ZSUPOS LAJOS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat fontosságát és idõszerûségét, úgy gondolom, nem lehet eléggé hangsúlyozni. Azt gondolom, nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslatnak két fõ célja van. Az elsõ, ahogyan az expozéban is elhangzott: az állami tulajdon megtisztítása, hibátlanná tétele. A második az egyházak mûködési feltételeinek biztosítása, teljesíteni a potenciális cselekvõképességüket. Erre ma különösen nagy igény mutatkozik, mert a folyamatban lévõ és a ránk váró társadalmi változások fájdalmas terhet rónak a lakosság nagy többségére. Az emberek egy részének teherbírása már ma is a határon van, számolni kell azzal, hogy mind több család kerül krízishelyzetbe. Hogy ezek a családok milyen veszteségek árán jutnak túl a nehézségeken, az attól is függ, milyen segítséget kapnak, hány kéz nyúl feléjük, hogy részben anyagi javakkal, másrészt erkölcsi hittel, kitartással segítsék õket. Úgy gondolom, ebben a nemes, de rendkívül nehéz feladatnak a megoldásában sok segítséget adhat az egyház a maga történelmi tapasztalatai révén. Ahhoz azonban, hogy ezt a szolgálatot kellõ hatékonysággal tudja végezni, olyan helyzetbe kell hozni, hogy képes legyen a hitben lévõ energiáit kifejteni, vagyis megfelelõ anyagi javakkal ellátni ahhoz, hogy a vállalt feladatát ellássa. E törvényjavaslat hivatott arra, hogy a különbözõ felekezetek korábban volt tulajdonaikat részben vagy egészében visszakaphassák. A visszaigényelt tulajdon minden esetben egy feladatkör ellátásához kötõdik. Ebbõl eredõen csak olyan tulajdonok jöhetnek számításba a visszaadásnál, melyek az egyház által ma elvállalt feladatok teljesítését segítik. Úgy gondolom, nekünk mint legfõbb választott testületnek pártállásra való tekintet nélkül kötelességünk segíteni minden olyan szervezetet, mely az elesetteket, a társadalom perifériája szorultakat akarja gyámolítani. Magam mint egyéni képviselõ ilyen megfontolások alapján ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps jobbról.)