DR. BOD PÉTER ÁKOS ipari és kereskedelmi miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az átalakuló magyar mezőgazdaság valóban új mezőgépgyártást igényel. Ennek a szükségességét fölismerte a tárca, jó két hónappal ezelőtt volt minisztériumi értekezleten, ahol a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártás koncepcióját hosszú szakmai viták után elfogadtuk. Ez a koncepció abból indul ki, hogy valóban, mezőgépgyártásunk nehéz helyzetbe került. A számok szerint az érintett vállalatoknak nagyobb része veszteséggel zárja az évet, és folyó áron 20kal csökken a termelés. Részben a kelet-európai export, azon belül például az NDK-piac kiesése, részben azonban a hazai piac megszűnése vagy visszaesése az ok, hiszen a nagyüzemek már nem vesznek mezőgépet, a kisbirtokosok, kisvállalkozók meg még nem nagyon vesznek. A kapacitások így túlságosan nagyok és nem is remélhető az, hogy visszaállítható a korábbi méret. Egyébként a magyar mezőgazdasági gépgyártás műszaki színvonala, műszaki tartalma viszonylag jó, azonban a termékek kivitele, minősége valóban fejlesztést igényel. A koncepció szorosan kapcsolódik a mezőgazdasági koncepcióhoz, hiszen akkor lesz igazából jelentős piaca a magyar mezőgépnek, ha a magyar mezőgazdaság nekilendül, fellendül. Mi azt reméljük, hogy a 90-es évek közepén a most már sokszínű, tulajdonformát tekintve gazdag magyar mezőgazdaság igényelni fogja a berendezéseket. Egyébként a küszöbön álló társulási szerződés hatására nyilván módosulni fog élelmiszerexportunk is, és ez is piaci igényt növel. Addig azonban nincs más mód, mint a vállalatok átalakulása, a privatizációs folyamat, melynek keretén belül tőkét kell bevonni, ezzel oldva a tőkehiányt. A minisztériumi koncepció céljai között valóban szerepel traktor, pontosabban középkategóriájú erőgép, eszközhordozó univerzális traktor ügye. Ma ez a kategória nyilvánvalóan hiányzik a magyar mezőgazdaságból, szükség van rá, és a farmergazdaságok igenis igényelni fogják ezt a kategóriát. Ez tehát átvezet engem a képviselő úr másik két kérdéséhez, ami konkrét vállalati ügy. És erre azt tudom mondani, hogy a Rábának a kispesti gyára, a Kispesti Öntöde és Gépgyár termelőterületei az elmúlt évek hibás vállalati gazdaságpolitikája következtében tulajdonképpen üresen állnak. Megszűnt a magyar fejlesztésű traktorok gyártása, és a gyárat visszafejlesztésre ítélték. Ez egy üres, termék nélkül álló gyár. Ez a mai helyzet. A Rába vezetése valóban elkészítette felszólításomra a stratégiai tervet, és itt van előttem az átalakulási terv, amely számol traktorgyártással. Azt is hozzátéve, hogy a realitások keretén belül. Idézek: "A Rába szándéka egy olyan vezető traktorgyártó cég bevonása, amely lehetővé tenné a Rába ilyen képességének kihasználását.+ Lehet tehát hazai gyártás, lehet esetleg hazai összeszerelés. Az biztos, hogy külföldi partner bevonása sok szempontból elengedhetetlen. Egyébként Magyarország iránt érdeklődnek a jelentősebb cégek, így az angol Keyes-cég is részesedni kíván magyar piacból, és eléggé előrehaladott tárgyalások folynak, mégpedig úgy, hogy a Rába és a Csepel Autógyár együttesen van érintve a külföldi partner bevonásában. Most készítik elő a megvalósíthatósági tanulmányt, ez 60 illetve 80 lóerős traktorra vonatkozna. Minekutána a tanulmány kidolgozása folyamatban van, ennél részletesebb választ most nem tudok adni az üzleti tárgyalásokról; azt azonban tudom, hogy amennyiben ez megvalósul, úgy a Rába vezetése a kispesti gépgyárat jelölte meg, a Csepel vezetése pedig a gyár ki nem használt területeit. Ennyit tudok hozzátenni. Ami a Rába átalakulásának egyéb fordulatait illeti, arról nyilván tájékoztatni kell a közvéleményt, hiszen sokakat érint. Ide tartozik az az ügy is, amit ön említett és amelyről nagyon részletes információm nincs, nem is készültem a Rába további dolgaiból. Kérem tehát, hogy ezt képviselő úr is és a mezőgazdaságban érintett sokak vegyék tudomásul. Én is nagy reményekkel nézek ezen üzleti tárgyalások elébe. (Taps.)