TartalomElõzõKövetkezõ

DR. ORBÁN VIKTOR, a FIDESZ vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Itt a szürke õsz és amint azt már megszoktuk, zúg az igazságtételi moraj, alacsonyan szállnak a médiaelnökök, mindenki tudhatja tehát széles e hazában, hogy napirenden a költségvetés, és a kormánykoalíció képviselõi már megint nem akarják megszavazni saját kormányuk elõterjesztését. Hangos csinnadrattától kísérve folynak az egységteremtõ csuklógyakorlatok parlamenti körökben. Az Antall-kormány hivatali ideje alatt immár harmadik költségvetésérõl kell elmondanunk a véleményünket. Harmadszor kell ismételten elmondanunk, hogy a költségvetés szerkezete elhibázott, hogy a bevételeket jócskán túlbecsülték, hogy a hiány mértékét ismét alábecsülték, hogy szövegezési trükkökkel próbálnak szabad kezet kapni a hiány korlátlan finanszírozására, hogy a Kormánynak nincs gazdaságpolitikája, és hogy éppen ezért alkalmatlan hivatala ellátására. (Seszták László: Mondjon le! - Derültség. - Egy taps a kormánypártok soraiból.) Tisztelt Ház! Szenteljünk néhány mondatot annak számbavételére, hogy milyen elõjáték elõzte meg a törvénytervezet benyújtását. Elõször is Kupa Mihály pénzügyminiszter úr megfenyegette a képviselõket, hogy lecsökkenti a fizetésüket, ha nem szavazzák meg a költségvetést. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Remek érv! Ha már elhangzott, a FIDESZ részérõl támogatásunkról biztosíthatom az ötletet. Csak arra emlékeztetem a pénzügyminiszter urat, hogy a képviselõk fizetése együtt mozog a miniszterekével, így csak akkor lehet csökkenteni, ha a kormánytagok is beljebb húzzák a nadrágszíjat. Szó ami szó, ez éppen rájuk férne! (Taps az ellenzék soraiban.) A költségvetést idén, okulván a tavalyi törvénysértés utáni vesszõfutásból, sikerült határidõre beterjeszteni. Olyannyira, hogy ez alatt a kormánypárti képviselõk nem találtak módot arra, hogy megszavazzák az irányelveket. A kérdés már csak az, hogy az irányelvek híján mire épül a Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetése? Három év MDF-es kormányzás után azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy a költségvetési irányelvek meg nem szavazásával egy idõben látszólag - persze attól teljesen függetlenül - kezdtek arról beszélni a kisgazda és kereszténydemokrata politikusok, hogy hatósági jogkört akarnak a földrendezõ bizottságoknak, illetve hogy az egyházi igények kielégítése érdekében ingatlanokat kell elvenni az önkormányzatoktól. (12.10) A KDNP és a kisgazdák folyamatos ráutaló magatartása jelzi, hogy ebben a formájában nem szavazzák meg a költségvetést. A forgatókönyv kísértetiesen emlékeztet arra, ahogy a kisgazdák sikeresen szorították sarokba a kormányt a kárpótlással, a KDNP pedig az oktatást több helyütt megbénító egyházi ingatlanreprivatizációval. Az már csak hab a tortán, hogy Kupa Mihály maga sem ért egyet az általa benyújtott költségvetés néhány tételével, mint ahogy a Pénzügyminisztérium egyik helyettes államtitkárával folytatott nyilvános pengeváltásából kiderült! Ez persze nem újdonság, hiszen a pénzügyminiszter úr hasonlóképpen vélekedett egyebek mellett a kárpótlásról és a világkiállításról is. Tisztelt Ház! Tavaly az 1992. évi költségvetés vitájában annak a véleményünknek adtunk hangot, hogy az idei költségvetés hiánya messze meg fogja haladni a kormány által tervezett 70 milliárd forintot. Az idei év gazdasági folyamatai a kormány várakozásait messze alul múlták. Fel kell tennünk a költõi kérdést, hogy mekkora hozzáértésre, mennyire megalapozott helyzetértékelésre vall az, ha egy hivatalban levõ kormány éves költségvetésének hiánya majd háromszorosa lesz annak, mint amire számít, - mint amit az elõzetes vitákban, sõt még sokáig a költségvetés összeomlása után is körömszakadtáig védelmez? Tekintettel arra, hogy gazdasági ügyekben a mellétrafálás az Antall-kormány életében már nem elõször fordul elõ, érdemes röviden kitérnünk ennek okaira. Az állami költségvetés lényegében az éppen hatalmon levõ párt vagy pártok gazdaságpolitikáról vallott nézeteinek tükre és egyben azok végsõ összegzése. Minél fésületlenebbek ezek az elképzelések - mint az Antall-kormány esetében - , annál zavarosabb, bizonytalanabb és kiszámíthatatlanabb az ezt megtestesítõ költségvetés! A költségvetés használhatóságát alapvetõen befolyásoló másik tényezõ pedig az, hogy mennyire megalapozott gazdasági elõrejelzésekre épült. Lehet ugyanis egy kormánynak bármilyen tökéletesen végiggondolt gazdaságpolitikai programja, ha hibásnak bizonyuló várakozásokra épít, akkor költségvetése kártyavárként omlik össze. Nos - tisztelt Képviselõtársaim - sokadszor kell leszögeznünk: az Antall- kormánynak nincs épkézláb gazdaságpolitikája, reális gazdasági prognózisa pedig sose volt! A Kupa-program ugyan lehetett volna egy reális gazdaságpolitikai alapvetés, de - sajnos - sosem volt más, mint egy köteg sûrûn teleírt papírlap. Gyakorlatban folytatott gazdaságpolitikává azonban nem tudott válni - nem utolsósorban a Kormány erõsebb tagjainak ellenállása miatt. Mi a tavalyi költségvetés vitájakor eltemettük a Kupa-programot, és ezt a pénzügyminiszter úr és önök - tisztelt kormánypárti képviselõk - akkor kissé zokon vették. Amióta azonban néhány hete Kupa Mihály új, 3 éves konszolidációs programját meghirdette, már mindenki beláthatja, hogy nem a levegõbe beszéltünk. Ismerve azonban a Kormányon belüli viszonyokat, azt kell mondanunk, hogy semmivel sincs több garancia ezen újabb keletû elképzelés megvalósulására, mint a korábbi program sikerére, sõt úgy tûnik, hogy a beharangozott 3 éves program röpke másfél hónap alatt máris egy 2 éves tájékoztatóvá zsugorodott. Ami az 1993-ra szóló elõrejelzéseket illeti, a megtermelt hazai termék 0-3%-os -, figyeljék kérem - az elõterjesztés megfogalmazását idézem - ,,változást prognosztizál a Kormány!" Optimizmusát, sajnos - nem tudjuk osztani. Szerintünk ugyanis - noha a gazdasági visszaesés 1992-ben lassulni látszik -, egyre nyilvánvalóbb, hogy a hanyatlás mélypontját nem az idei év jelenti! A gazdasági összteljesítmény 1993-ban még nagy valószínûséggel csökkenni fog. A kormány feltehetõen ismét arra számít, hogy az exportbevételek növekedése elõbb-utóbb növelni fogja a hazai keresletet. Ez így is van, csakhogy ezt a hatást sokkal erõsebbnek tûnõ folyamatok ellentételezik; olyanok, mint például a vállalati szektor pénzügyi válsága, a gazdaság elavult szerkezete, a tulajdonváltást övezõ bizonytalanságok, közvetlenül pedig a hazai piac szûkülése. A belsõ okok mellett a külsõ feltételek sem kedveznek a gazdaság talpraállásának. Közép- és Kelet-Európa gazdasági és politikai feszültségei együtt jelentkeznek a nyugati gazdaságok elhúzódó visszaesésével. Megítélésünk szerint folytatódni fog az ipari termelés visszaesése. Ellentétben a kormányzat 0-3%-os növekedési jóslatával, számításaink szerint jövõre további termeléscsökkenés várható az iparban. Csak emlékeztetõül jegyzem meg, hogy a Kormány tavaly is 0-3%-os növekedést jósolt, és csak idén nyáron vették észre, hogy 10% fölött lesz a viszszaesés. A mezõgazdasági termelés véleményünk szerint az 1992-ben várhatóan 13-18%- kal esik majd vissza. A +93-as csökkenés is igen jelentõs lesz, valószínûleg meghaladja a 10%-ot, az agrárszektort ugyanis csak jövõre éri el ez a szerkezetváltás és pénzügyi váltás, amely az elmúlt évek során az ipari termelés rohamos leépüléséhez vezetett. Az egyébként elkerülhetetlen kedvezõtlen folyamatok hatását megsokszorozza a kárpótlás okozta zûrzavar. A Kormány mindezek ellenére számunkra kissé érthetetlen módon itt is csak néhány %-os viszszaesésre számít. Ugyanakkor a lakossági fogyasztás 1993-ban valószínûleg tovább csökken, a beruházások visszaesnek, vagy legjobb esetben az idei szinten maradnak majd. Megítélésünk szerint az infláció az utolsó negyedévben lassan növekedni fog. Ezt a kétkulcsos ÁFA-rendszer várható bevezetése miatti elõrehozott vásárlások és az aszálykárok következtében megemelkedõ élelmiszerárak okozzák majd. Mindezek eredményeképpen 1993-ban a fogyasztói árindex 22-25%-os emelkedése várható, szemben a kormányzat 20% körüli jóslatával. Egészében véve az a meggyõzõdésünk, hogy még nincsenek jelen a növekedés feltételei a magyar gazdaságban. A nemzetgazdaság megtermelt jövedelme 1993. végéig - noha lassuló ütemben - tovább fog csökkeni. Az elõttünk fekvõ költségvetésrõl tehát elmondhatjuk, hogy túlságosan derûlátóan ítéli meg a magyar gazdaság jövõ évi folyamatait. Az Antall-kormány politika megfontolásokból ismét kozmetikázza a várható gazdasági folyamatokat. Ezzel megtéveszti az ország közvéleményét, és magát is a "nincs nagy baj, jól mennek a dolgok" vonzó, de olcsó illúziójában ringatja! A számok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy az állami adóbevételek több tízmilliárddal is elmaradhatnak a tervezettõl. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az államháztartás átalakítása még mindig várat magára. A költségvetéshez mellékelt kormányzati tájékoztatóból megtudhatjuk, hogy ez ügyben a Kormány fel kívánja gyorsítani tájékozódását. Szép és nemes célkitûzés ez egy kormánytól, amelyik már három éve kormányoz, és amelyik annak idején már választási programjában meghirdette az államháztartás reformját. A törvénytervezetben nyoma sincs az oktatási, egészségügyi, nyugdíj- és szociális ellátási rendszerek évek óta beígért reformjának. Mindössze a Jolly Jokernek szánt tájékoztató ígéri meg ismét mindezek valamikori megvalósítását. Márpedig enélkül esély sincs arra, hogy a költségvetési hiány növekedési ütemét lassítsuk, majd középtávon megállítsuk! Egyre reménytelenebbül görgetjük magunk elõtt a rémisztõ iramban duzzadó államadósságot. Ennek kamatterhei évrõl évre tízmilliárdokat vonnak el az égetõ szociális problémák megoldásától. Csupán az Antall-kormány ideje alatt felhalmozott hiány kamatainak fizetése 100 milliárd forintnyi kiadási többletet jelent 1993-ban! A miénkhez hasonlóan tartósan magas hiányra kevéssé fejlett országokban a dél-amerikai gazdaságok szolgálnak elrettentõ példával; ott, ahol a kormányok a belföldi hitelezõkre támaszkodva kísérelték meg a túlköltekezést finanszírozni, az eredmény inflációs robbanás lett. Egy ilyen fejletlen szerkezetû gazdaság büntetlenül nem engedheti meg magának, hogy az állam ilyen mértékben költekezzék erején felül! Tisztelt Ház! Jobb helyeken, ha egy kormány kiemelt célokat hirdet meg, akkor azt költségvetésében érvényesíteni szokta. De ez - ki tudja miért? - ,,MDF-országban" nem így van! A mi kormányunk ugyanis az irányelvekben kiemelt ugyan bizonyos célokat - úgy, mint az oktatást, a szociális ellátást, a közrendet és a honvédelmet, valamint az infrastruktúrát -, de megkülönböztetett támogatást még ezeknek sem adott. Ami az infrastrukturális fejlesztéseket illeti 1993-ban 7,55 milliárd forinttal kevesebbet terveznek költeni, mint a +92-es elõirányzat volt. Mivel az összes tervezet körülbelül kétharmada ráadásul már folyamatban levõ beruházásokra megy el, új létesítményekre alig több mint 10 milliárd forintot lehet majd költeni. Figyelemreméltó, hogy a világkiállítással kapcsolatos munkálatokra a költségvetésbõl 13,7 milliárd forintot irányoztak elõ - ez majdnem fele a 4 évre tervezett összes költségvetési tehervállalásnak. Mindezek fényében megerõsítve látjuk olyan korábbi álláspontunkat, miszerint a világkiállítás olyan elhibázott állami nagyberuházás, amely nem az ország, mégcsak nem is Budapest, hanem a Kormányhoz közel álló vállalkozási körök, valamint a lebonyolítással megbízott bürokraták érdekeit szolgálja, és amelyeknek terheit az adófizetõk még hosszú ideig fogják majd nyögni. (12.20) Hölgyeim és Uraim! A FIDESZ számára az oktatás mindig a legfontosabb ágazatok közé tartozott. Õszintén örültünk ezért, amikor a kiemelten támogatandó területek között fedeztük fel a tervezetben. Örömünk azonban csak ennek elolvasásáig tartott. A költségvetés oktatási elõirányzatainak növekedése elmarad az infláció ütemétõl, következésképpen az egy tanulóra jutó összeg valójában csökkenni fog. A helyzetet súlyosbítja az önkormányzatok forrásainak megkurtítása. A felsõoktatásban a tandíj bevezetését elhibázottnak tartjuk. Tandíjra szükség van, de csak akkor vezethetõ be, ha a Kormányzat képes biztosítani egy új ösztöndíjrendszert, valamint a hallgatók számára elérhetõ oktatási kölcsönöket. A mindenkit egyformán terhelõ tandíjat ilyenformán valójában hallgatói fejadónak kell tekintenünk. Halaszthatatlannak látjuk, hogy a Kormány jelentõs forrásokat különítsen el a szakképzés teljes átalakítására. Ma a szakoktatási intézményekbõl olyan ismeretekkel kerülnek ki a fiatalok, amelyek használhatatlanok a munkaerõpiacon, s így kis megszakítással lényegében az iskolából egyenesen az átképzõközpontokba kell masírozniuk. Határozott kormányzati fellépés nélkül ez a kényszerpálya nem számolható fel. A FIDESZ támogatja a rendõrség megerõsítésének kormányzati szándékát. Megítélésünk szerint az ország jelenlegi helyzetében indokolt, hogy a rendõrség fejlesztését kiemelt fejlesztési célkitûzésként jelöljük meg. Tisztelt Ház! A közvéleménynek ezek után úgy tûnhet, mintha a Kormánynak nem lenne olyan célkitûzése, amelyhez megfelelõ mennyiségû pénzt is rendel. Található azonban a költségvetésben egy olyan intézmény, amelynek támogatása a tavalyihoz képest 56%-kal növekedett. Az egyházakról van szó. Az Antall- kormány által az egyházaknak juttatott pénzeket természetesen a visszakapott, több milliárd forintos ingatlanvagyonon felül kell érteni. Hölgyeim és Uraim! Ezek után engedjék meg, hogy röviden szóljak néhány szót az adókról. Nem fogadjuk el, hogy a Kormány a következõ esztendõben az egymillió forint feletti jövedelmek 50%-os kulccsal történõ megadóztatását tervezi. Az arányos közteherviselésre vonatkozó hivatkozást nevetségesnek tartjuk, hiszen az összes személyi jövedelemadó-bevétel 30%-át az adózók mintegy 4%-a fizeti. Ez a lépés a várható jövedelemeltitkolások miatt vélhetõen nem növelni, hanem csökkenteni fogja a költségvetés bevételeit. A FIDESZ nem támogatja a kétkulcsos ÁFA tervezett bevezetését sem. Ennek nem elvi okai vannak. Abban az esetben, ha a kétkulcsos ÁFA bevezetése az adórendszer korszerûsítését szolgálná, frakciónk támogatná ezt a lépést. A Kormány szándékai azonban csak többletbevétel kisajtolását szolgálják. Ráadásul az ország mai helyzetében, amikor az elszegényedõk száma rohamosan növekszik, s a középosztály egyre szélesebb rétegeit fenyegeti a lecsúszás veszélye, csak olyan Kormány és csak olyan Parlament kérhet még több tehervállalást polgáraitól, amely mindent megtett annak érdekében, hogy saját kiadásait a végsõkig megkurtítsa. Mondanom sem kell, hogy az MDF kormánya nem ilyen kormány. A kétkulcsos ÁFA bevezetése persze sokáig már nem lesz halogatható, de ezt a lakosságot végletekig megterhelõ lépést csak egy olyan Kormány hajthatja majd végre, amely élvezi a polgárok bizalmát, amelynek elhiszik, hogy ez gazdaságilag szükségszerû. A FIDESZ az adórendszer érdemi átalakítását csak a kiadási oldalt is magában foglaló, átfogó államháztartási reform részeként tudja elképzelni. A lakás-ÁFA visszatérítésének a rendszer tisztaságára vonatkozó indokokkal történõ eltörlése kétes õszinteségû lépés. A javasolt változtatás egyértelmûen a fekete gazdaság kiterjedését növelné, hiszen a visszatérítés volt eddig is szinte a kizárólagos ösztönzõ ezen a nehezen ellenõrizhetõ területen a számlaadásra, aminek más adók szempontjából volt hozadéka. Amennyiben a Kormány ezt az intézkedést mégis bevezeti, akkor vegye figyelembe azt az irányelvek vitájában elõterjesztett FIDESZ-es javaslatot, ami a fiatalok elsõ lakáshoz juttatását segítené elõ. Ellenezzük, hogy a Kormány a személyi jövedelemadónak csupán 30%-át akarja meghagyni az önkormányzatoknál az eddigi 50% helyett. Szükségesnek látjuk, hogy a települések egyre nagyobb mértékben támaszkodjanak a helyi adókra, de egy ilyen változás csak úgy történhet meg, ha ezzel párhuzamosan érezhetõen csökkentik a központi adókat. Errõl itt szó sincs. A Kormány ezzel az intézkedésével biztos bevételtõl fosztja meg az önkormányzatokat, s amit ennek fejében felkínál, az részben bizonytalan, részben pedig megköti a gazdálkodásukat. Tisztelt Ház! Az Antall-kormány hivatali ideje alatt nem csökkent a gazdaságban az állam szerepe. A benyújtott törvénytervezet számainak áttanulmányozása után meg kell állapítanunk, hogy ezen a "nemes" hagyományon nem kíván a Kormány változtatni. Megjegyzem: a fejlett Nyugaton azt a kormányt, amelyik növeli az állami újraelosztás arányát, nem kereszténynek meg konzervatívnak, hanem baloldalinak, meg szocialistának hívják. (Közbeszólás a bal oldalon: Így van ez.) Tisztelt Ház! Az eddig elmondottakból következik, hogy a költségvetés ismét kevesebb hiányt tervez a reálisan várhatónál. A kormányzat több illuzórikus bevétellel is számol. Ilyen elsõsorban a tervek szerint 80 milliárd forint többletbevételt hozó kétkulcsos ÁFA. Ez az elõirányzat nem számol az éppen a magasabb ÁFA miatt bekövetkezõ fogyasztáscsökkenéssel, az ÁFA-mentes csatornák növekedésével - lásd például a vám- és ÁFA-mentes MDF-piacokat -, továbbá nem számol a kétkulcsos áfa bevezetésének hírére elõrehozott vásárlásokkal. Ugyancsak erõsen túlméretezett a pénzintézetek adó- és osztalékbefizetéseinek elõirányzata. Az idei nyolcmilliárd forinttal szemben 25 milliárdra számít a költségvetés, ami egyenesen nevetséges, ha arra gondolunk, hogy a bankok kockázati céltartalékaik emelésének kényszere miatt akár veszteségesek is lehetnek. Ismét túlzottak a várakozások az állami vagyon osztalékaként befizetett összegekkel, valamint a társaságiadó-bevételekkel kapcsolatban. Ez utóbbiból például az idén az elsõ félévben az éves elõirányzatnak mindössze egyharmada jött be. Szintén soknak bizonyulhat az összesen 37,5 milliárd forintnyi privatizációs bevétel-elõirányzat. Ha a felsorolt bevételi kockázatokat összeadjuk, látható, hogy a tervezethez képest akár 50-100 milliárd forinttal is nõhet a hiány. Ezek után fel kell tennünk azt a kérdést, hogy miképpen fedezhetõ az így elõállt deficit. Az 1992-es évben a lakossági megtakarítások még elegendõ forrással szolgáltak. Ezen források nélkül csak nagyságrendekkel nagyobb áldozatok árán menekülhettünk volna szorult helyzetünkbõl. Éppen ezért megdöbbentõ számunkra, hogy az MDF egyik alkalmi gazdaságpolitikusa nem átallotta augusztus 20-ai ünnepi beszédében azt mondani, hogy a tõke bankokban hever, sunyin, kamatra várva. Ma nagy bajban lennénk, ha ez nem így történt volna. A mi gazdasági elõrejelzéseink azt valószínûsítik, hogy a lakossági megtakarítások növekedése meg fog állni. Ennek az lehet az oka, hogy a bankok a betéti kamatokat jelentõs mértékben leszállították, és figyelemre méltó, hogy eltûntek a pénzpiacról a kereskedelmi banki értékpapírok is. Fel kell tehát készülnünk arra - tisztelt hölgyeim és uraim -, hogy a költségvetési hiány fedezése együtt járhat az infláció ismételt felgyorsulásával, illetve további külföldi eladósodással. Tisztelt Ház! Kedvetlenül vágtunk bele immár a harmadik költségvetési vitába. Erre több okunk is volt. Amit most elmondtunk, azt már korábban is elmondtuk, nem is egyszer. Õszintén szólva mi unjuk a legjobban, hogy a lényeget tekintve ismételjük magunkat, hogy talán azt a benyomást keltjük, hogy nincsenek új ötleteink. De ez nem a mi hibánk. A forgatókönyvet a Kormány írja, a hoppmester szerepét pedig a pénzügyminiszter játssza el. Ezért arra kérjük a vita hûséges közönségét, hogy az unalmas elõadásért ne tõlünk követelje vissza a pénzét. De kedvetlenek vagyunk azért is, mert azzal sem vigasztalhatjuk magunkat, hogy ezentúl majd minden másként lesz. Ma már semmi remény a változásra. Amikor ez a Kormány hivatalba lépett, tudhatta volna, hogy mi vár rá, milyen gazdasági csõdöt hagytak rá örökül szocialista elõdei. Hosszú ideig tartott, amíg felébredt és észrevette, mivel kellene megbirkóznia. Elõször fogalma sem volt, mit kellene tennie, majd amikor mégis kigondolt valamit, nem mert hozzálátni a teendõhöz. Ma pedig már nem akar csinálni semmit sem. Egyetlen célja van: a másnap túlélése. Az már kevésbé érdekli, hogy a társadalom hogyan fogja túlélni ezeket a másnapokat. A választások után még sokan bíztak a gyõztesekben, sok mindent elfogadtak volna tõlük, akár azt is, hogy áldozatot kell vállalni. Ám a társadalom hamar észrevette, hogy az áldozatoknak semmi értelme, mert a legfontosabb kérdésekben nem történik semmi. A Kormány tehetetlensége miatt fordult el oly sok ember a politikától, a Kormánytól és a Parlamenttõl ezekben a hónapokban. Ma már a polgárok újra akarnak valamit a politikától. A többség egyszerûen meg akar szabadulni az MDF-kormánytól. Sajnos azonban a helyzet akkor sem lesz egy csapásra jobb, ha ez sikerül. Az elfecsérelt évek miatt egy új kormánynak kevesebb gazdaságpolitikai mozgástere lesz, mint az Antall-kormánynak volt 1990-ben. Ehhez a jelenlegi költségvetés is hozzájárul. A FIDESZ képviselõi ezt a költségvetést már csak ezért sem tudják elfogadni. Azonban a kármentés kötelezettségébõl fakadóan képviselõink be fogják terjeszteni módosító indítványainkat. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a FIDESZ padsoraiban.) (12.30)

Homepage