HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt mûvelõdési és közoktatási Miniszter Úr, munkaügyi Miniszter Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A foglalkoztatási törvény elfogadása során képviselõtársaim többsége - a Kormány álláspontjához csatlakozva és igazodva - elvetette azt a módosító indítványomat, amelynek röviden az volt a lényege, hogy a tizenhatodik életévüket betöltött, de szakképzéssel nem rendelkezõ fiataloknak adjunk munkanélküli segélyt az esetben, ha nem tudnak munkához jutni. Ez az egyetlen nagyobb réteg ma a társadalomban, amelyet az állam teljes mértékben ellátatlanul hagy; sem családi pótlékot nem utalnak számukra, sem ösztöndíjat nem kapnak, az elvetett módosító indítvány miatt sem munkanélküli segélyben nem részesülhetnek, de nem részesülhetnek azokban a kedvezményekben, amelyekben a velük egykorú társaik részesülnek. Például kedvezményes utazási költségekben, kedvezményes könyvtár-, mozi- vagy színházjegyekben, ami a mai viszonyok között igencsak tekintélyes anyagi költségekkel jár. A Kormánynak és tisztelt képviselõtáraimnak nem lehetett más erkölcsi és politikai alapjuk arra, hogy ezt a réteget teljesen ellátatlanul hagyják, csak az, amit indokként fel is hoztak, hogy tudniillik ezeknek a fiataloknak a gondját - idézem - "elsõsorban a képzésükkel indokolt megoldani". Az 1991. évi IV. törvény 32. §-ának indoklása alapján meg is történhetne ez. Felszólalásomban én is támogattam azt az álláspontot, és hozzátettem, hogy az adott körülmények között a különbözõ képzési formák az érintetteknek csak egy kisebb részét lesznek képesek befogadni. Úgy gondolom viszont, hogy a Kormány az említett állásfoglalással erkölcsi és politikai felelõsséget vállal, hogy ebben rám cáfolt. Ennek azonban nem látom a jelét. Kijelenthetjük, hogy az adott törvény feladatokat ró a munkaügyi és oktatási kormányzatra, biztosítaniuk kell a szakképzetlenül munkaerõpiacra lépõ pályakezdõk szakmai oktatását. A szakképzetlen pályakezdõk aránya az évjáratokban a nyolcvanas évek közepén 33volt, 1989-re - elsõsorban demográfiai okok miatt - 38ra emelkedett; ez KSH-adatok szerint 56 700 fõ volt. Várható, hogy a szakképzetlenül munkaerõpiacra lépõ fiatalok létszáma az idén - optimista becslések szerint is - megközelíti a 60 ezer fõt. A nemzetközi tapasztalatok szerint ma a hazánkban tapasztalhatóhoz hasonló helyzetben a pályakezdõ fiatalok elhelyezkedési lehetõségei minimálisak. Várható, hogy 1991-ben a szakképzetlen pályakezdõ fiatalok fele-kétharmada nem tud elhelyezkedni. Számukra munkanélküli segély nem jár. A foglalkoztatási törvény 32. §-ának indoklása szerint helyzetüket tehát elsõsorban képzésükkel kell megoldani. Azt kérdezem tehát, mit kívánnak tenni az érintett tárcák rövid és közép távon a fiatalkorú munkanélküliek, a képzési rendszeren kívül maradt fiatalok hátrányos helyzetének megoldására. Készül-e erre kormányzati program? Ha készül, milyen lépéseket tartalmaz? Hogyan áll a speciális képzési formák és intézmények meghonosodásának az ügye? Hogyan kívánják biztosítani e kirekedtek képzésének anyagi fedezetét, illetve a beruházásokhoz szükséges anyagi erõforrásokat? Kívánják-e ennek érdekében a költségvetési törvényt módosítani vagy ezt kezdeményezni? Köszönöm a figyelmüket. Miniszter Urak, várom válaszukat. (Taps.)