TartalomElõzõKövetkezõ

ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársam! Amikor Darvas Iván képviselõtársam kérdését elolvastam, tûrhetõ-e, hogy egy ilyen tekintélyes, nagy példányszámú lapban hazánkról egy ilyen szemérmetlen rágalom jelenjék meg, kíván-e a miniszterelnök úr lépéseket tenni annak érdekében, hogy az említett kijelentés cáfolatot nyerjen, valamint hogy az illetõ politikus a jövõben büntetlenül ne rágalmazhassa többé a Magyar Köztársaság Kormányát, akkor õszinte köszönetet kívántam mondani Darvas Ivánnak, hogy egy ilyen kérdést ebben a megfogalmazásban feltesz. S ezt nagyon õszintén mondom, minden ironikus él nélkül. Most, amikor kiegészítette ezt a megjegyzését azzal, hogy "belekeveredett több miniszter a közelmúltban+, el kell mondanom, nem volt benne a kérdésben ez a megfogalmazás. A megfogalmazott kérdésre egy nagyon jóindulatú, nagyon baráti, nagyon toleráns és nagyon egyetértõ választ akartam adni. Õszintén csodálkozom, hogy Darvas képviselõtársam, akit nagyra becsülök, ezt a megfogalmazást használta a mostani szóbeli elõadásában. Nem keveredett bele több magyar miniszter, s nem hiszem, hogy most lenne a legaktuálisabb ezt a kérdést ebben a formában itt tálalni. (Taps a kormánypárt részérõl.) Ebben a formában sajnos - nem szeretem ezt a szót használni - vissza kell utasítanom ezt a részét a megjegyzésének. (Közbeszólás: Így van!) A jóindulatú válaszom a következõ: Nem válaszolt erre a Kormány, mert a Spiegelt egy nagy példányszámú magazinnak tekintjük. Az a kérdés, hogy tekintélyes-e vagy sem, ízlés kérdése. Ezenkívül a nagy példányszám önmagában még nem teszi indokolttá, hogy egy interjúra, s egy interjúnak minden részére válaszoljunk. Nevezett úr nem tartozik a felelõs jugoszláv politikusok közé. Holnap egy õrülttel, holnapután nem kívánom folytatni kivel csinálhatnak interjút, s az interjúban bármit mondhatnak, amire nekünk - mint kormánynak - minden esetben reagálni kellene? Én akkor elolvastam ezt a cikket, és abban a pillanatban úgy gondoltam, erre nem kell reagálni, mert egyszerûen egy olyan interjúról van szó, amire a Kormány nem reagálhat, mert felértékeli az illetõ szerb urat, aki egyébként annyi szamárságot mond még emellett, hogy az önmagában annullálta ennek értékét, ezért kormányszinten erre teljesen értelmetlen lett volna válaszolni, s még továbbra is úgy gondolták volna, valami mégis lehet benne, ha erre egyáltalán reagálnak. De ha a magyar politika lassan majd el fog érni a demokrácia egymás iránti megbecsülésében egy olyan szintre, amelyet kívánatosnak tartanánk mindnyájan, akkor egy felháborodott ellenzéki képviselõ írt volna a Spiegelnek, adta volna le budapesti irodájában azzal: mint ellenzéki képviselõ tartom felháborítónak, hogy arról a Kormányról, annak minisztereirõl ilyent állítsanak, amelyiknek én politikai ellenfele vagyok. (Erõteljes taps.) Ahogy ezt megtette Helmut Schmidt, amikor Franz Joseph Strausst szidalmazták elõtte. (Botos Katalin: Ez az!) Engedjék meg azonban, hogy egy ennél szomorúbbra is rátérjek, ami nagyon röviden ehhez kapcsolódik. Nincs módomban felolvasni, de augusztus 8-án az újvidéki televízióban egy bejegyzett magyar politikai párt elnöke - bár nem érték el a 4%-ot - és két ellenzéki képviselõtársam leült egy olyan riporterrel, aki az egész mai magyarországi fejlõdést - ami most van - fasiszta, negyedik birodalom elõkészítõjének és egyébnek nevezi, e Parlament tagja az újvidéki televízióban úgy aposztrofálta a Kormányt, hogy nem mond igazat stb., nem kívánom folytatni. Ennek a szövege itt van leírva, augusztus 8-án mondták el az újvidéki televízióban. Hozzáteszem, hogy a hazugság állítása sajnálatos módon egy itteni képviselõtársam részérõl történt, a másik állítás természetesen csak egy átlagos ellenzéki kritika, amin azonban lehet vitatkozni, hogy szerencsés-e jelen körülmények között a Kormányt a televízióban, Újvidéken, egy ilyen riport keretében, ilyen stílusban és hangon kritizálni. Hozzáteszem, hogy az általam meg nem nevezett párt elnöke azt a kijelentést is tette ezen interjú keretében, hogy a német egység úgy jött létre, hogy az NSZK rútul bekebelezte az NDK-t, pedig akkor még telefonáló partnere volt Gorbacsov úrnak+ (derültség) +, aki ebben a kérdésben igen jól együttmûködött Kohl kancellárral. Ehhez nem kívánok többet hozzáfûzni, de annyit szeretnék mondani igen tisztelt képviselõtársamnak, hogy sokkal rosszabbnak tartom azt, ha felelõs magyar politikusok külföldön nyilatkoznak kevésbé felelõsségtudattal - minthogy egy csetnik vajda, aki az egész világot vádolja ebben a cikkében, és hazugságok sorozatát állítja -, mint hogy én arra reagáljak. Köszönöm. (Nagy taps az MDF soraiból.)

Homepage