TartalomElõzõKövetkezõ

DR. ORBÁN VIKTOR, a FIDESZ frakcióvezetõje: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Való igaz, hogy a FIDESZ parlamenti frakciójának nevében senki sem kért napirend elõtti felszólalásra lehetõséget. Attól tettük függõvé, megszólalunk- e ebben az ügyben, hogy más pártok kezdeményeznek-e ilyen természetû vitát itt ma, a Parlament plenáris ülésén. A mi meggyõzõdésünk szerint nem ez a megfelelõ helyszín arra, hogy ezt a vitát lefolytassuk. Mégis úgy gondolom, hogy ha már a legnagyobb kormányzópárt frakcióvezetõje saját írását itt a Parlament elõtt most néhány szóban népszerûsítette, akkor helyes, ha ezzel kapcsolatban néhány megállapítást mi is teszünk. Elõször is szeretném nagyon határozottan viszszautasítani az inkriminált írásban foglalt azon szemléletet, amely arról szól, hogy a demokrácia biztosítéka nem intézményekben, hanem személycserékben van. Megítélésünk szerint a demokrácia lényege eljárási szabályok fontossága, valamint intézmények pontos mûködtetése. Semmifajta olyan erõfeszítés, amely arra irányul, hogy személycseréket eszközöljünk, nem pótolhatja az intézmények normális, kiegyensúlyozott mûködését. Minden ebbe az irányba tett erõfeszítéssel szemben fogunk fellépni. E helyett mindenkit arra hívunk föl, hogy a fönnálló alkotmányos intézményeket próbálják meg megerõsíteni, ebbe az irányba próbáljanak dolgozni. Másodsorban azt kell megjegyeznünk, hogy a magunk részérõl nem fogadjuk el azt a szemléletet, ami szintén az inkriminált írásból származik, miszerint a többség, a parlamenti többség joga túlterjeszkedni a végrehajtó hatalom gyakorlásán, valamint a parlamenti többségnek a birtoklásán. Nem terjeszkedik túl ezen, nincsen semmi joga a kormányzópártoknak sem az igazságszolgáltatással, sem a médiumokkal, a tömegtájékoztatási eszközökkel kapcsolatosan. Úgy gondoljuk, ha az állam túl akar terjeszkedni a szokásos feladatán, ha a kormányzópártok, a kormányzó többség túl akar terjeszkedni szokásos feladatán, akkor óhatatlanul át kell hogy lépje, és át is fogja lépni az alkotmányosság kereteit, és ez az, amit nem szabad megengedni. Harmadrészt vissza szeretnénk utasítani - mint törvényalkotók - azt a fölfogást, amit Kónya Imre írásában olvashattunk, amit úgy lehet röviden összegezni, hogy a jog az a politikának a szolgálóleánya. Úgy gondoljuk, nem lehet évezredek alatt kimunkált stabil jogelveket rövid távú politikai célokhoz hozzáigazítani. Úgy gondoljuk, hogy a jogegyenlõséget, a jogegyenlõség elvét, a visszamenõleges hatály tilalmának elvét nem szabad átlépni. Úgy gondoljuk, nem tagadhatjuk meg azt az elvet, miszerint ebben az országban mindenki azt tehet, amit a törvény nem tilt, és nem von meg tõle. Úgy gondoljuk továbbá, hogy illúziók tûnnek ki ebbõl az írásból, és az utóbbi idõben a Magyar Demokrata Fórum gondolkodásából is az állam lehetséges szerepeit illetõen. Meggyõzõdésünk ugyanis az, hogy az állam arra nagyon alkalmas, hogy szétverje a polgári élet kereteit, arra azonban már sokkal kevésbé alkalmas, hogy õ és kizárólag õ építse fel az új kereteket. Tehát ha az állam többet vállal, mint amire egyébként képes, akkor úgy gondolom, nagyobb kárt okoz, mint aminek orvoslására vállalkozik. Számot kell vetnünk azzal, hogy az állam bizonyos kereteken túlmenõen nem képes sem igazságtételre, sem pedig kárpótlásra. Végezetül azt kell hogy mondjam, nem tudom, komolyan vehetõ-e Kónya Imre írásának azon része jogi szempontból, miszerint - és most idézem -: "vissza kell követelni az állami tulajdont azoktól, akik értéken alul szerezték azt meg az elmúlt években.+ Egyfelõl nem egészen világos, hogy ki fogja megállapítani az értéken aluliságot, másfelõl nem tudom, tisztában van-e Kónya Imre azzal, mit írt és mit mondott, amikor ezeket papírra vetette. Mert ez nem kevesebb kérem, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ez nem kevesebb, mint a külföldi tõke államosításának az igénye. Az elmúlt idõben, ha valakik értéken alul ebben az országban szereztek meg állami tulajdont, akkor azok a külföldi befektetõk voltak, ha már ezt a kifejezést mindenképpen használni akarjuk. Én nagyon remélem, hogy itt nem a kormányzópártok új privatizációs stratégiájáról van szó, ami arról szól, hogy amit eddig privatizáltunk, most viszsza is kell szereznünk. Ezért úgy gondolom, a magyar állam minden polgára és a magyar Parlament minden tagja joggal várja el a Kormánytól, hogy nyilatkozzon: a következõ idõben mind gazdaságpolitikai, mind jogalkotási terveiben azon a vonalon kíván-e haladni, mint Kormány, amely irányvonalat az MDF frakcióvezetõje által papírra vetett írásból a tisztelt képviselõk és állampolgárok kiolvashatnak. Úgyhogy mi a magunk részérõl, parlamenti frakciónk részérõl elvárjuk a Kormánytól, hogy nyilatkozzon: mennyiben tartja magáénak az MDF parlamenti frakciójának ülésén elõadott és írásban is foglalt szöveget és politikai stratégiát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)

Homepage