Tartalom Előző Következő

VITÁNYI IVÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Mint utolsó ellenzéki hozzászóló a szünet előtt, a kultúra ügyével szeretnék foglalkozni, stílszerű rövidséggel. Stílszerűen, mert a Kormány halvány rózsaszínben tartott beszámolójában a kultúra a leghalványabb és természetesen a legutolsó. A jelentés eufemisztikusan azt mondja, hogy a Kormány a kultúrában nem ígért látványos javulást, és azt be is tartotta, áttörés nem történt. Sajnos, még ez is alulfogalmazás. Az elmúlt két év nemhogy áttörést nem hozott, de olyan kritikus helyzetet teremtett a kultúra minden ágában, amire alig volt példa a magyar történelemben. Ez egyaránt vonatkozik a köz- és felsőoktatásra, a tudományra, a művészetre, a közművelődésre, a sajtóra és tömegkommunikációra. A válság sokszínű és sokszintű, kiterjed a kultúra megbecsülésére, társadalmi szerepére, méltóságára, az értékek terjedésére, az intézmények működőképességére. Természetesen nem úgy gondolom, hogy mindezért a Kormány volna a felelős. Ez az átmenet nehézségeihez tartozik. Mindazonáltal a Kormánynak is része van benne, a kormányzat politikája szempontjából ezért egyetlen kérdést szeretnék kiemelni, ez pedig a kultúra anyagi támogatása. Csak ismételnem lehetne, amit Fodor Tamás képviselőtársam tegnap elmondott a művészetről, a közművelődésről és ma a közoktatásról, és ugyanezt lehetne folytatni más ágazatokban is, amelynek az a lényege, hogy a kultúra ebben a pillanatban nem kapja meg azt a szükséges anyagi támogatást, amely átsegítené az átmenet nehézségein. A kérdés az tulajdonképpen, hogy történhetett ez meg, amikor a kormánypártok soraiban olyan kultúrában jeles férfiakat és nőket lehet találni, akik ellenzéki korukban nem erre készültek, hanem a kultúra felvirágoztatását ígérték. Itt, ahogy szembenézek, sok olyan képviselőtársamat látom, akikkel e tárgyban együtt főttünk, együtt ültünk konferenciákon. Mert igaz az, hogy az államosított, központosított kulturális gépezetet vissza kell fejleszteni, azonban úgy, hogy az üzem az átalakítás alatt zavartalanul működjön. A nyugati demokráciákban az állami mechanizmusok mellett jól szervezett üzleti, szakmai, civil társadalmi mechanizmusok működnek ott, ahol nálunk az állam tevékenykedett. Ha az állam még az előtt vonul ki a kultúra mechanizmusaiból, mielőtt ezeknek a működésére biztosíték lenne, és ezek fel tudnának épülni, elérnék a kívánt szintet, akkor a kultúra veszélybe kerül. A jelentés úgy látom, hogy ezt burkoltan elismeri. A kulturális kormányzatnak nem volt sem intellektuális bátorsága, sem ereje ahhoz, hogy megtegye azt, amit ezen a téren Klebelsberg Kunó tett, aki, amikor a kultusztárcát megkapta, nem kevésbé súlyos körülmények között, azzal az elvvel, hogy a kultúra nemzeti honvédelem, kivívta azt, hogy a Kormány a kultúra költségvetését radikálisan felemelje és megkezdett egy olyan kulturális programot, amelynek azóta is sok áldását élvezzük. Ha úgy gondoljuk, hogy a múltból az örökséget meg kell őrizni, ez is odatartozik. A tavalyi költségvetési vitában a kulturális bizottság MDF-tagjai léptek fel hasonló radikális követelményekkel. Őszinte szimpátiával támogattam őket, bár ellenzéki vagyok. Sajnálattal láttam, hogyan kellett meghátrálniuk az úgynevezett racioná-lis érvek előtt. Úgynevezett - mondom, mert olyan költségvetésben, amely 80 milliárd hiánnyal indult, és most már 130-nál tart és el fogja érni a 170-et, és amelyben ezek után a pénzügyminiszter sem le nem mondott, sem főbe nem lőtte magát, hanem tovább élünk, és a gazdaság is létezik, azt hiszem, hogy elhatározás kérdése, hogy a kultúra még kapjon egy- két olyan milliárdot, amelyben tisztességesen létezni tud. Forrást is tudok rá: az államháztartási reformot, a felduzzasztott államapparátus helyett például azt a pénzt kellene a kultúrára fordítani. A kultúra sorsa nem az intézményvezetőktől függ, hanem a kultúra napszámosaitól és minden kultúrát szerető embertől. Ahogy Kodály mondta: "Nem az a fontos, hogy ki az Operaház igazgatója, hanem annál is fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán", - amit természetesen szimbolisztikusan értett. Ebben a szellemben kellene újrafogalmazni a Kormány kulturális programját és tevékenységét. A Szocialista Párt ezt kívánja javasolni és ebben minden erejében vállal közreműködést. (Taps az ellenzék soraiból.)