KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõ Úr! Õszinte örömmel vettem az interpellációt - ezt most nem udvariasságból mondom -, ugyanis azt éreztem belõle, hogy az Országgyûlésben olyan sokszor hiányzó, vagy nem megfelelõ mértékben meglévõ felelõsségérzetre, együttgondolkodásra ad lehetõséget ez a kérdés. Törvényhozói felelõsségérzetrõl tanúskodik az a tény, hogy egyetért azzal, ahogyan mondja, hogy a különféle energiahordozók fogyasztói árai nem lehetnek a szociális gondoskodás eszközei. Ugyancsak azonos elveket vallunk abban, hogy az árak gazdasági költségszintre való emelése során elengedhetetlen az áremelések egy részének átmeneti, szelektív kompenzálása. A Parlamentben tegnap már szó esett II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetû enciklikájáról, ebben, de 1981-es Laborem exercens kezdetû enciklikája óta tapasztalhatóan a pápa mint korunk egyik felelõs gondolkodója, tárgyunkban is említhetõ gondolatokat fogalmazott meg. Gondolok itt különösen a jelen enciklika 90. bekezdésére, ahol a piac közösségi és minõségi korlátairól beszél, vagy a 43.-ra, ahol a piac és a vállalkozás pozitív elismerése mellett a közjó fogalmát hangsúlyozza. Talán nem véletlen ez a fogékonyság feszítõ alapgondjaink iránt, hiszen túl a keresztény szellemiségen, a Kelethez kapcsolt Közép-Európa tapasztalatát élte korábban maga a pápa is. A kérdésekre térve: az interpelláció lehetõséget ad annak közlésére, hogy válságkezelõ szociális csomagtervünk van a Kormány elõtt ebben a formában. Ez tipizált átmeneti támogatást biztosít a társadalom kiválasztott csoportjaira vonatkozóan. Olyan családokra gondolunk elsõsorban, amelyek rendszeresen eddig nem részesültek támogatásban, s amelyek az erõteljes áremelkedések miatt a szegénységi küszöb alá süllyedhetnek. Úgy látjuk ugyanis, hogy a várható hirtelen hatások kivédésére sem a normatív rendszeren keresztül nyújtható kisebb árellentételezések, sem a szociálpolitikainak nevezett juttatások emelése önmagában nem képes. Amit itt tehetünk, az leginkább az érintett rétegek rászorultsági elven történõ tehermérséklése. Olyan átmeneti programok beléptetése, melyek az adott problémához szervesen kapcsolódnak, célzottan kezelik a keletkezõ feszültségeket, szûkebb körben biztosítják annak elviselhetõségét. Ilyen intézkedések részeként jelenik meg az energiaáremelések ellentételezése az említett elõterjesztésünkben, a lakhatás költségéhez való hozzájárulás fejezetcím alatt. Intézkedéseink a legrászorultabb mintegy négyszázezer családra vonatkoznak, tekintetbe véve az érintetteknél a család, a lakás és a fûtés típusát. Mivel a forrás tekintetében még nem történt kormánydöntés, csupán annyit tudok közölni, hogy 2-3 milliárd forintos nagyságrendben tervezzük ezt, többnyire a költségvetési tartalékkeret terhére. Az energiafajtától függõen a lakossági terhelés különbözõ idõpontban jelentkezik, mint ezt a képviselõ úr jelezte is, földgáz, villany, távhõ esetében a fûtési idény 2., 3. hónapjában, szilárd tüzelõ illetve olajtüzelés, pb-gázfûtés esetén pedig annak elõzetes megvásárlásakor. Ezért az ellentételezést ehhez szándékozunk igazítani. A támogatás tehát terveink szerint már a nyáron kezdõdik. Az eljárás szempontjából azt mondhatom, hogy a szilárd-, az olaj- és a pb-gáztüzelés esetén az energiajegy bevezetését, közüzemi díjaknál a közvetlen készpénztérítést tervezzük iránynormák alapján a többletköltségek jelentõs részének központi átvállalásával. Végezetül hadd jegyezzem meg, hogy nehézségeink közepette annak is örülni tudunk, hogy a magyar gazdaság teljesítõképessége lehetõvé tette, hogy az elõre bejelentett áremelés csaknem két hónappal késõbb kerüljön bevezetésre. Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps jobbról.)