DR. KUPA MIHÁLY pénzügyminiszter: Köszönöm. Köszönöm Elnök Úr a bizalmat is. (Derültség.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hát ezen a késői órán is el fogom mondani, ha megengedik, az eredeti mondandómat, mert fontos. (Közbeszólások: Halljuk!) Szóval, a hét eleje kemény próbára tesz mindannyiunkat, hogy így kezdődik ez az expozé, hiszen ma jövedelemadókról, holnap a költségvetésről, szerdán pedig a forgalmi adókról beterjesztett törvényjavaslatról kezdjük meg a vitát, és közös erővel olyan időpontban kell lezárnunk ezeket a vitákat, hogy a gazdaság szereplői a feltételekről a törvényes és a szükséges időben tájékozódni tudjanak. A mai nap bemelegítőnek is felfogható, hiszen két olyan törvény módosító javaslata van képviselőtársaim előtt - a személyi jövedelemadó és a társasági adó -, amelyekben az elmúlt évben új adófilozófiát fogadott el a Parlament új törvények megalkotásával. A múlt évi döntésekkor a törvényhozás figyelembe vette azt, hogy az adórendszernek, a jövedelemadónak egy fejlett áru-, pénz-, munkaerő- és tőkepiac nemzetközi feltételeihez kell alkalmazkodniuk, illeszkedniük kell az integrációs rendszerekhez, és e feltételeket figyelembe véve az új társasági adó a piacgazdasági körülményekre megalkotott számviteli törvényre épült. A nemzetközi adózási gyakorlatnak megfelelően mindkét jövedelemadó-törvény rendelkezik a külföldről számazó és külföldre menő jövedelmek adóztatásáról, a veszteségek többéves elhatárolásáról, valamint megfogalmaz az adózás elkerülésére vonatkozó rendelkezéseket. A költségvetés és az államháztartás lehetőségeihez képest kedvezőbbé váltak az amortizációs elszámolás szabályai, lehetővé vált az adómentes céltartalékképzés, ami bármilyen sokba is került az állami költségvetésnek, különösen fontos a pénzintézetek stabilitása, jövője szempontjából. A törvények megalkotásakor rögzített szándék volt a normatív jelleg megerősítése, amely az adókedvezmények, adómentességek fokozatos és ésszerű megszüntetésében, a személyi jövedelemadónál pedig az adóalap szélesítésében nyilvánult meg. Az adórendszert - ezt az újat - két, nemzetközileg is elfogadott mutatószámmal lehet minősíteni. Az egyik az, hogy a költségvetési elvonás mekkora hányadát képezi a megtermelt jövedelemnek, az úgynevezett GDP-nek, a másik pedig az adóterhelés. A két jövedelemadót együtt és külön-külön vizsgálva arról számolhatok be, hogy minden ellenkező szóbeszéddel, híreszteléssel és állítással szemben 1991- ben e két adóval a megtermelt jövedelem, tehát a GDP 10,5%-át vonta le a költségvetés, 1993-ban pedig az elvonási arány 8,6%. Ezen belül a vállalkozók által fizetett nyereségadó aránya a két évvel ezelőtti 5,2%-ról 2,5%-ra csökkent, mert nem vállalkozásbarát a Kormány, mondják rá, a személyi jövedelemadó elvonási aránya pedig 5,3%-ról 6,1%-ra nőtt. Ez utóbbi aránynövekedés nem jelenti a centralizáció növelését, oka a költségvetés és az önkormányzatok közötti megosztási aránynak a költségvetés javára tervezett növelése. Ezt bizonyítja, hogyha az egész államháztartást együtt nézzük - tehát költségvetést, önkormányzatokat és így tovább -, akkor az államháztartás bevételein belül a személyi jövedelemadó aránya praktikusan nem változik, 11,6, illetve 11,5%, tehát változatlan az elvonás. Az adóterhelésben - ahogy említettem - a vállalkozói szférában látványos elvonáscsökkenés mutatkozik, az átlagos adó az 1991. évi 30,3%-kal szemben 26,7%. Hát ez a tényleges fizetett összeg, mert a tényleges adóalap, maga az adó egyébként 40%-os, tehát úgy kell értékelni ezt a mértéket. A magánszemélyeknél az átlagos elvonás mérsékelt, mintegy 1 százalékpontos növekedése következik be 1993-ban, amelynek két alapvető oka van. Az egyik, hogy a nomináljövedelmek növekedésével a jövedelmek egy része nagyobb adóelvonás alá kerül, mert magasabb sávba kerülnek át az adózók, a másik pedig, hogy szűkültek a kedvezményes jövedelemrátával adóztatott jövedelemfajták, amelyeket általában az átlagnál magasabb összjövedelmet szerzők élveztek korábban. Ezeket a számszerű adatokat azért mutattam be, hogy világossá tegyem: a költségvetés jövedelemadó címen egyre kisebb hányadát központosítja a megtermelt jövedelmeknek, a vállalkozók átlagos terhe érdemben tovább csökken, a magánszemélyeknél pedig az adóelvonás jelentősen nem változik, s a növelés a magasabb jövedelműeket érinti. Hangsúlyozni szeretném még azt is, hogy a társasági adóbevétel a tulajdonosi szerkezet átalakulása, az ehhez kapcsolt preferenciák, és az új induló, átalakult vállalkozások nagyobb költségigénye miatt az elkövetkező években sem növekszik nominálértékben. Tehát az a slogan, hogyha bevezetjük a kétkulcsos ÁFA-t, akkor csökkentsük a vállalkozások adóterhelését, nem nagyon igaz, mert már nem tudom hova csökkenteni, mert lassan nem fognak adót fizetni, ami egy objektív helyzetnek a következménye. Tisztelt Képviselők! E rövid bevezető után kitérnék az önök előtt lévő törvényjavaslatok ismertetésére, illetve indokolására. Szeretném elmondani, hogy koncepcióváltoztatásra egyik jövedelemadó- törvénynél sem került sor. A módosítások jellemzően az 1991. évben elfogadott törvények jobb működését szolgálják, továbbá a tapasztalatok során felszínre került, nehezen végrehajtható, vagy ellentmondásos rendelkezések kiigazítására irányulnak, illetve megkísérlik összhangba hozni az adótörvényeket az ez év folyamán megalkotott és elfogadott, privatizációt segítő törvényekkel. (20.00) A konkrétumokra áttérve: a társasági adót érintő javaslatok szerint - amint említettem - nem változik az adómérték, az adókedvezmények nem bővülnek, de nem is szűkülnek az 1991. évben meghirdetetthez képest. A változtatásoknak összességében érdemi hatása az adóalapra és az adóbevételre nincs. Az alapkonstrukciót tehát nem érintően, de mégis érdemi módosulást jelentenek a következők: l. A megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató célszervezetek - fejlesztési lehetőségeik bővítésére - jelenleg adómentességet élveznek. Az adómentességnek az a feltétele, hogy ne fizessenek osztalékot a tulajdonosoknak. Belátva, hogy e feltétel túlzottan szigorú, a törvényjavaslat szerint az adómentesség feltétele úgy módosul, hogy osztalékfizetés esetén is fennáll a mentesség a fejlesztésre visszatartott jövedelemre a megváltozott munkaképességű dolgozók esetében. 2. A világon mindenütt jellemző adózói magatartás: megkeresik a jövedelemszerzés olyan formáját, amely a lehető legkisebb - ha lehet nulla - adó mellett érhető el. Ezért - többnyire utólag - az adótörvényekbe beépülnek olyan előírások, amelyek megkísérlik minimalizálni az adóelkerülést. Egy ilyen új rendelkezés szerepel a beterjesztett javaslatban arra az esetre, ha a tulajdonos a jegyzett tőkéhez viszonyítva jelentős hitelt nyújt - végleges tőkebefektetés helyett - a társaságnak, s a jövedelemhez - osztalék helyett - kamat formájában jut hozzá, ami a társaságnál költség, tehát csökkenti az adóalapot. A törvényjavaslat szerint az alaptőke négyszeresét - tehát ez még mindig egy nagyon kedves javaslat - meghaladó ilyen hitel kamata után a társaságnak úgy kell adóznia, mintha osztalékként fizette volna ki. A törvényjavaslat rendelkezéseinek másik része a jövőben bekövetkező nagyszámú szervezeti változáshoz kapcsolódik, és a privatizáció feltételeiről rendelkező törvényekkel való összhangot kívánja biztosítani. E rendelkezések - jellemzően - a megszűnés esetére állapítanak meg adózási szabályokat, előírva, hogy megszűnéskor az adóalapot egyes jogcímeken - értékvesztés, amortizáció és így tovább - mikor csökkentheti a megszűnő szervezet és mikor a jogutód. Ez részben rendezi az úgynevezett vagyonkivevés tisztességtelen eseteit is, bár nem helyettesíti a kemény eljárást. Végül a társasági adót érintően áttérnék két olyan változtatásra, amelyek egyben a személyi jövedelemadózást is érintik, illetőleg a két adó integrálódásának újabb lehetőségét alapozzák meg. Az adóreform bevezetése óta megoldatlan kérdés a természetbeni juttatások kezelése. A személyi jövedelemadó bevezetésekor a törvény adómentesnek mondta ki a szerzett jogon létező természetbeni juttatásokat, beleértve azok pénzbeni megváltását is, miközben ezeknek a juttatásoknak a forrása a juttatónál - jellemzően a költségek terhére - volt elszámolható, tehát itt kétszeres adómentesség érvényesült: egyszer a munkáltatónál, egyszer a munkavállalónál. Tavaly maga a törvény szabott határidőt a kérdés átfogó rendezésére, miközben egyes juttatásokat - üdülés, albérlet, munkaruha - a törvény szabályozott már. Kimondta a törvény, hogy a természetbeni juttatások adómentességét 1993-tól kormányrendelet szabályozza, a jelenlegi mentességek körének szűkítésével. A tavalyi bizottsági vitákon azonban határozott igényként fogalmazódott meg, hogy az adókötelezettséget érintő kérdésekben a Kormány jogosítványai szűküljenek. Ezért az önök előtt lévő javaslatok már ennek megfelelően rendezik el a természetbeni juttatások adójogi helyzetét. A megoldás lényege az, hogy a természetbeni juttatások költségeivel növelni kell a társasági adó alapját, és az ily módon adózott források terhére szerzett jövedelem a magánszemélynél adómentes. Ha a természetbeni juttatást pénzben váltják meg, akkor az a vállalkozásnál, vállalatnál - tehát, aki juttatja - elszámolható költségként, magyarul: az adóalapot csökkenti a vállalatnál, viszont a magánszemélynél adóköteles jövedelemmé válik. Néhány hagyományos természetbeni juttatás - mint a közlekedési, postai dolgozók kedvezményei, munkásszállás, szénjárandóság - nemcsak a személyi jövedelemadó, hanem a társasági adó alól is mentesek. Mindkét adóban a vállalkozók számára jelent könnyítést az a másik javaslat, amely választható módon az 50 000 forint értékhatárig beszerzett tárgyi eszközök költségét két év alatt egyenlő részletben engedi meg elszámolni az amortizáció normál szabályai helyett. Tisztelt Országgyűlés! Áttérve a személyi jövedelemadóra: az előbb említett kétéves amortizációhoz csatlakozik egy újabb kedvezmény. Az egyéni vállalkozók számára a személyi jövedelemadó - az előbb említetteken kívül - egy harmadik választási lehetőséget is ad. Ha úgy dönt az egyéni vállalkozó, akkor beruházásait korlátlanul elszámolhatja költségként, s így a befektetések után a közterhek alól a jövőben mentesülhet. A személyi jövedelemadó-módosítások többsége egyébként szintén korrekciós jellegű. Megemlítem például az alapítványok eszközeinek felhasználására vonatkozó szabályokat. A javaslat megvonja a Kormány jogosítványát az alapítványi kifizetések adókötelezettségének szabályozására. Ezt a törvénybe emeli át. A rendezőelv az, hogy az adóalapból levont alapítványi pénzek kifizetése csak igen szűk körben lehet adómentes, példul a szociális, egészségügyi célok esetében. A törvény egyértelműen kizárja, hogy az adóterhet nem viselő forrásokból az alapítónak, a csatlakozónak - ha nem csak a saját gyógyításáról van szó -, továbbá az alapítvánnyal munkaviszonyban állónak adómentesen lehessen jövedelmet juttatni. A másik változás - jól ismerik -, hogy a gépkocsi-költségelszámolás igen bonyolult volt. A mostani javaslat lehetővé teszi a választást arra, hogy a bonyolult költségarányosítás helyett - amelyik egy emeletes törtként működik - az új nyilvántartás alapján ne csak az üzemanyagköltséget, hanem más költséget is átalányban - 8 Ft/km - érvényesíthessen a gépkocsiját hivatali célra használó magánszemély. A privatizáció folyamata folyamatosan keletkezteti a rendezendő kérdéseket. Ezzel összefüggésben a javaslat a szövetkezetből kiváló tagok vállalkozásból kivont vagyonának az adóztatására választási lehetőséget tartalmaz. Ennek lényege: a mezőgazdasági kistermelő választhat, hogy a kistermelésből származó bevételnek tekinti a kivont vagyoni értéket - ez még egy kicsit módosulni és egyszerűsödni fog -, vagy pedig a következő vállalkozásba - társas vagy egyéni vállalkozásba - beviheti adómentesen, hiszen ez egy további befektetés, amit preferálunk. (20.10) Minden esztendőben, tisztelt Ház, nagy kérdés az adórendszerekbe épített mértékek valorizálása, magyarul az infláció figyelembevétele az adórendszernél. A beterjesztett javaslat abból indult ki, hogy 1993-ban a nemzetgazdaság, illetve a költségvetés ismert egyensúlyi problémái mellett az adóterheket általában nem tudjuk valorizálni, legkevésbé a személyi jövedelemadónál. A magasabb jövedelműeknél, hiszen az ő teherviselő képességük jobb, a terheknek jobban kell nőniük, ezt jelzi az adótáblában javasolt új adókulcs, amely az 1 millió forint feletti jövedelemre vonatkozóan 50%. Ez számításaink szerint összesen 3 milliárd forint bevételt jelent, ha ezek a jövedelmek valóban meg is képződnek. A terhek növekedésével kapcsolatban az eddig megszokottól - és holnap a költségvetés kapcsán erről sokkal hosszabban fogok beszélni - eltérően a Kormány azon az állásponton van, hogy célzottan szükséges a hátrányokat szenvedők helyzetének a javítása és nem ezek a generálszósz-megoldások, hogy mindenkinek egyformán 100-zal, mindenkinek egyformán 50-nel emelek, mert ez nem vezet sehova. Az általános valorizálás válogatás nélkül mindenkinek előnyös, és ezzel elosztja azokat a forrásokat, amelyek célra orientáltan a legnagyobb feszültségek, a legszegényebbek helyzetének a javítására összpontosíthatók. Eljött az ideje - úgy gondolom -, hogy az Alkotmányban foglalt kötelesség szó szerinti értelmezésű legyen: minden polgár a vagyoni, jövedelmi viszonyainak megfelelően köteles részt vállalni a közterhekből, amely közterhekből elsősorban a legrászorultabbakat kell és szükséges támogatni, erről szól majd az új szociális törvény. Tisztelt Képviselőtársaim! A sajtóban mindennap megjelenik valamilyen hír hol a devizabetétek megadóztatásáról, hol a családi pótlék adókötelessé tételéről és így tovább. Jobb esetben a tudósítások rámutatnak ugyan az összefüggésekre, de tagadhatatlan, hogy enélkül is előkelő helyen futnak a felkapott témák napjaink látványos hírei között, s jól szolgálják, hogy demagóg módon ijesztgessük a lakosságot. Valójában a jegybank elnöke, Bod Péter Ákos úr indokoltnak látja a kamatok adóztatását, az eddigi gyakorlat módosítását, azt javasolja, hogy a forintbetétek kamatának - mindig kamatának, az újságok mindig betétet írnak, ugye kamatának - a ma meglévő adóját mérsékeljük, ugyanakkor a devizabetétek kamatára egy ugyanilyen mértékű adót vessünk ki. Meg kell mondanom, hogy a Kormány jövő csütörtökön foglalkozik ezzel a kérdéssel, nem tartja feltétlenül indokoltnak, hogy január l-jén történjék ilyen változás, annál kevésbé, mert alaposan meg kell vizsgálni, hogy a tőkejövedelmek, nemcsak a betét utáni kamat, hanem a vállalkozás utáni osztalék, tehát a kockázati tőkebefektetések adóztatásával hogy lehet ezeket a javaslatokat összehangolni, hiszen aki befektet, kockáztat, aki bankba helyezi el a pénzét, az remélem, hogy azért a jövőben sem kockáztat annyira, ha jól megválasztja a bankot. A családi pótléknál, gyerekkedvezménynél Becker Pál képviselő úr vetette fel, hogy vizsgáljuk ennek a kérdését, a nagycsaládosoknak is van egy sor jó javaslata. Én személy szerint nem vagyok híve a családi pótlék adóztatásának, annak igen, hogy egy bizonyos jövedelemhatár felett ne ennyi családi pótlék legyen, de ezt nem az adórendszerben kell elintézni, annak viszont híve vagyok, hogy a gyerekkedvezmény, a gyerekek eltartását az adórendszer jobban vegye figyelembe az eddigieknél, de ezt az általános forgalmi adó kompenzációjával összefüggésben kell majd megvizsgálni. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy elég jól felkészült szakértők foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, és e szakértők csendben maradnak és nem riogatják minden héten a lakosságot újabb elképzelésekkel, mint némely jegybanki alelnök teszi ezt. Befejezésül: azt hiszem, hogy a személyi jövedelemadó és társasági adó az adott gazdasági, pénzügyi feltételek mellett az előterjesztésben reális javaslatokat tartalmaz. Itt az ideje - még egyszer szeretném elmondani -, hogy az elosztási rendszereknél és az adóztatási rendszereknél a realitásokból induljunk ki. Mi az adóztatási rendszer miatt előbb kezdtük el ezt, mint az elosztási rendszereknél. Lehet választani: még több adót beszedni és több elosztást csinálni, többet adni, ez nem megy. Nyilván el fognak hangzani olyan javaslatok, hogy az adórendszeren keresztül végezzünk elosztást, ez kérem , badarság és nagyon nehezen lehet alkalmazni, rendkívül igazságtalan, tehát azt szeretném javasolni, hogy alaposan vitassák meg a tisztelt képviselők ezeket az adótörvényeket, figyelembe véve a költségvetés helyzetét és persze a lakosság és a vállalkozók helyzetét is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)