DR. KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar egészségügy még valóban nem képes minden beteg számára a világon elérhető legmagasabb szintű ellátást biztosítani. Ugyanakkor érthető a betegeknek, a beteg gyermekek szüleinek az a törekvése, hogy mindent megpróbálnak a gyógyulás érdekében, hiszen képtelenség beletörődni a megváltoztathatatlanba. A gyógyítás műszaki lehetőségei viszont gyorsabban fejlődnek, mint ahogy a magyar egészségügy forrásai bővülnének, következésképpen hosszú távon is számolni kell azzal, hogy a magyar állampolgárok külföldön is keresnek gyógyulást. Azonban ehhez a magyar állam, a magyar betegbiztosítás nyilván korlátozottan képes csupán hozzájárulni. Ám közadakozással, társadalmi összefogással a külföldi gyógyszerek költségeihez szükséges fedezet esetenként megteremthető. A kédésekre vonatkozólag: egyik kérdése az volt képviselő úrnak, hogy az alapadatokra vonatkozólag nyújtsak információt. A Népjóléti Minisztérium több alapítvánnyal kapcsolatban áll, számukra szakmai segítséget, esetenként - külön kormányzati engedéllyel - anyagi támogatást biztosít. A jó együttműködés tárcánk törekvése. Az alapítványokról, gyógyító célú kezdeményezésekről részletes és folyamatos nyilvántartásunk van. A Magyarországi Alapítványok Szövetsége által néhány hónapja megjelentetett Alapítványi Almanach mintegy 400 egészségügyi és szociális alapítványról ad áttekintést, emellett rendelkezésre áll a cégbíróságon bejegyzett naprakész, nyilvános lista az alapítványokról. Másik kérdése vonatkozásában a központi tartalékalapról: a magyar betegek külföldi gyógykezelésének támogatására külön pénzalapok állnak rendelkezésre. A jogi szabályozás lényege, hogy külföldi gyógykezelésre orvosilag indokolt esetben kerüljön sor, olyankor, amikor valóban esély van a gyógyulásra, és hát ugyancsak jogi úton kell fellépni az adakozók jóhiszeműségével esetleg visszaélőkkel szemben is. A társadalombiztosítás hozzájárul a gyógykezelés költségeihez, azonban azokat teljes mértékben viselni nem tudja. Elkülönített központi tartalékalapot azonban létrehozni nem kívánunk, mert meg kívánjuk hagyni a társadalomhoz való közvetlen fordulás lehetőségét. Létre kell hozni azonban azokat a feltételeket, amelyek olyan egyéb betegségek gyógyítására alkalmasak, amelyek miatt a betegek leggyakrabban igényelnek külföldi kezelést, és így az idei költségvetésben például a csontvelő-átültetés fejlesztésére 200 millió forintot különítettünk el. E programban együttműködünk a BatthyányTársasággal, amely a külföldi csontvelő-átültetések legnagyobb hazai ösztönzője. A gerincsebészet fejlesztése ugyancsak folyamatban van, ennek során a Vertebra Alapítvánnyal működünk együtt. Célunk annak a sebészprofesszornak magyarországi tevékenysége, aki külföldön a leggyakrabban végez gyermekeken gerincműtétet. Tárgyalásokat folytatunk több hazai támogatóval egy olyan alapítvány létrehozására, amelyhez bármely külföldi gyógykezelést igénylő beteg fordulhat és amely szakembergárdát foglalkoztat annak eldöntésére, hogy a külföldi gyógykezelés indokolt-e. Hiszen ma több esetben is előfordul, hogy olyan betegek külföldi gyógykezelésére kérnek támogatást, akik ott sem gyógyíthatók. Végül az adóalapról: a Népjóléti Minisztérium az önkéntes közteherviselés szép példájaként elismerésre méltónak tartja, hogy a gyógykezelések támogatására létrehozott alapítványokra történő befizetések az adóalapból igenis levonhatók legyenek. Köszönöm. (Taps.)