Az Országgyűlés őszi ülésszakának
                                 7. ülésnapja
                        1991. szeptember 23-án, hétfőn
                      (Az ülésnap kezdete: 15 óra 4 perc
                           - Elnök: Szabad György -
               Jegyzők:  Dr. Szabó Lajos és  dr. Kóródi Mária)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm minden képviselőtársamat, kedves vendégeinket, a rádióra és a képernyőre figyelő minden honfitársunkat. Ülésszakunk 7. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Kóródi Mária és Szabó Lajos jegyzők lesznek segítségemre. Mai ülésnapunkról 40 képviselőtársunk jelentette be előzetesen távolmaradását. Kérem, ha valamelyikük mégis meg tudott jelenni, szíveskedjék ezt jelezni gépe bekapcsolása végett. Senki sem jelentkezett. Bejelentem, hogy az igazolt képviselők száma jelenleg 384 fő, a határozatképességhez így 193 fő jelenléte szükséges. Most jelenlét-ellenőrzést tartunk. Kérem, nyomják meg az "igen+ gombot. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy 1 jelentkező államtitkárral együtt a jelenlévő képviselők száma 250. Az ülés határozatképes. (Tardos Márton és Szalay Gábor jelentkezik.) Tardos Márton és Szalay Gábor gépét kérném bekapcsolni. Tisztelt Országgyűlés! Távollétemben a házbizottság arra kért fel, hogy a mai napon az ülést egy történelmi megemlékezéssel kezdjem. Az ország - velünk együtt - a hét végén a magyar történelem egyik óriására, Széchenyi Istvánra emlékezett. Engedjék meg, hogy megemlékezésemben egyetlen gondolatát idézzem fel. Széchenyi a reformmozgalom kibontakozásában oly nagy jelentőséggel bíró művében, a Hitelben arról szól, azt idézi hogy - az ő szavaival - "Néró és Caligula nem olyan kegyetlen, nem olyan kíméletlen zsarnok, mint az elavult törvény.+ Mint ezt a Hitel megjelenésének 100. évfordulóján az emlékkiadás előszavában elsőként Iványi-Grünwald Béla történészünk megállapította, gondolati, sőt szöveg szerinti átvétel a nagy angol társadalomtudósnak, Benthamnek Széchenyire is, Wesselényire is oly nagy hatást gyakorló munkájából, a Book of fallacyesből. De több ez Széchenyinél puszta idézetnél. Egy nagy gondolatláncban helyezkedik ez el, amely gondolatlánc Széchenyi egyik nagy felismerését tartalmazza. Széchenyi azon elmélkedik, mi okozta hajdani nagy kultúrák bukását, és korához közel lépve a török birodalom végzetes válságát. S mi határozza meg azt, hogy Anglia az európai nemzetek élére tudott szökkenni? Sok más mellett, de nem utolsósorban ugyanerre utal. Elbuktak és elbuknak mindazok a birodalmak és országok, amelyek elvont tételekhez akarják az életet alkalmazni, és megmaradnak, sőt felvirágoznak azok az országok, amelyek az élet követelményeihez, a fejlődés követelményeihez szabják törvényeiket. Széchenyi gondolatvilágában Magyarország ott állt középen. Nemcsak földrajzilag a hanyatló török birodalom és az emelkedő Anglia között, hanem azzal is, hogy válaszúton állt az ősi, de elavulthoz, vagy a hagyományok alapján fejlődő élet követelményeihez köti-e sorsát. S legnagyobb tanácsa, amit korának adhatott, de nekünk is szól, hogy a hagyomány alapon az élet követelményeit tartsa mindennél elsőbbrendűnek az ország, az Országgyűlés. Köszönöm a figyelmüket. (Általános taps.) Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt, rendkívüli ügyben Oláh Sándor képviselőtársunk - a Független Kisgazdapárt részéről - kért szót.