TartalomElõzõKövetkezõ

DR. ZACSEK GYULA (Magyar Piacpárt): Tisztelt Elnök Úr! Sokkal fontosabb kérdésrõl kívánok szólni, mint ami itt 1 óra 40 perc alatt történt. Tisztelt magyar Országgyûlés! Az egyén biztonságától a nemzet biztonságáig terjed az a kérdéskör, amirõl szólni fogok. 1992-ben és 1993-ban az adatvédelemrõl, valamint a statisztikai és egyéb célú adatgyûjtések körülményeirõl hozott törvényt e Parlament. Megpróbálta szabályozni az államigazgatási, bírósági, rendõrségi, önkormányzati és egyéb hivatali ügyintézés során szükséges, személyekhez kötõdõ adatok beszerezhetõségének körét, tárolását, felhasználását. Szabályozta azt, hogy mikor kérhetõ a személyi szám és mikor nem; ki milyen feltételekkel végezhet statisztikai felmérést, és ki-ki miként kötelezhetõ erre, illetve mikor tagadhatja azt meg. Az egyén biztonságát alapvetõen befolyásolhatja és befolyásolja az is, hogy a nemzet értékeihez kapcsolódó információknak mi lesz a sorsa, amikor, kinek a kezébe kerülnek azok. Most nem elsõsorban a katonai jellegû adatokra gondolok, hanem arra például, hogy a nemzet érdekét sértõ, a nemzet értékeit kiárusító privatizációs ügyletekkel kapcsolatos információk sorsa a különbözõ, ellenõrizhetetlen eredetû külföldi tanácsadó cégeken keresztül hogyan alakult és alakul. A napokban számoltak be az újságok a Budapesti Közért Részvénytársaság 24 üzletének privatizációjáról. Megtudtuk, hogy az ÁVÜ által megállapított névérték négyszereséért, azaz 1 milliárd 211 millió forintért, magyar kárpótlási jeggyel fizetve vásárolhatta meg a budapesti üzletláncot az izraeli Super-Sol-Magyarország Kft. (16.40) Természetesen voltak magyar pályázók is, mégis külföldi érdekeltség alá került e hatalmas érték. Hogy mekkora érték elkótyavetyélésérõl van szó, azt a Batthyány téri ABC-áruház értéke mutatja. Az értékbecslés szerint ez az egy üzlet önmaga 600 millió forint értékû. A kérdés az; miként lehetett a meghirdetett névérték 300 millió forint a 24 üzletre? Egy kis fejszámolás elegendõ ahhoz, hogy mindenki beláthassa: a Batthyány ABC árán megvásárolt üzletlánc további 23 tagjához az izraeli vevõ majdnem ingyen jutott, hiszen Magyarországon a kárpótlási jegyek árfolyama 50-60% között mozog és 100, azaz száz százalékon váltották be az izraeli cégtõl. Feltehetik a kérdést: miért az adatgyûjtés és nyilvántartás kapcsán beszélek errõl? Elmondom. Az egyik magyar pályázó, a Varihold Befektetõ Kft. 1994. február 11-én levelet kapott az ÁVÜ-tõl, amelyben felszólítják a pályázót, hogy - idézem - _figyelemmel az ajánlatok közel azonos tartalmára, a megalapozott döntés érdekében" módosítsák pályázati ajánlatukat. Ezt követõen a Kossuth rádió február 23-i reggeli krónikájában, 6 óra 45 perckor Pintér Dezsõ mûsorvezetõ Rácz Ernõvel, az Állami Vagyonügynökség ügyvezetõ igazgató-helyettesével beszélgetett. Rácz Ernõ a következõket mondta a külföldiek privatizációs érdeklõdésérõl és a Közért Részvénytársaság privatizációjáról: Idézem: _A maradt kínálatból elsõsorban az élelmiszer-ipari vállalatoknak a jobb egysége iránt; tejipar, gabonaipari cégek, egy-két húsipari cég iránt jelentkezik igény. Elsõsorban azok iránt, amelyek a mindennapi fogyasztási cikkeket termelik, ezek iránt persze a magyar vállalkozók is komolyan érdeklõdnek." Majd folytatta: _Ugyanakkor érdeklõdnek nagyon keményen továbbra is a kereskedelmi, kiskereskedelmi vállalkozások iránt is, a Budapesti Közért Részvénytársaság privatizációs pályázatában már az elsõ körben közel 300%-os ajánlatok érkeztek külföldrõl és belföldrõl is." Ez hangzott el Rácz Ernõ szájából február 23-án reggel, amikor a tenderbontás dátuma a kiírás szerint 23-án délelõtt lett volna. A Varihold Kft.-nek írt módosítást ösztönzõ levél február 11-i dátumú. Vajon a tenderbontás elõtt a levél írója és Rácz Ernõ honnan jutottak e biztos és bizalmas, ha tetszik titkos információkhoz, és ki hatalmazta fel õket arra, hogy mindezt közzétegyék, amikor az ÁVÜ a pályázatok kapcsán a következõ nyilatkozatot írta alá. Idézem: _Kijelentem, hogy a pályázat során birtokomba került adatokat, a pályázattal kapcsolatban tudomásomra jutott információkat üzleti titokként megõrzöm, ezen elõírás megsértése esetén a jogkövetkezményeket vállalom." Ilyen eljárással lehet a sarokba szorítani a magyar pályázókat és elvtelenül elõnyben részesíteni az anyagi gondokkal nem küszködõ külföldi tõkeérdekeltségû pályázókat. Ez mélységesen felháborító! Nagyon sokszor emeltünk szót a Monopoly-csoport keretében az ilyen jellegû eljárások ellen. A hatalomnak nem volt füle rá, hiszen a paktum alapján végezhette nemzeti értékeinket kiárusító gyakorlatát, az ehhez hasonló feltárt esetek következmény nélkül hagyását. Ne tévesszen meg senkit ma Magyarországon például a Szabad Demokraták Szövetségének, a FIDESZ-nek vagy az MSZP-nek, de még a kereszténydemokratáknak sem az a különös zajkeltése, amely a privatizáció tisztaságáért aggódik. Ez csak most jutott az eszükbe a választások elõtt? A Parlamentnek módjában állt volna e folyamatot megakadályozni, de érdekes módon négy évig senki nem tette meg ezt. Egyetlen törvénytelen, nemzeti érdeket sértõ feltárt ügynek sem volt olyan következménye, amely elbátortalanította volna e káros folyamat irányítóit és végrehajtóit. Valamennyi ilyen jellegû privatizációs akció során az egyén és a nemzet biztonsága sérül egyszerre. Miként teremthetünk biztonságos jövõt gyermekeinknek, ha a nemzet vagyona idegen, külföldi érdekeket kiszolgálók kezébe kerül? De van itt egy másik ügy is, amely legalább annyira súlyos, mint a most bemutatott vagy talán még annál is súlyosabb. Néhány napja kaptam egy levelet és egy kérdõívet egybeszerkesztve. A levélpapír fejlécén a bal oldalon angolul ez állt: The Jewishe Agency for Israel Budapest. Azért, hogy a rádióhallgatók és a tv-nézõk is tudják, ez magyarul annyit jelent, hogy _Zsidó Ügynökség Izraelért". A fejléc jobb oldalán, mivel héberül nem tudok, ezért csupán feltételezem, hogy ugyanez áll héber nyelven. A levélpapír közepén a zsidó állam hatágú csillag alakú nemzeti jelképét tartja magasba egy stilizált kézpár. A lap alján egy budapesti cím, két telefonszám, külön faxvonal és külön telex is. Egy kezdõ magyar vállalkozás biztosan megirigyelné ezt a kapcsolatteremtési adottságot Magyarországon. Az elsõ oldalon magyar nyelvû levél található, a másodikon pedig egy kérdõív. A levél írója Tuvya Raviv és Itzhak Blonder. Nem derül ki a levélbõl, hogy milyen állampolgárságúak, de gondolom, a beavatottak biztosan tudják. Nagyon szeretném tudni, hogy kik azok, akik a legszemélyesebb adatokat gyûjtik össze itt Magyarországon tõlünk, a Magyarországon élõktõl, személyes adatokat valakinek, valamilyen szervezetnek megadni kétféleképpen biztonságos. Az egyik a bizalmi kapcsolat, amikor a két fél ismeri egymást, a másik a törvényi rendezettség által nyújtott garancia. Itt egyik sem áll fenn két okból: Egyrészt nem tudom, hogy a _Zsidó Ügynökség Izraelért" nevû szervezet és a két aláíró kicsoda, micsoda? Azért is gyanús számomra a dolog és vagyok bizalmatlan velük szemben, mert a levélbõl kiderül, hogy a _Zsidó Ügynökség Izraelért" - idézem - _más néven Szochnut egy nemzetközi cionista zsidó szervezet, amelynek központja Jeruzsálemben van." Ezt a mondatot a levélbõl idéztem. Megpróbáltam kideríteni a szervezet magyarországi mûködésének legális, illegális voltát. 1994. február 28-án, hétfõn reggel fél 9-kor a Cégbíróságon jelezték, hogy a cégjegyzékben nem szerepel, javasolták, hogy a Gazdasági Kamaránál keressem. A Kamarában nyilatkozták, hogy a nyilvántartásban nem szerepel, az itt elhangzott javaslat a Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma volt. Válaszok: az NGKM nyilvántartásában nem szerepel, javasolta a Dorottya utca 4- et, az Euroinform-ot. Itt sincs. BM: dr. Fenyvesy Jenõ szerint a BM-ben nincs, javaslat: menjek el az izraeli nagykövetségre, ott talán tudok szerezni valamilyen információt. Lehet, hogy az izraeli nagykövetségen adnak engedélyeket szervezeteknek magyarországi tevékenységeikhez, és nem a magyar kormányzati szerveknél vagy bíróságoknál? Másrészt: az adatszolgáltatással kapcsolatban ez esetben nem ad törvényi biztonságot az adatgyûjtésrõl és -kezelésrõl szóló törvény sem. A Központi Statisztikai Hivatal 1992-ben felmérést készített a népesség felekezeti hovatartozásáról és vallási életérõl mintegy 29000 önkéntes válaszoló személyi adatainak felhasználásával. A népesség megoszlása vallási hovatartozás szerint 1992-ben a KSH-adatok alapján a következõ: katolikus 67,8%, református 20,9%, evangélikus 4,2%, izraelita - nincs adat -, felekezeten kívüli 4,8%, egyéb és ismeretlen 2,3%, összesen 100%. Ebbõl a hivatalos jelentésbõl azt a következtetést vonhatjuk le, hogy izraelita vallású személyek nem élnek Magyarországon? A KSH-tól kért információ szerint nem ez a helyzet, mert idézem a választ: _A zsidó vallásúak nem akarták bevallani hovatartozásukat a felmérés során." Nagy talány számomra, honnan tudhatták a felmérõk, hogy ki volt zsidó az interjúalanyok között, ha nem vallották be? A kisebbségekrõl és a nemzetiségi jogokról szóló törvényben nem szerepel a Magyarországon élõ kisebbségek, nemzetiségek között a zsidó nemzetiség. Ha sem vallásként, sem nemzetiségként nem élnek Magyarországon zsidók, akkor kikhez szól a zsidó ügynökség izraeli szervezet levele és kérdõíve? Nézzük a levelet, amelynek elsõ mondatával már értelmezési problémám van ezek után: _Ha önnek fontos a hazai zsidó láncolat folytatása, kérjük, figyelmesen olvassa el az alábbiakat." Mit kell _hazai" alatt érteni? Ha azt, hogy magyarországi, akkor milyen zsidó láncolatról és annak folytatásáról van szó, ha sem etnikai nemzetségi, sem vallási zsidó kisebbség nem él Magyarországon? Esetleg van mégis egy titkos, a magyar nemzet szeme elõl elrejtve élõ és mûködõ láncolat? Mi a célja, feladata, küldetése? Miért kell rejtõzködnie? Néhány további gondolat a jelzett anyagból: _Ha ön hajlandó segíteni nekünk vállalt feladataink teljesítésében, kérjük, töltse ki a túloldalon lévõ kérdõívet és segítsen eljuttatni azt zsidó barátaihoz és ismerõseihez." Ha a kérdésnek eleget akarok tenni, honnan tudhatom, hogy barátaim és ismerõseim közül ki a zsidó, ha egyik sem meri bevallani azt ma Magyarországon? Ezen segít ez a kérdõív, és amit nem tudott megoldani a KSH, azt megoldja a _Zsidó Ügynökség Izraelért" nemzetközi cionista zsidó szervezet Magyarországon, hiszen a kérdõív kérdései igen nagy részletességgel kívánják feltárni a családfõ személyét - idézem: _vezetéknév, utónév, születési ideje, vallása - hogy zsidó vagy más -, apja neve, anyja neve, családi állapota; egyedülálló, házas, elvált vagy özvegy, címe, telefonszáma, végzettsége - alap-, közép-, felsõfok -, képzettsége, munkahelye, foglalkozása." (16.50) Vajon miért kellhet egy nemzetközi cionista szervezetnek a Magyarországon élõ zsidó és más családfõknek ilyen részletes ismerete? Nem folytatom tovább a kérdõív tartalmának felolvasását. Felesleges, mert egyetlen utalás sem hangzik el a két oldalon arról, hogy a válaszadás nem kötelezõ, hogy az önkéntes, hogy mindez azért kell, mert ma Magyarországon a KSH nem tehet fel ilyen kérdéseket a magyar állampolgároknak. Nem hallottam, nem olvastam sehol, hogy egyetlen érintett is lett volna, aki már kikérte magának az ilyen részletes, tapintatlan átvilágítást, hogy torkaszakadtából kiabált volna törvényi segítségért személyi jogainak, személyi adatainak védelme érdekében. Én most megteszem. Megteszem azért, mert ha õk nem kiabálnak, akkor szervezkednek, és ez nemzetbiztonsági kérdés. A nemzeti lét és az egyéni biztonság kérdése. Ezért felkérem a Parlament elnökét, szíveskedjék intézkedni ez ügyben, hogy a Kormány és a Nemzetbiztonsági Hivatal végezzen vizsgálatot e kérdéskörben és tegyen jelentést a Parlamentnek és a nemzetnek. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)

Homepage