VINCZE KÁLMÁN (FKgP): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy kellőképpen felcsigázódott az érdeklődés ez iránt a törvényelőterjesztés iránt. Ígérem, hogy én rövid leszek, és megpróbálom nagyon szűkre fogni a mondandómat. A törvény alapkoncepciója a fokozott tőkemobilizáció egy olyan nem titkolt tőkeallokációval, amely gazdasági struktúraviszonyokat tükröz vissza. A befektetés eredményessége a nemzetgazdaság átlagos viszonyait és a befektető hozzáértését egyidejűleg mutatja. A magyarországi értékpapírpiac nem igazi értékpapírpiac. Egyfelől a bevezetett részvények mögött húzódó gazdaság állapota rentabilitási szempontból olyan színvonalú, hogy az átlagbetétkamatokat sem tudja biztosítani, másfelől még a gazdaságátalakító program is dekonjunkturális elemek túlsúlyával számol. Ha az állam úgy gondolja, hogy az értékpapírjait majd ezeken a befektetőtársaságokon keresztül adja el, ez nélkülözné a korrektséget. Úgy gondoljuk, az értékpapírforgalmat a bankok kényelmesen le tudnák bonyolítani. Teljesen igazat adok a miniszter asszonynak, hogy úgy elemezte a törvényelőterjesztést, ez elébe megy, úgymond, a jövőnek, tehát a jövőnek szól a törvénytervezet. Úgy véljük, jelenleg nincs aktualitása a befektetési társaságok vagy alapok létrehozásának. Úgy véljük, rendezetlenek a bankviszonyok mindkét szinten. Kiszámíthatatlan a magyar bankrendszer 1992. január 1-jétől való állapota. A több tízmilliárdos kétes banki kintlevőség számviteli elszámolása, akár az általános elvek, akár a banki protekcionizmus eddig alkalmazott módszerei szerint történik, mindenképpen megrendíti, megrendítheti a költségvetést, s ennek két hatása lehet: felerősíti az inflációt, valamint erőteljessé teszi a reálszféra és a magánszemélyek adóztatását. Az elmondottak alapproblémák. Ez a döntően nyereségorientált befektetési érdekeltség semmiképpen nem lenne tekintettel a jelenleg folyó társadalmi, de főleg gazdasági átalakítás prioritási viszonyaira. Tovább csökkenne az a hitelmorzsa, amely jelenleg rendelkezésére áll annak a rétegnek, amely a mezőgazdaságban kíván vállalkozni. Engedtessék meg, hogy egy kicsit elfogult legyek a mezőgazdaság vonatkozásában. A mezőgazdaság hatékonysági szintje ma és az elkövetkezendő két évben is tartósan az infrastrukturális invesztíció hozadékrátája alatt marad. A költségvetésen keresztül megvalósuló szubvenciók a mezőgazdaság vonatkozásában fokozatosan zsugorodnak, azaz a támogatások leépülnek. Marad a hitelszféra, hogy az Európában elengedhetetlen agrárreferenciát megvalósítsa, leközvetítse. A nyilvánvalóan a konvertibilitás érdekében hozott restrikciós intézkedések e törvény bevezetése után további pénzszűkítést jelentenek a mezőgazdaság számára, nem beszélve arról, hogy a továbbiakban a monopolisztikus viszonyok irányába hatnak. Erre az lesz az ellenérv, hogy egész Nyugat-Európában jól működnek az ilyen befektetéscentralizáló megoldások. Igen, de ott valós értékviszonyok vannak, és az általános egyenértékes szerepe nemcsak a fizetési forgalomban való kötelező elfogadást jelenti, hanem a kincsképzésnek is tényleges eszköze. Nem azért van elsősorban értékpapírpiac egy nemzetgazdaságban, mert ezt az adott kormányzat eldöntötte, vagy éppen akarja, hanem azért, mert a feltételek megértek rá. Hogy Magyarországon mennyire nem értek meg erre a feltételek, arra az a néhány, ma még gyakran használt olyan közgazdasági kifejezés utal, mint a dereguláció, privatizáció, gazdasági hatalomátmentés, alulértékeltség, kárpótlás. Itt hiányérzetet tapasztalunk a kárpótlási jegyek bevezetése tekintetében esetlegesen e törvény alapján. Ezek a felsorolt kifejezések külön-külön is egyéb társadalmi vagy gazdasági feszültségelemet takarnak. Rendezetlen viszonyainkra a törvénnyel rászabadítjuk azt a réteget, amely megkérdőjelezhetően szerezte meg a vagyonát, és azt most majd befektetésszervezéssel fogja megduplázni. Szeretnék itt egy gondolat erejéig kitérni a 30. szakaszban megfogalmazott dolgokra. Vezető tisztségviselő az lehet, akinek jó üzleti és szakmai hírneve van. Kérdezem azt, hogy ez milyen alapon lesz eldöntve? Netalán úgy, hogy tíz gazdasági szakember azt mondja rólam, hogy én rossz üzletember vagyok, másik hússzal pedig bizonyítani lehet, hogy jó? Ezt mi gumifogalomnak érezzük a törvényben. Ugyanígy kifogásoljuk, hogy a 32. szakaszban a befektetőnek kell eldöntenie azt, megengedi-e, hogy más befektetési alap részére átadható legyen az ő általa befektetett pénz. Nem ad választ a törvény magyarázata, hogy a vis maior fogalmát milyen módon próbálja megfogni. Úgy gondoljuk, a törvényben - meghagyva az 1991. év bevezetését - csak elírás lehet az 51. szakaszban, hogy 1991. augusztus 1-jei hatálybaléptetést ír elő a törvény. Úgy véljük, nem célszerű, hogy a törvényjavaslat 1991-ben törvényerőre emelkedjen. Ez nem azt jelenti, hogy ne működjön az elkövetkezendő időben ez a közvetett vállalkozásszervező forma, de a komplex gazdasági feltételrendszernek legalább a lényeges elemei legyenek meg és funkcionáljanak. A reálszféra hozadéka nem mutathat csökkenő tendenciát. A belső fogyasztásnak növekednie kell, s a hitelszféra az expanzió állapotába kell hogy kerüljön. Ellenkező esetben félrevezetnénk a kisbefektetőket, és ez nemcsak hiba lenne, hanem ennél súlyosabb megítélést kapna. Mindezeknek a figyelembevételével fogjuk megtenni megfelelő módosítási javaslatainkat, és ezzel együtt elfogadásra javasoljuk a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps.)