DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! Van valami jelképértékû abban, hogy ennek a vitának a megkezdésére, a miniszteri expozé elhangzására azt követõ héten került sor, melyen a magyar katolikus egyháztörténet egyik legnagyobb alakjának, de a magyar történelem kiemelkedõ szereplõjének is, Mindszenty József hercegprímás bíborosnak a hamvai hazahozattak, végsõ nyughelyet lelve magyar földben, érsek, prímás elõdei körében. Akik akár közvetlenül, akár a tévé képernyõje segítségével részesei lehettek a mariazelli vagy az esztergomi búcsúnak, illetve gyászszertartásoknak, a zászlókkal, harangszóval és gyertyákkal kísért hazaútnak, torokszorító érzéssel élhették meg a tanúságtételt választó, meghurcolt és meggyalázott fõpap halálában való gyõzelmét, melyet egy latin jelmondat: devictus vincit, legyõzetve gyõz, fejez ki igazán. Ma azoknak a romoknak az eltakarításában és a romok helyén való újjáépítésben teszünk igen jelentõs lépést, melyet a négy évtizedes diktatúra az egyházak megtörésére is törekedve, eszmei, erkölcsi téren, illetve ezek áttételein is az oktatásügy, a kultúra, az egészségügy és a szociális ellátás és intézményrendszer területén romboló tevékenysége által létrehozott. Tisztelt Országgyûlés! A hitélet korlátozása, az egyházak évszázadokon át gyakorolt kulturális és szociális funkcióinak majdnem teljes felszámolása, melyeknek történelmi és progresszív szerepét olyan fogalommá vált nevek, mint Nagyszombat, majd Buda, illetve Pest, Debrecen és Sárospatak, továbbá neves tanító, illetve gyógyító rendek - és még sorolhatnám - fémjelezték, nemcsak egyszerûen a vallásos emberek tömegeit fosztotta meg szeretett és magukénak vallott intézményeitõl, nemcsak korlátozta õket vallásgyakorlásukban, hanem maradandó ûrt teremtett a magyar kultúra, az egészségi és szociális ellátás világában is. Az egyházak mûködésének beszûkítése hozzájárult nemcsak a vallási, hanem a világnézettõl is független egyetemes erkölcsi értékek társadalmi devalválódásához, a nemzeti tudat megõrzésének és ápolásának elgyöngítéséhez. A Magyar Demokrata Fórum programjában egyik alapvetõ célkitûzésként fogadta el az ország kulturális, egészségügyi és szociális helyzetének gyökeres átalakítását, emberközpontúvá tételét. Ugyancsak alapvetõ célkitûzésünk az ország erkölcsi mélypontról történõ felemelése, történeti és nemzeti értékeink megbecsülése. Mindezeknek a feladatoknak a megvalósítása során a Magyar Demokrata Fórum - elismerve és hangsúlyozva az egyházak történelmileg is igazolt társadalmi, a nemzetet szolgáló szerepének létjogosultságát - elfogadja és támogatja az egyházaknak ezt a szolgálatát, elfogadja az egyházaknak az említett területeken történõ feladatvállalását és mûködését, és mindezeket a Fórum célkitûzései megvalósításában nélkülözhetetlennek tartja. A vallás szabad gyakorlása, a hitélet indokolatlan korlátozás alóli mentesítése pedig a Fórum eszmeiségébõl egészében, különösen a helyesen értelmezett szabadelvûségbõl önmagában következik. Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat célja a hitélet korlátozás nélküli gyakorlásához, illetve az egyházak elõbbiekben részletezett szolgáló, nagy jelentõségû társadalmi feladatvállalásához szükséges tárgyi alapfeltételek leglényegesebb elemének, az ingatlantulajdonlásnak a biztosítása és az ezzel kapcsolatos kérdések rendezése. A törvényjavaslat egésze értékrendünk szem elõtt tartásával alapvetõ politikai programunk célkitûzéseinek megvalósítását kívánja elõsegíteni, ezért a Magyar Demokrata Fórum egészében támogatja a törvényjavaslatot. Itt hadd térjek ki egy gondolat erejéig azokra az értékelésekre, amelyek úgy kívánják beállítani ebben a kérdésben a Fórum s a Kereszténydemokrata Néppárt viszonyát, hogy a Fórum mintegy tartozását teljesíti a koalícióban a Néppártnál akkor, amikor ezt a törvényt támogatja. Hangsúlyozom, hogy nem errõl van szó, hanem arról, hogy ezek a célkitûzések, amelyeknek megvalósulását ez a törvény szolgálja mind a Kereszténydemokrata Néppárt, mind a Fórum programjában egyaránt benne vannak, magyarán szólva közös ügyrõl van szó. Tisztelt Országgyûlés! Azt hiszem, az elõbb elmondottakban, ha utalásszerûen is, de világosan jeleztük azt a nézetünket, hogy az egyházakkal kapcsolatosan a múlt rendszerben megvalósított politikát - ennek körében a törvényjavaslatban célba vett ingatlanrendezési körbe tartozó ingatlanjavak elvételét megvalósító intézkedéseket - nemcsak az egyházakra nézve, hanem általánosságban az ország egészének érdekeit is tekintve - károsnak, rombolónak, az egyházakkal szemben igazságtalannak, adott esetekben az akkor fennállott jogszabályokat is sértõnek, azaz törvényteleneknek tartjuk. E körülmények hangsúlyozásával a tulajdoni kérdések rendezésében elfoglalt korábbi elvi álláspontunknak megfelelõen a Magyar Demokrata Fórum nem a restauráció, nem a reprivatizáció elve alapján áll. A jelen törvényjavaslat indokai körében másodlagosnak tartjuk az igazságtétel kérdését is, nem azért, mintha az igazságtétel ügye nem lenne nézeteink szerint alapvetõ fontosságú, hanem azért, mert a jelen esetben ennél is lényegesebb az az alapelv, amely fõ indokaként a javaslat egészére érezhetõen jellemzõ, a funkcionalitás elve. Ennek az elvnek értelmében az egyház részére a törvényjavaslat tárgyát képezõ ingatlanok juttatására alapvetõen azon okból kerül sor, hogy az egyházak mûködését az elõbbiekben kifejtettek alapján az oktatás, a kultúra területein, az egészségügy és a szociális gondoskodás területén is nélkülözhetetlennek tartjuk, és mûködésük biztosításához, funkciójuk betöltéséhez szükségesnek tartjuk megfelelõ ingatlanok biztosítását. Ezen megfontoláshoz képest az igazságtétel elve csupán járulékos támogató elv. A funkcionalitás elve tükrözõdik abban, hogy a javaslat második szakaszának elsõ bekezdése értelmében a javak átadására az egyházak tényleges tevékenysége szerint szükséges mértékben és idõben kerül sor. Hogy az elvett ingatlanvagyon köre nem feltétlenül teljes körben kerül visszaadásra, hanem részben az annak elbírálására felállított szerv, kivételesen pedig a Kormány döntésétõl függõen, illetve adott esetben az egyházakkal történõ megegyezés alapján az eredeti ingatlan helyett csereingatlannal való kielégítés, sõt pénzbeni kártérítés is szóba jöhet megoldásként. Ezekbõl következõen az egykori elvétel vagy tulajdonjog tényéhez nem kapcsolódik ugyanazon ingatlan visszaadására irányuló alanyi jog, vagyis túl azon, hogy a törvényjavaslat törvényalkotói célja a közhasznú funkció biztosítása, az ingatlanok tulajdonlásának rendezésével is a funkció elve a rendezõelv, szemben valamiféle reparációs vagy reprivatizációs elvvel. Szükségesnek tartom, hogy rámutassak arra - miként azt Isépy államtitkár úr is említette expozéjában -, rendkívül kiterjedt elõzetes egyeztetés folytatott le a törvényjavaslat elõkészítése során. Ezen részt vettek nemcsak az egyes parlamenti pártok, nemcsak az egyházak, hanem az önkormányzatok képviselõi is. Az egyeztetések eredményeként a minisztérium a törvényjavaslat egy korábbi változatát vagy tervezetét átdolgozta, és képviselõtársaim asztalán már ez, az egyeztetés eredményeként keletkezett és átdolgozott változat fekszik. Figyelemre méltónak tartom, hogy a törvényjavaslat egész szellemét messzemenõ tolerancia hatja át az egyházak érdekeivel esetlegesen ütközõ egyéb érdekek tiszteletben tartása, illetve az érdekösszeütközések megoldása érdekében. Sajátossága a javaslatnak, hogy a felmerült érdekösszeütközések elsõdleges rendezési módjaként az érdekegyeztetést, a tárgyalást favorizálja. Az állam közhatalmú döntési jogköre csak a több fórumon megvalósuló érdekegyeztetés sikertelensége esetén lép elõtérbe. A javaslat az önkormányzat érdekeinek érintése esetén külön elõzetes egyeztetést ír elõ az érintett egyház és az önkormányzat között. Csak ennek sikertelensége esetén kerül a kérdés az egyeztetõ bizottság elé, ahol ilyen esetben az önkormányzatok képviseletét is biztosítani rendeli a törvényjavaslat. Elõzetes elõkészítõ egyeztetést ír elõ a törvény az ingatlan más kezelõje és az egyház közötti kérdés rendezése esetében is. Mindkét említett elõzetes egyeztetés célja az ingatlanátadásban való közvetlen megállapodás létrehozása, melynek kialakítása során figyelembe lehet venni minden egyéni sajátosságot, melynek során a felek közvetlenül rendezhetik az összes szükséges kérdést, így a birtokbaadás idõpontját, a használó elhelyezésének kérdését, az ezzel kapcsolatos költségek viselésére vonatkozó megállapodást. A kormányzat ügydöntõ hatásköre - mint azt az imént említettem - csak az egyeztetõ bizottságok mûködésének eredménytelensége esetén lép elõtérbe. Gyakorlásával kapcsolatban a törvényjavaslat jogorvoslatként törvénysértés esetére a bírói út igénybevételét biztosítja. A törvényjavaslat által intézményesített rendezés feltétlen garanciákat tartalmaz arra nézve, hogy az egyházaknak átadandó ingatlanok jelenlegi használói, hacsak nem kerülnek ezek az intézmények teljes egészében az egyház által átvételre, megfelelõ elhelyezésben részesüljenek. Teljesen alaptalan hangulatkeltések azok az interpretációk, hogy akár egyetlenegy jelenlegi használó - iskola vagy más intézmény - fedél és elhelyezés nélkül maradnak. Ez a módszer jellemzõ volt azokra, akik évtizedekkel ezelõtt az egyházaktól az ingatlanokat elkobozták, de mi ezt a tõlünk idegen módszert, amely csak kitervelõit és alkalmazóit minõsíti, a leghatározottabban elutasítjuk. Tisztelt Ház! Tisztában vagyok azzal, hogy a jelen javaslat sem tökéletes mindenben, de az általános vita keretében nem kívánok részletkérdésekbe bocsátkozni, csupán egyetlen kivétellel élek. A javaslat bizottsági vitája során elhangzottak alapján számítunk az ellenzéknek a 10. szakasz (2) bekezdésével kapcsolatosan várható kifogására, nevezetesen azon rendelkezés megkérdõjelezésére, hogy a helyi önkormányzat kártalanításra csak akkor legyen jogosult, ha a tulajdonjogot ellenértékének fejében saját pénzeszközeibõl fedezte. Nem akarok e tekintetben sem a vita elébe menni, de azt már most is leszögezhetem, hogy a javasolt rendelkezés morálisan és politikailag feltétlenül megalapozott és indokolt. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat egészének megfelelõ értékelése érdekében szeretnék még néhány alkotmányjogi szempontra utalni: nevezetesen egyrészt a mûvelõdéshez, a nevelés szabad megválasztásához fûzõdõ alkotmányos jogokra, illetve az állampolgári és emberi jogok megkülönböztetés nélküli biztosításához fûzõdõ alkotmányos jogokra. Úgy gondolom, hogy ezekre a jogokra vonatkozó rendelkezések egybevetésébõl egyértelmû az, hogy a hívõ szülõknek joguk van ahhoz, hogy gyermekeiket meggyõzõdésüknek megfelelõ világnézetben, így az ezt biztosító iskolában neveltessék. Ha ez a joguk nem biztosíttatik annak ellenére, hogy ugyanazon adórendszerben élnek, és ugyanolyan rend szerint viselik a közterheket, mint mások, akkor az õ tekintetükben nem érvényesül az állampolgári jogok megkülönböztetés nélküli biztosítása. Ugyanakkor az Alkotmány a jogegyenlõség megvalósítását a 70/A. szakasz (3) bekezdésében foglalt pozitív diszkirmináció elvével, az esélyegyenlõtlenség kiküszöbölésének intézményével biztosítja. Ebbõl az elvbõl legalábbis az oktatás és a mûvelõdés terén levezethetõ az, hogy a jelen törvényjavaslat alapvetõ alkotmányos célkitûzéseink tényleges megvalósítását szolgálja, illetve hogy az egyházak 40 éves üldöztetésének és hátrányos kezelésének eredményeként elõállott helyzet a pozitív diszkrimináció elvének alkalmazása nélkül az említett területen az alkotmányos követelményekkel összeegyeztethetetlen viszonyok tartós megmaradását konzerválja. Úgy gondolom, az már alkotmányos rendelkezéseink hiányossága köré sorolható, hogy más egyéb területen az Alkotmány nem emeli ki ilyen pregnánsan annak szabadságát és ahhoz való jogot, hogy az állampolgárok az egyházak nyújtotta egyéb irányú közhasznú tevékenységeket is igénybe vehessék, jóllehet természetjogi alapelvekbõl, de magának a szabadságnak alkotmányosan garantált általános gondolatából ez is levezethetõ és a pozitív diszkrimináció elvének alkalmazását igénylõ követelmény. Tisztelt Ház! Felszólalásom végéhez közeledve szeretnék közvetlenül ellenzéki képviselõtársaimhoz fordulni két gondolat erejéig. Az egyik gondolat ahhoz a velünk szembeni általános elváráshoz kapcsolódik, hogy kerüljük el a felesleges, meddõ, ideológiai természetû vitákat. Az ország közvéleménye azt várja, hogy ne ilyen éles vitákban emésszük fel energiánkat, hanem a felesleges összecsapásokat kerülve jussunk mielõbb megnyugtató megegyezésre. Én - azonosulva ezekkel az elvárásokkal - magam is azt kérem, azt javaslom, hogy ennek a törvénytervezetnek az ügyében - csakúgy, mint minden más fontos kérdésben - tegyük félre az emésztõ vitákat. Úgy gondolom, legalábbis remélem, senki nem fogja vitatni, hogy jó ügyrõl van szó, és meg fogunk tudni felelni a közvélemény elvárásainak. A másik gondolat ahhoz kapcsolódik, miszerint egyes, korábban megfogalmazott vádak szerint a koalíció bizonyos értékek, így a keresztény értékrend kisajátítására törekszik. Úgy hiszem, annak ellenére, hogy mi - MDF- esek - programpártként és koalíciós partnereink is a maguk megfogalmazása és kifejezése szerint valóban vállaljuk és vállalják ezeket az értékeket, és hogy ez a vállalás a múltban sem és most sem jelenthet sem kisajátítást, sem kirekesztõlegességet, most e törvényjavaslat kapcsán jó alkalom adódik arra, hogy minden párt, amelyik valóban vállalja, saját ügyeként kezelhesse ezeknek az értékeknek a szolgálatát. Én magam, õszintén mondom, azt szeretném leginkább, ha az ellenzéknek sikerülne a törvényjavaslat vitájában és elfogadásában ezeknek az értékeknek legalább olyan odaadó és hasznos támogatóivá válni, mint nekünk, és ha ezen az áron megoldhatjuk az egyházak közhasznú mûködéséhez szükséges ingatlantulajdonlási kérdéseket, ha ezt a jó ügyet ezáltal gyõzelemre vihetjük, legalábbis én a magam részérõl még az elsõbbséget is szívesen átengedem a dicsõségbõl a másik oldalnak. Tekintsük tehát közös ügynek az egyházi ingatlanok rendezésének ügyét; ne azt keressük, hogy miként nem lehet, hanem azt, hogy miként lehet megoldani az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Ezeknek a gondolatoknak jegyében kérem minden jóakaratú erõ összefogását és pártállásra való tekintet nélkül a törvényjavaslat támogatását. (Taps.)

Homepage