Tartalom Előző Következő

BALOGH GÁBOR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miután Békesi képviselőtársam eléggé megdicsérte a törvényt, úgyhogy nekem ez nem áll a szándékomban, különösen gondolok arra, mivel olyan témát érintek, amely még a Békesi úr pénzügyminisztersége alatt is nagyon kemény vitákat váltott ki, és abban az időben elég nehezen lehetett kimozdítani arról az álláspontjáról, hogy létezzen-e társadalombiztosítási bank vagy sem, vagy jöjjön létre szociális bank vagy sem? Nos, ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, amit már felvetettem, ha már a szociális piacgazdaságot komplexen kezeljük, mindenképpen szükséges, hogy a szociális jelzőt a piacival, vagy pedig magával a gazdasággal is egyenrangú partnerként kezeljük. Én nagyon fontosnak tartanám, hogy a szociális biztonsági rendszer részére egy elmozdulás történjék, mégpedig olyan értelemben, hogy akár egy szociális bank, akár pedig egy társadalombiztosítási bank működhessen. Ez mindenképpen ildomos lenne, különösen, ha figyelembe vesszük, amit a törvényjavaslat általános indokolási része mond: "ahhoz, hogy a társadalmi megtakarítások, illetve a gazdaságban képződő tőkék minél nagyobb része a piac intézményrendszerein keresztül visszaáramoljon a gazdaságba, szükség van arra, hogy a befektetések, a befektető pénzintézetek iránti bizalom növelésén keresztül is ösztönözzük a megtakarításokat, és azt, hogy ezeknek a megtakarításoknak a jelentős részét a pénzintézeteknél helyezzék el+. Nos, gondoljunk arra képviselőtársaim, hogy a társadalmi megtakarításoknak a legnagyobb gyűjtője lényegében a társadalombiztosítás, illetve a szociális szféra kellene hogy legyen. Ez nagyjából tükröződik a pénzbeli társadalmi jövedelmek formájában, illetve kifejezésre jut egyéb vonatkozásokban is, tudniillik a társadalombiztosításnak egyre inkább növekszik a súlya, illetve a szociális szférának is egyre inkább fontosabb, nagyobb szerepe lesz. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a pénzintézetek elsődlegesen a hasznot húzzák le ezekből a pénzekből anélkül, hogy a társadalombiztosításnál vagy pedig a szociális szféránál maradhatna, nagyon megkérdőjelezhető az az álláspont, hogy ezeknek a pénzintézeteknek kellene lebonyolítani a forgalmat. Tudniillik jelen pillanatban is 8-10 milliárd forint elfekvő pénz van állandóan úton, és emiatt például a Postabank és egyéb pénzintézetek komoly haszonra, hozamra tesznek szert. Ez - gondolom - nem fordulna elő abban az esetben, ha a szociális szférának is megfelelő jogosítványai lennének, amelyek bizonyos értelemben különböznének a törvényjavaslatban szabályozott módozatokról. Azonkívül nem feledhetjük el, hogy a kicsiknek a megtakarításai Nyugaton is elsődlegesen olyan helyeken találhatók, amelyek bizonyos értelemben biztonságosaknak tekinthetők, és ez jelen pillanatban Magyarországon - ha leszámítjuk a most meglévő helyzetet -, úgy gondolom, hogy a szociális, illetve a társadalombiztosítási banknál, pénzintézeti formációnál képzelhető el. Mik indokolják azt, hogy módosító javaslatot terjesztettem be ezzel kapcsolatban? Több szempont is. Az egyik, hogy a szociális biztonsági rendszernek sajátos arculata van, ezt mindegyik képviselőtársam könnyen beláthatja. Ugyanakkor indokolja egy bizonyos fokú tulajdonosi kör is. Ha valóban önkormányzati struktúrára akarjuk áthelyezni a társadalombiztosítást, akkor már adódik is, hogy kik azok a tulajdonosok, és kik tudják a tulajdonosi érdekeiket érvényesíteni. Nagyon fontos, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a működő kereskedelmi és egyéb bankok, illetve a csőd szélén álló cégek összefonódtak. Abban az esetben, hogyha a csődeljárás indul ellenük, nagyon sok banknak a biztonsága megrendül. A társadalombiztosítás pénzét, megtakarításait ilyen bankokhoz kihelyezni életveszélyes. Továbbá: én úgy tapasztaltam, hogy a Bankfelügyelet a jelenlegi átmeneti helyzetben speciális diszfunkciókat lát el a szociális biztonsági rendszer tekintetében. Sorolhatnám tovább még az indokokat, de ezek közül azok közé az egyes pénzintézeti típusokra vonatkozó különleges szabályok közé, amelyeket ez a törvényjavaslat tartalmaz, ez a szociális szféra, illetve az ennek keretében működő pénzintézeti rendszer nem illeszthető be. Elgondolható, elképzelhető ugyan poolbank-szerű működtetése, de ezt az előbbi indokok miatt kevésbé tartanám kivitelezhetőnek és megvalósíthatónak. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Nyugaton a társadalombiztosítás fedezeti rendszerét általában tőkefedezeti rendszerre helyezik, vagyis befektetési alapként működtetik, akkor mindenképpen célszerű lenne, hogy ne olyan intézmények kapják, amelyek annyira összefonódtak a jelen pillanatban csőd szélén álló cégekkel. És végezetül kiemelném, amit képviselőtársaim talán furcsának tartanak, a társadalombiztosításnak az államháztartásban kitüntetett szerepét. Ez egyértelműen jelzi, hogy privilegizált helyzete miatt mind a szociális szféra, mind pedig a társadalombiztosítás tud, és ha akarjuk, képes is rá, hogy egyenrangú partnerként vegyen részt a gazdaságban, a gazdasági integrációja megtörténjék, de ne olyan formában, hogy a jelen pillanatban is bármikor katasztrófával fenyegető bankrendszerre építsük rá. Köszönöm a figyelmet. (Gyér taps.)