TartalomElõzõKövetkezõ

DR. BALÁS ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! A lehetõ legrészletesebb vitában nyilatkozom. Tehát a következmény, amely egy ilyen eljárást követ, valamennyiünk elõtt jól ismert: hozzákezdenek a munkások elbocsátásához, vagy ahogy manapság divatos szóval mondani szokták, karcsúsítják a vállalatot. A vállalat és a konkurens kft. személyi azonosságokon és rokoni kapcsolatokon alapuló sajátos viszonya általában azzal jár, hogy a költségek a vállalatnál csapódnak le, míg a haszon a kft.-hez kerül. Erre is mondok néhány példát, hangsúlyozva, hogy minden példa mögött konkrét vállalatok sora húzódik meg. Kezdjük a legegyszerûbb esettel, amikor vállalati költségen vásárolnak egy vállalati igazgatónak személygépkocsit, üzemeltetik azt a vállalat költségén, de az igazgató véletlen folytán a kft. céljára hasznosítja. Könnyû belátni, ilyenkor az évente több millióra rúgó kiadás a vállalatot terheli, míg ugyanezen kiadás elmaradása haszonként jelentkezik a kft.-nél. Elõfordul, hogy a vállalat termékeit kft. forgalmazza úgy, hogy a vállalat fizetési könnyítéseket ad az igazgató kft.-jének. Legegyszerûbb formája ennek az, hogy ha a kft. az árukért kapott vételárral, pénzzel csak például 30 naponként köteles elszámolni. 30 napig tehát a vállalat pénzét a kft. kamatmentesen forgatja. Ugyanezen 30 nap alatt persze a vállalat annak érdekében, hogy saját fizetnivalóit teljesíteni tudja, munkabért tudjon fizetni, alapanyagot tudjon vásárolni, kénytelen magas banki kamatra kölcsönöket fölvenni. E banki kamat mint költség tehát a vállalatot terheli, a kamatmentes pénz haszna a kft.-t illeti. Elõfordul, hogy a vállalat készleteit leértékelve adják el az igazgató felesége kft.-jének, mely azt felértékelve adja tovább a piacon. Tisztelt Elnök Úr! Nem kívánom ezt a sort tovább ragozni, hiszen mindez a mai szabályok szerint szabályos. A bátortalanul érdeklõdõ rendõrség csak annyit állapíthat meg, hogy minden rendben van, teljesen törvényes keretek között jut ebek harmincadjára és megy tönkre az országnak az állami vállalatoknál lévõ vagyona. A vállalat ebbe a folyamatba elõször belerokkan, majd végül csõdbe jut, és ha nem számolják föl, olcsón, bárki által megvehetõ. Tisztelt Ház! E nem kívánatos, korrupciógyanús és összeférhetetlen helyzetek kialakulását az elmúlt három évben az igazgatók szilárd munkaerkölcse önmagában nem gátolta meg. Ezek után teljesen világos, hogy az ország ilyen módon való további kifosztását csak úgy lehet megakadályozni, ha az ilyen összeférhetetlen helyzetek létrejöttét a törvény a jövõre nézve a munkajog keretein belül kereken megtiltja, és az eddig kialakult ilyen helyzetek fölszámolásáról intézkedik. E tilalom kimondására egyedülálló és vissza nem térõ alkalmat kínál a munka törvénykönyve, amelynek 10. fejezete foglalkozik a munkaszervezet vezetõjére vonatkozó sajátos szabályokkal. A Monopoly-csoport három tagja - Halász István, Zacsek Gyula és jómagam - hármasban kezdeményeztük, hogy a társadalmat régóta irritáló vezetõi összeférhetetlenség szabályozását véglegesen oldjuk meg. Javaslatunk lényege: a törvény fõszabályként kereken tiltsa meg azt, hogy egy cégnél vezetõ beosztású személy maradhasson az, aki saját maga vagy közeli hozzátartozója révén anyagi érdekeltséggel rendelkezik egy konkurens cégben. Úgy véljük, hogy e javaslattal kapcsolatban a reagálás elõre jól kiszámítható. Nézetünk szerint minden helyes erkölcsi alapon álló ember csak egyetérthet ezzel a javaslattal. Indítványunk nem irányul ugyanis általában a vállalati vezetõk ellen, hiszen jól felfogott érdeke az országnak, így nekünk is, hogy egy tiszta erkölcsi alapon álló, magas szakmai színvonalú menedzsment segítse az országot a gazdasági mélypontról való elmozdulásában. Jól kiszámítható azonban az is, hogy javaslatunk óriási ellenállást vált ki a vállalati vezetõk azon rétegébõl, amely eddig busás hasznot húzott az összeférhetetlen és korrupt helyzetébõl mindannyiunk kárára. Ez utóbbi réteg természetesen mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy elgáncsolja ezt az indítványt, melyet mi kezdeményeztünk, de az alkotmányügyi bizottság nyújtott be mint bizottsági indítványt. Elnök Úr! Ez az indoka annak, hogy itt kell ismertetnem, hiszen az általános vitában ez az indítvány még nem szerepelt a Ház elõtt. Világosan meg kell mondanunk, hogy a vállalatvezetõk azon rétege, akik most alappal tartanak attól, hogy vége számukra a jó világnak, szeretnének azon országgyûlési képviselõtársainkra is támaszkodni a javaslat elgáncsolásában, akik esetleg maguk is vállalatvezetõk, vagy vállalati pénzbõl fizetett igazgatótanácsban ülnek. Ezek a vállalatvezetõ urak nyilván megkísérlik a lehetetlent, és szeretnék elmagyaráztatni a legkülönbözõbb fórumokon, hogy szerintük miért nem veszélyes e korrupt helyzet fenntartása, esetleg miért elõnyös ez a korrupt helyzet a társadalomnak, vagy pláne miért rossz a mi indítványunk stb., stb. Mi úgy véljük, hogy minket nem néhány ezer vállalati vezetõ választott be a Parlamentbe, hanem ennél tágabb kör. Kötelességünk e tágabb kör érdekét figyelembe venni. Indokoltnak látjuk és kezdeményezzük, hogy e javaslat tárgyában a Ház név szerinti szavazással mondjon majd véleményt. Bíznunk kell abban, hogy javaslatunk, melyet az alkotmányügyi bizottság tehát magáévá tett, elnyeri a Ház többségének szavazatát. Ha így lesz, akkor az indítványunk kétévi adósságot törlesztve hozzájárulhat a korrupt helyzetek, mint bûnre vezetõ alkalmak fölszámolásához, és a gazdasági közélet tisztábbá tételéhez. Tájékoztatom a Házat, hogy az alkotmányügyi bizottság ülésén a Kormány képviselõje támogatásáról biztosította ezt a javaslatot. Végül még egy apróság: a bizottsági jelentés 517. pontjában leírási hiba folytán tévesen került ismertetésre az indítványunk legelsõ pontja. A mai napon kiosztott 5274-es sorszámú indítvány tartalmazza a helyes szöveget. Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Homepage