DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN, mûvelõdési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A megszüntetett Állami Egyházügyi Hivatal irattárát 89 novemberében vette át a Mûvelõdési Minisztérium, és az iratátvétel biztonsági okokból gyorsan bonyolódott le. Iratok darabszintû számbavételére nem történt intézkedés, az iratok kezelõi és visszaminõsítési jogáról sem. A rendezetlen, pontos leltárral el nem látott iratanyagban általában sehol sem engedélyeznek mindaddig kutatást, ameddig az anyagok részletes számbavétele meg nem történik. Ennek ellenére 90 nyarán az Országgyûlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke hivatalosan kérte, hogy a bizottság tagjai betekinthessenek a titkos minõsítésû iratokba, tiszteletben tartva a képviselõk jogállásáról szóló törvényt, öt képviselõ is megkapta a betekintési jogot és közülük néhányan ezzel többször is élve, kívánságuk szerint iratokba szabadon betekintettek, természetesen nyilatkozva arról, hogy a tudomásukra jutó információkat a jogszabályoknak megfelelõen bizalmasan kezelik. Félrevezetõ tehát Németh Zsolt kijelentése - idézem: "Írásos válasz hosszú hónapokon át mind a mai napig sem az érintett képviselõkhöz, sem a bizottsághoz nem érkezett. Híresztelések jutottak csak fülembe, stb." A híreszteléseket én súgtam a fülébe, amikor a most következendõkrõl tájékoztattam õt. 1990 novemberében több politikai személyiség, köztük kormánytagok is tiltakozó levelet kaptak az egyik egyház püspökeitõl személyiségüket érintõ állami iratok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban. Erre vonatkozó zsaroló levelet is mellékeltek. Belõle idézek: "Kénytelenek leszünk az Önök tevékenységére vonatkozó valamennyi ÁEH, BM és pártdokumentációt a legszélesebb nyilvánosságra hozni" - bezárva az idézet. (Mozgás.) Tudom, hogy az egyház megújulásra és megtisztításra szorul, ahogy Kálvin is mondotta, de nem tudom, hogy ez az országgyûlési bizottság feladata-e. Ezek után azonnal intézkednem kellett, hiszen az volt a látszat, mintha a Minisztériumból törvénybe ütközõ módon adatok szivárogtak volna ki. A képviselõket is meg kellett védenem azoktól az esetleges feltételezésektõl, amelyek a fenti híresztelések és az õ kutatásaik között kerestek volna összefüggést. Elsõ lépésként 90 végén ideiglenes jelleggel zároltam az iratokat, majd tárcaközi bizottságot kértem fel az iratanyag elhelyezésével és kutathatóságával kapcsolatos kérdések tisztázására. További utasítást adtam az iratanyag felmérésére és rendezésére. A bizottság, amelynek munkájában a Mûvelõdési, az Igazságügyi és a Belügyminisztérium képviselõi vettek részt, megállapította, hogy a 30/1969. IX. 2-i kormányrendelet 6. § (4) bekezdése szerint a jogutód nélkül megszûnt szerv iratainak elhelyezésérõl a felügyeletet gyakorló hatóság gondoskodik. Az ÁEH felügyeletét a Minisztertanács gyakorolta, így a Kormány jogosult intézkedni az iratok elhelyezésérõl és a visszaminõsítési jog gyakorlásáról. Ezért elkészítettük az ügy rendezéséhez szükséges kormányhatározat tervezetét, ez jelenleg államigazgatási egyeztetés alatt van. Az iratanyag darabkénti felmérése és leltárba vétele jelenleg folyik. Mintegy 120 iratfolyóméterrõl van szó, ez hosszabb idõt vesz igénybe. E felmérés nélkül azonban azt sem tudnák, milyen iratok maradtak meg és melyek kerültek ki már korábban az ÁEH irattárából. A benne kutatókat az a gyanú érheti, hogy a listában szereplõ, de ténylegesen meglévõ iratokat a kutatók semmisítették meg, ugyanakkor egy jogi és levéltári ismeretekkel rendelkezõ bizottságnak feladata nyilatkozni a levéltárba adás és visszaminõsítés kérdéseirõl. E most folyó munkák fõ célja éppen az, hogy segíteni tudjuk a késõbbi betekintést, illetve kutatást. Az interpelláló képviselõ urat e munkálatokról szóban egyébként, ahogy mondtam már, tájékoztattam. Az egész irategyüttest a magyar történelmi forrásanyag nagy értékû részének tekintjük. Ezért arra kell törekedni, hogy az iratokat minél elõbb megfelelõ helyen, vagyis levéltárban õrizzék, ahol rendezett formában fog a jogszabályoknak megfelelõen az iratsorozatokat a történelmi kutatás számára megnyitni. Döntéseim meghozatalakor figyelembe kellett vennem, hogy az ÁEH irattárában számos olyan irat található, amelyre törvénytelenül összegyûjtött adatokat jegyeztek fel; ezek között olyan személyes adatokat, amelyeknek a feljegyzésérõl az érintett személy nem tudott, a rá vonatkozó iratokat nem ismeri. Az ilyen típusú iratanyagban való kutatás, de még a képviselõi betekintés esetében is az engedélynek egy sajátos jogi konfliktussal kell szembenéznie. Az Alkotmánynak a személyes adatok védelmérõl szóló 59. §-a (1) bekezdésében foglaltak ütköznek az országgyûlési képviselõk jogállásáról intézkedõ 1990. évi LV. törvény 9. §-ával. E konfliktus feloldásánál én magam a legmagasabbrendû jogforrásnak, az Alkotmánynak a rendelkezéseit tekintettem elsõdlegesnek, mely kimondja, a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem aktív oldalát is figyelembe véve információs önrendelkezési jogként. Ezért rendeltem el ideiglenesen az iratok zárolását. A kormányhatározat megszületése után megkezdjük a nyílt, illetve a folyamatosan visszaminõsített iratok levéltárba adását. Számolnunk kell azonban azzal, hogy a törvénytelenül összegyûjtött adatokat tartalmazó iratok tartós zárolása válhat szükségessé a személyiség védelme érdekében. Minderrõl megalapozottan dönteni azonban csak a folyamatban lévõ feldolgozó munka befejezése után, még ez évben lehet. Kérem elfogadni felszólalásomat. (Taps.)