HORVÁTH LÁSZLÓ (FIDESZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Először engedjék meg, hogy egy reagálással kezdjem hozzászólásomat, mégpedig hogy Kósáné képviselőtársam felszólalására reagáljak. Ő azt mondta, hogy az öt párt, amelyik részt vett a Mile képviselőtársam által részletezett módosító csomag kialakításán, az az öt párt a Liga igényeinek akarna kizárólagosan megfelelni. Na most én azt nem állítom, hogy a Liga véleményétől független lenne a mi álláspontunk. Nem független, mint ahogy nem független a többi négy konföderáció véleményétől sem. Sajnos mostanra úgy néz ki, hogy független az MSZOSZ álláspontjától, amelynek az álláspontjától viszont az MSZP álláspontja nem független. Képviselőtársam arról beszélt, hogy mi a kardinális kérdés számunkra, és úgy állította be, mint-hogyha az alkotmányosság szempontjainak figyelembevétele nem volna számunkra kardinális kérdés. Mi viszont úgy látjuk, hogy sajnálatos módon az MSZP számára igenis kardinális kérdés az, hogy jelen pillanatban is az MSZOSZ igényeinek feleljen meg, és persze ez végül is érthető - ilyen a politika -, érthető a nemrég megkötött MSZOSZ-MSZP frigy függvényében. Ezek után engedjék meg, hogy emlékeztessem önöket arra, hogy a múlt héten az általános vitában két olyan követelményre hívtam fel képviselőtársaim figyelmét, amelynek véleményünk szerint is a mostani törvénytervezetnek meg kellene felelnie. Ugyanakkor nem felel meg, mindkét követelmény teljesítése a Parlamentre maradt sajnálatos módon, mivel - ahogy ezt már többször említették - a munkaügyi kormányzat benyújtott anyagában először is nem reagált az e tárgyban született alkotmánybírósági határozatra, másodszor - szakmailag hibás módon - úgy szándékozott, szándékozik sajnos most is a szakszervezetek közötti választások kérdéséhez nyúlni, hogy a szakszervezeteket érintő egyéb választásokat nem hozza összhangba, és ez kaotikus állapotokat idézhet elő a munkavállalói érdekvédelem területén már a közeljövőben is. Ezért is dolgoztuk ki és terjesztettük a Ház elé most ötpárti módosító csomagunkat. Ezek után két lehetséges megoldási változat létezik, hiszen a múlt héten parlamenti bizottság tárgyalta módosító csomagunkat, és a kormányzat e módosító csomagnak csak egy részét támogatta, a másik részét - meg a bizottság is - elvetette. Nézzük meg, mi történik akkor, hogyha a munkaügyi kormányzat jelenlegi álláspontja érvényesül majd a szavazás során. Így is megáll önmagában ez a törvénytervezet, hiszen - hála képviselőtársaimnak, hála a Parlamentnek, hála nekünk - az alkotmánybírósági határozat figyelembevételével az arra való reagálás megtörtént. De ugyanakkor következményeit tekintve jelentős problémákat hagy megoldatlanul, rendezetlenül a törvénytervezet akkor, hogyha a munkaügyi kormányzat által támogatott és elképzelt formában születik meg. Tehát ezzel a törvénnyel az a nagy baj, ami nincs benne. Ami nincs benne, de aminek benne kellene lennie. Ha Schamschula államtitkár úr jelenlegi álláspontja érvényesül a határozathozatalkor, akkor a Parlament nem teszi meg azt, amit meg kellene és meg lehetne tennie ebben a pillanatban, és ezzel nehezen behozható mulasztást vállal magára. Örülök, hogy az államtitkár úr most már idefigyelt, hiszen amióta ennek a törvénytervezetnek a mostani részletes vitája megkezdődött, valami igen érdekes olvasnivalót talált. Gondolom, hogy csakis a mi módosító csomagunkat olvasgathatja. Ezért kérem, kérjük a tisztelt Ház támogatását ötpárti módosító csomagunk elfogadásához. Egyébként ezzel az ötpárti módosító csomaggal a szakszervezeti konföderációk többsége is egyetért. Kérem támogatásukat azért is, mert gondolják meg, politikailag rendkívül szerencsétlen lenne, ha a Parlament szembekerülne az összes szakszervezettel ezek után, nem venné figyelembe az ő álláspontjukat akkor, amikor az utóbbiaknál igenis tapasztalható konszenzuskeresés, tárgyalókészség, nem úgy, mint az illetékes tárcánál. A múlt héten kemény szavakkal voltam kénytelen illetni Schamschula államtitkár urat. És ne higygyék azt, hogy ez nekem a legkedvesebb passzióm, mert hogy ezen a héten is meg kell említenem az ő tevékenységét. Úgy veszem észre, hogy az államtitkár úr múlt heti kemény szavaimat buzdításnak fogta fel, hiszen ismét találkozhattunk olyan véleményekkel, az ő részéről megfogalmazott véleményekkel, amelyek továbbra is kimerítik a szakszervezet- ellenes és alkotmányellenes magatartás kritériumait. Az államtitkár úr a múlt héten lenyilatkozta újból - és most már világos a kép -, hogy ő támogatja a Monopoly-csoport nézetünk szerint szakszervezet-ellenes és alkotmányellenes álláspontját, pontosabban azt mondja, hogy nem támogatja, csak népszerűsíti. Ez érdekes megfogalmazás. Most már legalább tudhatjuk, hogy az államtitkár úrnak a tevékenysége szakszervezeti ügyekben nem vadászati, hanem ismeretterjesztő munkásságának a részét képezi, méghozzá olyan szervezetek, közöttük a Szolidaritás szakszervezet+