balról.)

Homepage