TartalomElõzõKövetkezõ

DR. ORBÁN VIKTOR (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elõször nagyon röviden szeretnék reagálni néhány kormánypárti megjegyzésre. Elõször is, a FIDESZ képviselõi minden rendezvényen képviseltették magukat. Ebbõl fakadóan az ellenzékrõl szóló megállapítások nem igazak, beleértve a Corvin közi megemlékezést is. Másodsorban azt szeretném elmondani, hogy mi a Kormány tagjait közvetlenül nem hoztuk hírbe, miután jelen lévõ képviselõink például itt a Kossuth térrõl úgy számoltak be, hogy a Kormány tagjai valóban nem pfújoltak - ez igaz -, közvetlen felelõsség õket nem terheli. Azt is el kell mondanom ugyanakkor, hogy nem volt egyszerû dolog például itt a Kossuth téren bejutni a képviselõk számára elkerített részre, de a FIDESZ néhány képviselõjének sikerült áttörni a kordont, és így ott álltunk önök között. Továbbá nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr - tõle némileg szokatlan módon - egy ilyen hangütéssel kezdte meg ezt a mai vitát, ahogyan megkezdte. Ennek ellenére szükségét látom annak, hogy a FIDESZ álláspontját leszögezzem. Most már lassan több mint egy órája folyik a vita arról, hogy kit terhel felelõsség a péntek este a Kossuth téren történtekért. Boldogan jelenthetem - ha jól értettem az önök szavait és jól értettem a Kormány nyilatkozatát -, hogy a további vita értelmetlen, hiszen Göncz Árpádot terheli a felelõsség. (Dr. Józsa Fábián: Ezt senki sem mondta!) Az önök nyilatkozatából egyértelmûen kiderül, hogy Göncz Árpád addig akadályozta a végrehajtó hatalom alkotmányos mûködését, amíg a felháborodott - úgymond - nép kénytelen volt fasiszta egyenruhát és jelvényeket ölteni, hogy e feletti felháborodását kifejezze. (Derültség. Taps a bal oldalon.) Egy pillanatra elállt a lélegzetünk akkor is - be kell hogy valljam önöknek -, amikor a Szocialista Párt egyik vezetõ képviselõje ugyancsak Göncz Árpád magatartásával, ügyefogyottságával magyarázta a történteket. (Egy hang: Szûrös!) Hölgyeim és Uraim! Komolyra fordítva a szót, úgy ítéljük meg, hogy a szóban forgó üggyel kapcsolatos felelõsséget egyértelmûen szét kell választani jogi és politikai felelõsségre. Ami a jogi felelõsséget illeti, úgy gondoljuk, hogy a Kormány akkor járt volna el helyesen, hogyha rendõrsége azt teszi, amit tett 1991. március 15-én, amikor a Kormányt gyalázó röpiratot, illetve transzparenst határozottan, fél perc alatt eltávolította. (Dr. Salamon László: Nem igaz!) Hozzá szeretném tenni, hogy nem igaz a miniszterelnök úrnak azon kijelentése, mintha az ellenzék ez után az akció után támadta volna a rendõrséget; a FIDESZ részérõl ilyen nem történt. (Zaj.) Álláspontunk szerint a rendõrségnek fel kellett volna lépnie a Kossuth téren. Még ha nagyon szigorúan értelmezzük a jogszabályokat, az esetben is egyértelmûen megáll a garázdaság szabálysértése, amelyet az követ el, aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Ez kétséget kizáróan megtörtént. (Dr. Surján László: Elmegy az Operából!) A rendõrségnek nem csupán bûncselekmény gyanúja esetén kell fellépnie, hanem a szabálysértések megelõzése és megbüntetése érdekében is. Itt tehát olyan mulasztás történt, amely akkor sem lenne magyarázható, ha nem nemzeti és egyben állami ünnep megzavarásáról lett volna szó. Azt pedig mind ez idáig senki sem cáfolta a sajtóban, miszerint a Kossuth térrõl a Televízió elé vonulóknak lett volna bejelentésük és engedélyük a Televízió elõtti rendezvényre. Az egy engedély nélküli rendezvény volt, amivel szemben a rendõrségnek fel kellett volna lépnie. Ami pedig hölgyeim és uraim a politikai felelõsséget illeti, a helyzet - megítélésünk szerint - még inkább egyértelmû, mert a Kossuth téren tartózkodó miniszterek nem vállaltak szolidaritást, nem álltak ki Göncz Árpád mellett, pedig ez - megítélésünk szerint - kötelességük lett volna. (Józsa Fábián: Tizenöt másodperc állt rendelkezésre!) Ugyanis nem egyszerûen kifütyülték Göncz Árpádot. Ha csak ennyi történt volna, az ügy szóra sem lenne érdemes. Megesett ez már mással is, legutóbb éppen a miniszterelnököt fütyülték és nevették ki a Sportcsarnokban a sportrajongók és a sportolók. (Egy hang: 2000 forintért!) Ez a foglalkozási ártalom elõbb-utóbb minden politikust elér, önmagában említésre sem lenne méltó. (16.10) Most azonban Göncz Árpádot a Kormányt éltetõ, fasiszta skinheadek fütyülték ki, és a FIDESZ megítélése szerint ilyen esetben demokrata politikusok között a szolidaritás kötelezõ. (Gadó György: Úgy van! - Derültség, közbeszólások a jobb oldalról. - Gadó György: Akkor is úgy van!) A jelen lévõ kormánytagok, a péntek este a Kossuth téren jelen lévõ kormánytagok nehéz helyzetét megértjük: választaniuk kellett saját - egyébként náci viseletbe öltözött - híveik és az ország elnöke között. S önök, uraim, nem az elnököt választották. (Taps a bal oldalról.) Ismerjük továbbá a miniszterelnök beszédeinek azon kedvenc fordulatát, amely arról szól - és amelylyel mélyen egyetértünk -, hogy nem lenne helyes, ha megismétlõdne a magyar történelemben az, ami már nemegyszer megesett: az egy helyre tartozó demokrata politikusok a börtönben jönnek rá arra, hogy valójában egymásnak nem ellenségei. Úgy gondoljuk, elõször lett volna szükség arra, hogy most ezeknek a szavaknak a szellemében egy apró gesztust tegyenek azok, akiket éltettek egyébként a tömegek -, de úgy látjuk, hogy nem sikerült lefordítani ezeket a szavakat cselekvéssé. Sajnáljuk; talán legközelebb+ Végezetül pedig - felülemelkedve a történteken és a mostani vitán - el kell mondanunk önöknek, hogy megítélésünk szerint az ország fél. Az egzisztenciális félelem mellé fizikai félelem is társul. Nem önmagában néhány száz skinheadtõl fél ez az ország, hanem úgy gondoljuk, az ország attól tart, hogy a Kormány gyanúba hozható, és összjátékkal vádolható meg: a szélsõjobboldali erõszakos csoportokkal való együttmûködés vádjával. (Taps a bal oldalról . - Zaj, közbeszólások a jobb oldalról. - Dr. Gáspár Miklós: Hazudik a FIDESZ!) A történtek - ha akarják önök, uraim, ha nem - ezt a gyanút + (Közbeszólás a jobb oldalról.) + ismétlem még egyszer: ezt a gyanút erõsítik. Ezért a magunk részérõl felszólítjuk a Kormányt, hogy pártjai, miniszteriális szervei szakítsanak meg minden kapcsolatot a szélsõjobbos csoportokkal, és a lehetõ legkeményebben lépjenek fel a polgárok nyugalmát fenyegetõ csoportokkal szemben. Bõs ügyében pedig úgy gondoljuk, az együttmûködés eddig is példás volt. A magunk részérõl a Kormányt támogatjuk legutóbbi lépéseiben, és a jövõben is ezt fogjuk tenni. Ennek fényében az Európa Parlament liberális frakciója sürgõsségi indítványt nyújtott be vagy fog benyújtani még ezen a héten a szóban forgó tárgyban. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)

Homepage