KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Egy héttel ezelõtt kaptam meg kérdését, és akkor úgy éreztem, hogy váratlanul ért. Egy kicsit még ma is megvan bennem ennek a váratlanságnak az érzése, több okból. Elõször azért, mert kérdésébõl érzem és látom, hogy megfelelõ értesülése van a Minisztériumban folyó társadalompolitikai törvényelõkészítõ munkáról. Másrészt azért, mert bár egyértelmû az, hogy minden pénz jól jön az érintetteknek, nem tûnik világosnak elõttem, hogy milyen számításokra alapozta a családi pótléknak éppen 350 forinttal történõ emelését a megadott társadalmi csoportokban. harmadrészt azért, mert a családi pótlék emelésérõl az új Parlament eddig háromszor döntött, és a téma szem elõtt tartásában tárcánknak úgy érzem, volt szerepe. Hadd emlékeztessem a képviselõ urat arra, hogy az 1990. évi júliusi emelés során éppen személyesen magam ajánlottam föl a tárca és a Kormány részérõl az évenkénti kétszeri emelés rendjét. A tavaly decemberi emeléskor a miniszteri zárszó is hangsúlyozta, hogy soron kívüli az akkori emelés, és ettõl függetlenül, januárban is emelünk. A januári emelés az 1991. évi I. törvénnyel teljesült. A Minisztérium tehát eddig nem feledkezett el soron kívüli elõterjesztési kötelezettségeirõl. Ez esetben az egyedülállók nevelte gyermekek és a tartósan beteg, illetve testi vagy értelmi fogyatékos gyermek után adott összeg nagyobb volt az átlagnál. Ha szükséges, felidézhetem: az emelés összege kifejezetten mutatott egy ilyen tendenciát, hogy míg egy egygyerekes családnál 200 forint volt a plusz összeg, addig az egygyermekes egyedülállónál már ennél nagyobb volt, és így tovább. Kiugróan nagyobbat kíséreltünk meg adni a tartósan beteg, illetve testi vagy értelmi fogyatékos gyermek után, az 1150 forint plusszal. A számokból, azt hiszem, látható, hogy éppen azoknál történt nagyobb mértékû családipótlék-emelés, akiknek érdekében ön is beszélt. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a gyermekes családok pénzbeni támogatása nem kizárólag a családi pótlékban jelenik meg. A központi költségvetés csaknem háromszorosára emelte a tavalyihoz képest azt az összeget, mely az önkormányzatokon keresztül, nevelési segély formájában jut el a rászorulókhoz. Ehhez a célzott támogatáshoz csak kicsiny jövedelemmel rendelkezõk juthatnak hozzá, és itt kapnak segítséget az ön által is támogatni javasolt munkanélküli szülõk is gyermekük eltartásához - tehát gondoltunk a munkanélküliekre ebben az ügyben -, és nem a családi pótlékok renszerében. Mivel a családipótlék- juttatás nem függ az eltartók jövedelmétõl, célszerûnek látszik a gyermektámogatásra rendelkezésre álló forrás ilyen módon történõ megosztása. Ellenkezõ esetben fölmerülhetne a nagyobb jövedelmû családoknak történõ juttatás a rendelkezésre álló - tudjuk, hogy korlátozott - összegbõl. Az önkormányzatok nevelési segélyezésre fordítandó pénzeszközeinek kiegészítésére az Országgyûlés a Népjóléti Minisztérium 1991. évi költségvetésében 3,8 milliárd forint céljellegû elõirányzatot biztosított, és ebbõl a tejtámogatás után fennmaradó 3,6 milliárd forint az önkormányzatok részére való elosztása pályázati rendszerben történik. A pályázati felhívás a következõ Népjóléti Közlönyben jelenik meg. Az így szétosztásra kerülõ segélyekkel kétségtelenül a jó elõre jelzett és ezután bekövetkezõ áremelések ellensúlyozására is törekszünk akkor, amikor a rászorultaknak a legjobbkor fog jönni. Természetesen, tudatában vagyunk annak, hogy az év eleji családipótlék-emelés elmarad a gyermeknevelési költségek emelkedésének mértékétõl, de amit lehet, mind kiosztjuk. Ebben, hál+ Istennek, eddig az egész Ház nagy egyetértéssel döntött. Erre alapozva mondom, nem üres ígéret - amit ha akarunk, hiszünk, ha nem akarunk, nem - , hogy a családipótlék évközi emelésének lehetõségérõl, körérõl és mértékérõl, a tervezett és tényleges ár- és jövedelmi adatok összevetésével, a költségvetés elsõ félévi tényadatai alapján a Kormány a tisztelt Ház elé fogja terjeszteni újabb javaslatát. (Gyér taps.)