TartalomElõzõKövetkezõ

TIRTS TAMÁS (a FIDESZ-frakció vezérszónoka): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban meg szeretném erõsíteni, amit Házelnök úr mondott, miszerint a törvényjavaslat általános vitájának a legelején vagyunk, amikor is két hete a miniszteri expozé hangzott el, a múlt héten pedig - szerencsétlen módon, napirendcsúszás következtében - félbeszakadt a vezérszónoklatok sora. Ezt csak azért jegyzem meg, hogy késõbb olyan értelemben ne legyen hivatkozási alap, hogy egy három hete folyó vitáról van szó, hiszen több parlamenti frakció - így a miénk is - csak most tudja elsõsorban kifejteni az álláspontját. A másik probléma, amit a beterjesztett törvényjavaslat a közvélemény számára való érthetõvé tevése és a sajtó felõl érzékelek: nem tudják pontosan megkülönböztetni a most tárgyalt polgári személyi adatokról és lakcímnyilvántartásról, valamint az általános adatvédelemrõl szóló törvény közötti különbséget. A múlt héten is figyeltem a híradásokat: többször összekeverték a két törvényt. Kétségtelen, hogy vannak közös vonatkozásaik, de itt, ebben a törvényben egy speciális szabályozásra törekszünk, és - ahogy többen idézték már elõttem, többek közt a kormánypárti vezérszónok, Sóvágó László is - az ügy visszamegy, egészen konkrétan, az Alkotmánybíróság múlt évi 15. számú határozatára, amely a személyi szám korlátozott használatát rendelte el, egyúttal pedig a Parlamentet felszólította, hogy múlt év december 31-éig meg kellett volna hozni a most tárgyalandó törvényt. Ennek a törvénynek tehát a közvetlen elõzménye a múlt évben átmeneti jelleggel elfogadott 1991/87. számú törvény, és ez június 30-án le fog járni. Tehát most is - éppúgy, mint tavaly - egy erõs szorításban van a Parlament a törvényjavaslat tárgyalásánál. Ennyit a törvény közvetlen elõzményérõl. Most nézzük azokat a fõbb kifogásokat, amiket a FIDESZ részérõl én fogok megtenni. Elöljáróban teljes mértékig egyetértek azzal az általános és lesújtó kritikával, amivel Hack Péter képviselõtársam egy héttel ezelõtt, múlt hét szerdáján, ezt a törvényjavaslatot illette: megítélésem szerint sokszor még finoman is fogalmazott. Mindenképpen nagyon jól megmutatta a törvényjavaslat általános alkotmányellenes voltát. Az Alkotmánybíróság 1991/15. számú rendelkezése alapján megállapította, hogy csak célhoz kötött adatgyûjtésre van mód, azt tartja alkotmányosnak. Ennek az alapkövetelménynek, tisztelt Ház, ez a törvényjavaslat nem felel meg. Tavaly decemberben még azt hittük - a költségvetés vitája közben volt ennek az átmeneti szabályozásnak a tárgyalása -, hogy az átmeneti törvény jellegébõl fakad, hogy a Belügyminisztérium nem gondolta végig az Állami Népességnyilvántartó Hivatal, illetve a helyébe lépõ - a javaslat szerint - Országos Személyi Adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal új, a jogállam igényeit kielégítõ, az Alkotmánynak és az alkotmányosságnak megfelelõ funkcióját. Megjegyzem: a Parlamentbõl egyedül a FIDESZ parlamenti frakciója akkor is ellene szavazott az átmeneti törvényjavaslatnak, félve attól: nem véletlen, hogy nem sikerült akkor már megtalálni ezt az új funkciót. Tisztelt Ház! A 3983-as számú javaslat lényegében a volt Állami Népesség- nyilvántartó Hivatalt egy integrált adatbankként tovább élteti. A javaslat alapján új cégtábla kerül a Népesség-nyilvántartó Hivatalra; Országos Személyi Adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal, amely célhoz kötöttség nélkül adatokat készletez és szolgáltat. Nincs konkrét célja, így a beterjesztett formában - mint már említettem - integrált adatbankként is felfogható. Az nem lehet cél, hogy adatot készletezek és adatot szolgáltatok, csak úgy, általában. Ez nem azt jelenti, hogy az egész hivatalt szét kellene verni, szét kellene zavarni megítélésünk szerint: tisztában vagyunk az ott lévõ adatok nagy mennyiségével és fontosságával. Fontos azonban, hogy a törvényjavaslatban is fel legyen tüntetve alapelvként a meghatározott cél, a gyûjtés célja. Magyarán: a FIDESZ parlamenti frakciója egy decentralizált nyilvántartást tud csak elképzelni. Külön problémát jelent a mi számunkra - amit az ellenzéki frakciók szintén jeleztek -, hogy a nyilvántartást végzõ szerv miért mûködik elsõ fokú hatóságként is - a 9. § szerint. Megítélésem szerint jobb lett volna, ha az Állami Népesség-nyilvántartó Hivatalt egy állami intézetté alakítjuk át, amely külön céllal meghatározott adatbázisokat kezel. (15.50) A belügyminiszter fennhatóságát - mint az elõttem szóló Hámori Csaba is megkérdõjelezte - a korábbi vitában, decemberben is szóvá tettem, én, személyesen. Más országok példája vagy más országos nyilvántartásoknál nem egyértelmû, hogy a belügyminiszter látja el ennek az adatbázisnak a fennhatóságát. Az új javaslat - az átmeneti törvényt alapul véve - ezt már természetesnek kezeli. Problémát jelent ebben a struktúrában az, hogy a Belügyminisztériumnak is van egy adatbázisa: ez az úgynevezett Belügyminisztériumi Adatfeldolgozó Hivatal, részletesen nincs megemlítve a törvényjavaslatban, és a volt Állami Népesség-nyilvántartó Hivatal adatbankja, illetve ezeknek a viszonya pontosan hogyan is fog kinézni. Végezetül pedig itt az elsõ pontban, amit a volt Állami Népesség nyilvántartó Hivatalról az új Országos Személyi Adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal funkciójának a kritikájáról mondanék, ezt egy történettel kívánom lezárni. Április 30-án bizottsági ülést tartottunk ebben az illetõ hivatalban meghívás alapján, pontosan, hogy a törvényjavaslat vitája elõtt részletesen tájékozódjunk a hivatal helyzetérõl. Három kormánypárti képviselõtársam: Dobos László és Horváth Tivadar itt is ül a teremben, és jómagam, valamint Weszelovszky képviselõtársam voltunk jelen ezen a kihelyezett ülésen, és többek közt felmerült az a probléma, amit a törvényjavaslat 31. § 3. pontjában szabályoz - amire egyébként az MDF szónoka: Sóvágó László is hivatkozott -, hogy az információs önrendelkezési jog mint alapelv alapján a polgár - most már idézem a beterjesztett javaslatot: "ha törvény másképp nem rendelkezik, az adatszolgáltatási nyilvántartásból jogosult megismerni, hogy mely adatszolgáltatások alanya volt." Ezek alapján megkérdezték tõlünk, kíváncsiak vagyunk-e visszamenõleg, hogy mely adatszolgáltatások alanyai voltunk. Természetesen, élve képviselõi jogommal, jeleztem, hogy kíváncsi vagyok. A rendszerváltás, +89 óta én kíváncsi vagyok, hogy adataimat kinek és milyen célból szolgáltatták ki. A törvényjavaslatban szereplõ naplózás elve alapján az igazgató, bizonyos Horváth úr közölte, hogy ezt két és fél órán belül prezentálni tudják, de miután május elseje közeledett, én felajánlottam, hogy egy héten belül nekem elég, ha ezt a törvényjavaslat alapján bármely polgár számára nyilvános önrendelkezési jogot gyakorolhatom, és küldjék meg a címemre. Sajnos, szomorúan itt kell megjegyeznem plenáris ülésen, hogy azóta sem kaptam meg ezt a kimutatást. Magyarán: erõsen kételkedem, hogy a beterjesztett törvényjavaslat 31. § 3. pontja, valamint a Kormány által garanciának feltüntetett biztosíték - hogy bármely polgár akár az utcáról besétálva a lajstromozás alapján tudja majd, hogy hova szolgáltatják az adatait - nem fog teljesülni, ha így állnak a hivatal élén, ha egy ellenzéki képviselõ kérését, adott esetben egy igazgatói ígérettel együtt, ilyen komolysággal hajtják végre. A második nagy problémakört, amit többen jeleztek: a személyazonosító jel, vagy nevezzük nevén - Hack Péter is megtette - a volt személyi szám problémája okozza; a 13. § foglalkozik vele. Bár a neve megváltozott, kétségtelen és való: a funkciója nem, ahogy az MDF vezérszónoka említette: átmenetileg +95-ig - ez is jól hangzik: átmenetileg +95-ig, mi átmenetileg +94-ig vagyunk itt - e törvényjavaslat alapján használni lehet a személyi számot, ráadásul - ahogy az elõbb is elhangzott - a személyi szám képzésének a szabályait kormányrendelet hatáskörébe utalja a törvényjavaslat. Csak megjegyzem, hogy az átmeneti törvényben erre még mód volt, hogy a képviselõk odafigyeljenek, hogyan fogjuk képezni a személyi számot. Most már ezt is csak kormányrendeletre bízná a beterjesztett törvényjavaslat. Magyarán a személyi szám ilyen fokú - álcázott névvel: személyazonosító jel - használata formailag és tartalmilag is alkotmányellenes. A törvényjavaslat nem tesz mást, mint bár kismértékben, ahogy ezt decemberben megtettük, szûkíti a személyi számot használó szervek körét, továbbra is élteti, illetve a szervek között a személyi szám használatát korlátlanul megengedi. Így nem küszöböli ki azt a veszélyt, hogy a személyi szám összekapcsolásával összeállítható legyen egy teljes személyiségprofil. Kívánatosabb, s valószínûleg alkotmányosabb lett volna egy olyan megoldás, hogy a személyi számot, személyazonosító jelet kizárólag az állami népesség nyilvántartás szervei és esetleg - de nem szükségszerûen - azok a szervek is használják, amik itt fel vannak sorolva. Az úgynevezett adatkérõ szervek saját azonosító kódokat alkalmaznának ebben az esetben. Ez azzal járna, hogy az adatkérõ szervek nem az egységes személyi szám alapján kérnék az adatokat, és nem is követelhetik ezek kiadását. A saját azonosító kódra való áttérés azonban kétségtelen, hogy költséggel jár, képviselõtársaink, így valószínûleg ezt egy adott költségvetési vita keretében - jövõre nézve is - ennek a költségeit be kéne számítani. Mindezeket egyébként, ezeket a javaslataimat én annak idején decemberben is megtettem, de az új beterjesztett törvényjavaslatban ezt a koncepcionális elmozdulást a személyi szám vonatkozásában nem találom. Kétségtelen, meg lehet állapítani, nem véletlen, hogy +95-ig kívánják használni a törvényjavaslat alapján a személyi számot, hiszen adott esetben az új rendszerre való átállás - az új személyazonosítóra való átállás - költségei adott esetben már nem ezt a Kormányt terhelnék, hanem egy új kormányt. Megítélésem szerint azonban ez nem lehet csak pénzügyi kérdés akkor, ha alkotmányossági problémák, alkotmányossági kérdések forognak kockán. Tisztelt Ház! Amennyiben a javaslat lényegében nem változik, úgy folytatódni fog az a dzsungelharc a személyi szám, vagy most már új nevén személyazonosító jel vonatkozásában, amely tavaly megkezdõdött az Alkotmánybíróság és a Belügyminisztérium között, s amelyben a Parlament csak egy köztes csatatér, de az igazi vesztes igazából az egész ország: az állampolgárok, akik elbizonytalanodtak a személyi szám használatát tekintve. Még egy elég súlyos problémára hívnám fel - mielõtt lezárnám beszédemet - a tisztelt Ház figyelmét: mégpedig most, ahogy a beterjesztett törvényjavaslatot átnéztem, lettem figyelmes olyan vonatkozására, miszerint egy tavaly elfogadott 1991. évi XX. törvényünk az önkormányzati úgynevezett hatásköri törvényben az anyakönyvezés, a házasságkötési eljárás, illetve névviselésre vonatkozó utalás a 2. §-ban - ez az utalás egyébként visszamegy egy +82. évi 17. számú törvényerejû rendeletre -, ennek alapján mind a mai napig az anyakönyvezés, házasságkötés és névviselés esetében erre a tavaly elfogadott, az Alkotmánybíróság határozata után tavaly májusban hozott törvény alapján több helyen kérik is a személyi számot anyakönyvvezetésnél, házasságkötésnél és névviselés, névváltozás esetében. Megítélésem szerint ez az Alkotmánybíróság határozata értelmében alkotmányellenes, ugyanis az Alkotmánybíróság határozata nemcsak a célhoz kötöttséget mondta ki, hanem indoklásában az Alkotmánybíróság felhívta arra is a figyelmet, hogy a döntése után új érintettek már nem vehetõk fel személyi számmal nyilvántartásokba - mondja az Alkotmánybíróság tavaly a 15. sz. határozatának indoklásában. Magyarán, mi annak idején tavaly májusban a +91. évi XX. törvényben egy olyan rendelkezést fogadtunk el, ami már akkor alkotmányellenes volt, amikor a tisztelt Ház meghozta. Csak azért hoztam fel példának ezt a csöppet sem olyan mosolyogtató problémát, hiszen abban a pillanatban, ha az anyakönyvezésnél már személyi számot kap az illetõ, nyilván, hogy ez továbbra is egy egész nyilvántartáson keresztülfut, hiszen ugyanakkor például az új személyi igazolvány bevezetésénél az új személyi igazolványokban nincsenek személyi számok - ezt ugyanakkor egy másik belügyminisztériumi rendelet teljesen jogosan megszüntette, és nem egy problémát és visszaélést tudnék én is idézni, akárcsak Hámori Csaba képviselõtársam, hogy milyen sok esetben okozott ez problémát, kölcsönzésektõl kezdve bármilyen más esetben, amikor jogtalanul kérték az új személyi igazolványból is hiányzó személyi számot. (16.00) Gondoljanak vissza többen önök közül idõsebbek: a személyi szám bevezetése a hetvenes években a személyi igazolványba beragasztott kis zöld számocskával történt. Megítélésem szerint ehhez a rendszerhez - és az Alkotmánybíróság döntése alapján - a Belügyminisztériumnak sem kéne - a mostani Belügyminisztériumnak - ilyen mereven ragaszkodnia. Tisztelt Ház! Végezetül elmondanám: a törvényjavaslatot alapvetõen rossznak tartjuk, így elfogadni azt alkotmányellenessége miatt nem áll módunkban. Módosító indítványainkkal a javaslat alapvetõ megváltoztatására fogunk törekedni. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)

Homepage