DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Remélem, hogy nem kell túlságosan hosszú ideig igénybe venni türelmüket, de tekintettel arra, hogy közel másfélszáz módosító indítvány érkezett a törvényhez, amely a mostani gyakorlatunkhoz képest ugyan túlzottan soknak nem mondható, mégis olyan fontos kérdéseket is érintenek, amelyekre okvetlenül ki kell térni. Mindenekelõtt arra szeretnék válaszolni a képviselõi általános vita és részletes vita kapcsán többször - hol nyíltan, hol közvetve - felvetett kérdés kapcsán, hogy tulajdonképpen miért is van szükség erre a törvényre. Sokan kritizálták a törvényjavaslat létjogosultságát, és azt kérdõjelezték meg, tulajdonképpen olyan álláspontot foglalva el, hogy nincs erre a törvényre így, ebben a formájában szükség, hiszen ma sem tiltja semmi, hogy az állam bizonyos, számára fenntartott tevékenységek folytatásának a jogát átengedje; legfeljebb - a vélemények szerint - nem nevezték el a jelenlegi hatályos jogrendszerben az errõl szóló megállapodást koncessziós szerzõdésnek. Ez egy olyan lényeges kérdés, hogy ezzel kapcsolatban azért bõvebben szeretném ismertetni az álláspontunkat, amely változatlan, a beterjesztéshez képest nem változott. Való igaz, hogy a hatályos jogrendszer is ismeri a kizárólagos állami tevékenységek kategóriáját, és ez az erre vonatkozó jogszabályokban mint az állami gazdálkodó szervezetek által végezhetõ tevékenység kerül nevesítésre, és például a társasági törvény - amely ugye most már közel két és fél éve, hogy hatályban van - 4. §-ának (2) bekezdése úgy fogalmaz - engedjék meg, hogy pontosan idézzem -: "Ha valamely tevékenységet törvény, törvényerejû rendelet vagy minisztertanácsi rendelet az állam, állami szerv vagy állami gazdálkodó szervezet részére tart fenn, a gazdasági társaság a tevékenységet csak akkor folytathatja, ha legalább egy erre jogosult tagja van." Nos, ebbõl az következik, hogy az állam ugyan fenntart magának monopóliumokat, de egy állami vállalat akár csak névleges társasági részesedése révén a tevékenység tulajdonképpen bárki számára alanyi jogon folytatható. Talán nem tekinthetõ véletlennek, hogy éppen abban az évben, amikor a társasági törvény hatályba lépett, az egyik, koncessziós jogviszony által jelentõsen érintett jogterületet szabályozó törvényt, a postáról szóló jogszabályt már módosították is, és ennek alapján itt csak állami többséggel mûködõ társaságot lehet alakítani. A koncesszióról szóló törvényjavaslat kidolgozása során abból indultunk ki, hogy ott, ahol szükséges az állami monopólium fenntartása, az egyúttal érdemi és valóságos beleszólási lehetõséget is kell, hogy biztosítson az állam számára abban a tekintetben, hogyha a tevékenységet nem saját vállalkozásán keresztül végezteti, úgy megválaszthassa az arra feljogosított személyt. Fontos volt továbbá az is, hogy az állami vállalattal történõ társulásra ne az motíválja a külföldi befektetõt, hogy ily módon a kizárólagos állami tevékenység kategóriából adódó következmények alól mentesülhet, csak és kizárólag a gazdasági rentábilitás legyen számára mérvadó a társasági partner kiválasztásánál. Ezeknek a céloknak a megvalósítása érdekében tartottuk tehát helyesnek azt, ha egy olyan törvény kerül megalkotásra, amely rögzíti, melyek azok az állam vagy bizonyos esetekben az önkormányzat számára fenntartott tevékenységek, ahol a joggal rendelkezõ a vállalkozás tényleges folytatásának a lehetõségét a nyilvánosság kontrollja mellett a legkedvezõbb ajánlatot tevõ számára engedheti át. Tisztelt Országgyûlés! Az elõzõekhez kapcsolódik szorosan az a kérdés, amelyet Szalay képviselõ úr a részletes vitában elhangzott felszólalásában felvetett. Szerinte olyan módosító indítvány benyújtásának elfogadása lenne célszerû, amely oldani kívánja - idézem - "a merev, taxatív felsorolását a törvény tervezetének". Ez a javaslat - mármint a módosító javaslat -, úgy gondolom, éppen a koncesszió lényegét hagyná figyelmen kívül. Álláspontom megvilágítására hivatkozom a törvényjavaslat - általunk is támogatott módon korrigált - 2. §-ára, amely szerint: "A hatálya alá tartozó tevékenységeket vagy az állam, illetve az önkormányzat által alapított és többségi részesedésével mûködõ gazdálkodó szervezet, vagy a tevékenység gyakorlásának jogát megszerzõk által alapított koncessziós társaság végezheti." A koncesszió jogintézménye tehát egyfelõl lehetõséget ad arra, hogy az adott tevékenység felett diszponáló állam vagy önkormányzat a monopolizált tevékenység tényleges gyakorlására nem állami szervezet számára is módot adjon, ugyanakkor azonban - és ez a kérdés hangsúlyosabb része - a koncesszió kétségtelenül piacralépési korlátként is felfogható. Ha ugyanis a szabadpiaci verseny nézõpontjából közelítünk a kérdéshez, azt látjuk, hogy eltérõen a vállalkozási tevékenységek túlnyomó többségéhez képest, a koncesszióköteles tevékenységek vonatkozásában a piacralépés nem alanyi jogon biztosított, mivel a tevékenység gyakorlásának elõfeltétele az erre vonatkozó jog elõzetes átengedése. Ezek után úgy vélem, nyilvánvaló, hogy törvényi szinten kell meghatározni azt a kört, ahol az állam vagy az önkormányzat koncessziós szerzõdés megkötésétõl teheti függõvé az adott tevékenység folytatását. Ellenkezõ esetben fennállna annak a veszélye, hogy valamely vállalkozási tevékenység koncessziókötelessé nyilvánításával közvetve a tevékenység monopolizálására kerülne sor. Ez éppen úgy sértené a piaci versenyt, mint a jogalkotói munka egyik legfontosabb célját, nevezetesen a normativitást, tehát a kiszámíthatóságot. Pál László képviselõ úr a részletes vita során szintén a taxatív felsorolás fenntartása ellen érvelt. Én azt hiszem azonban, hogy az õ indítványa nem koncepcionális, hanem inkább jogszabályalkotási problémákat vet föl. Álláspontja szerint ugyanis gondot okozhat majd, hogy a törvényjavaslat általában szól például a vasutak, a kikötõk, a repülõterek és egyéb fogalmak mûködtetésének a jogáról, és - ahogy õ mondta - akadnak majd jogászok, akik megmagyarázzák pillanatokon belül, hogy például a GYSEV vasút holnaptól kezdve államosításra került, hiszen kizárólagosan állami tulajdonban lehetnek csak a vasutak. Tisztelt Ház! Ezzel kapcsolatban a következõket szeretném ismételten leszögezni. Az önök elõtt lévõ törvényjavaslat kerettörvény, tehát ehhez képest gyüjtõfogalmakat és átfogó terminológiákat használ. Mindazonáltal lehetõséget kíván adni arra, hogy az itt felsorolt kategóriákon belül egy-egy tevékenységtípus végzését az ágazati törvények kiemeljék a koncesszióköteles tevékenységek közül, tehát azok végzése végül is alanyi jogon illesse meg majd a vállalkozót. Így nem lehet kétséges számomra - és gondolom, az önök számára sem -, hogy nyilvánvalóan liberalizált tevékenység lesz a bányászati tevékenységen belül mondjuk a felszíni kavicskitermelés, vagy a saját célú üzemi vasut üzemeltetésének a tulajdonlása. A törvényjavaslat indokolásában ezt deklaráltuk, és úgy vélem, hogy a kérdésekrõl éppen az adott tevékenység folytatásának részletes szabályait szabályozó törvények lesznek majd jogosultak dönteni szakmai összefüggések ismeretében. Remélhetõleg nemsokára ezek a törvényjavaslatok ide kerülnek a tisztelt Országgyûlés elé. Hozzátenném még azt, hogy a kormányzat által is támogatott módosító javaslat szerint a törvény kiegészül egy olyan garanciális rendelkezéssel, amely szerint mindazok, akik a törvény hatályba lépése elõtt egy adott tevékenység folytatására már jogosulttá váltak - ha csak egy ágazati törvény ezt majd eltérõen nem rendezi -, a vállalkozásukat változatlan feltételek mellett folytathatják.Tehát meg szeretném nyugtatni a képviselõ urat, hogy nincs ma Magyarországon olyan jogász - és a törvény nem is ad majd erre lehetõséget -, hogy a GYSEV mûködéséhez való jogát kétségbe vonhatná. Az elmondottakkal szorosan összefügg, hogy vajon melyek azok a tevékenységek, amelyek a törvény hatálya alá sorolandók. A törvény kidolgozása és elõkészítése során a Kormányzat egy olyan koncepciót kívánt érvényesíteni - és ezt az álláspontunkat most is fenntartjuk -, amelynek alapján a nemzetgazdaság mûködése szempontjából stratégiai fontosságú közszolgáltatások gyakorlása, továbbá a kizárólag állami tulajdon vagy önkormányzati törzsvagyon körébe tartozó nagyfontosságú vagyontárgyak mûködtetésére ad a koncesszió lehetõséget. Hangsúlyozni szeretném, hogy mindezek alapján a törvényjavaslatban adott taxáció tehát nem egy tetszõlegesen kiválasztott tevékenységgyûjtemény. A megvalósítandó cél - amelynek részletesebb ismertetésére most nem térnék ki, hiszen az általános vita során erre sor került - determinálta a jogalkotói munkát is. Másfelõl szem elõtt kívántuk tartani azt az elvet, hogy mindazokban az esetekben, ahol a tevékenység biztonságos gyakorlása vagy a közösség érdeke a jogintézmény alkalmazását nem teszi feltétlenül szükségessé, ott a piaci versenyt a koncesszió ne akadályozza. Úgy gondolom - és engedjenek meg egy hasonlatot ezzel kapcsolatban -, a koncesszióval szabályozott területek és tevékenységek köre az életmentõ gyógyszeres dobozok feliratát alapul véve ahhoz hasonlítható, amelynek dobozán mindig feltüntetésre kerül, hogy adagolására csak szigorú ellenõrzés mellett kerülhet sor. Tehát ezek azok a tevékenységek, amelyek - ezzel a hasonlattal élve - az állandó orvosi ellenõrzést és a kezelõorvosi felügyeletet igénylik. Tisztelt Országgyûlés! A következõ kérdés - amelyrõl szintén itt, a tisztelt Ház szavazását megelõzõ fázisában kell szólni - a tevékenységgyakorlás jogának az átengedésével függ össze. A javaslat rögzíti, hogy ennek jogi formája egy olyan szerzõdés, ahol az állam, összhangban a Ptk. közelmúltbeli módosításával, mint jogi személy jelenik meg, lemondva az õt közhatalmi minõségében egyébként megilletõ immunitásról. Nem nyerhetjük el ugyanis az oly sok területen szükséges mûködõ külföldi tõke bizalmát akkor, hogyha a befektetõk számára nem biztosítjuk annak lehetõségét, hogy az esetlegesen felmerülõ jogviták során mint egyenrangú szerzõdéses partnerek érvényesíthessék követelésüket. Egy tipikusan hosszú távra szóló, nagy tõkeigényû szerzõdés megkívánja mind a kapcsolat stabilitását, mind pedig az abból eredõ jogok és kötelezettségek egyértelmû rendezését. Ennek megfelelõen a törvényjavaslat alapvetõ és garanciális jelentõségû rendelkezéseket tartalmaz. El kívántuk ugyanakkor kerülni annak a veszélyét, hogy a részletszabályok sokaságának a kimondásával a törvény indokolatlan mértékben megkösse vagy akadályozza a konkrét ügyletekrõl tárgyalók mozgásterét. Így például támogatjuk azt a módosító javaslatot, amely a koncessziós szervezetek maximális, harmincöt éves idõtartamának törvényi rögzítését kívánja meg, ugyanakkor az ötéves, minimális elhagyását indítványozza. Tisztelt Országgyûlés! A részletes vita során több hozzászólás érintette azt a nagyon fontos kérdést, hogy mennyiben legyen beleszólási joga az egyes önkormányzatoknak az állam által kötendõ koncessziós szerzõdések tekintetében. Eredetileg - mint azt nyilván emlékezetbõl is tudják - a javaslat csak véleményezési jogot biztosított az önkormányzatoknak. Több képviselõtársunk ehelyett ugyanakkor az önkormányzatok feltétlen egyetértését kívánta volna meg. Álláspontom szerint ezzel kapcsolatban két alapvetõ érdek kibékítésére kellett törekednünk, és azt hiszem, jó megoldást javasolunk: egy olyan kompromisszumos megoldást kell kialakítani, amely egyfelõl garantálja, hogy nem lehetetlenül el a koncessziós pályázatok kiírása az önkormányzat esetlegesen eltérõ érdeke folytán, ugyanakkor jogszerûen figyelembe veszi az önkormányzatok és a mögöttük álló állampolgárok jogos igényeit is. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben a gazdasági és az alkotmányügyi bizottság csatlakozó módosító javaslata megnyugtatóan rendezi a kérdést, eszerint ugyanis abban az esetben, ha a koncesszióköteles tevékenység gyakorlása az önkormányzat törvényben elõírt kötelezettségének teljesítésére közvetlenül hatással lesz, akkor a pályázat kiírásához az önkormányzat egyetértését kell megszerezni, ha viszont a koncesszió az önkormányzatot egyébként megilletõ, de nem kötelezõen gyakorlandó jogokra vonatkozik, tehát önként vállalt feladat teljesítésével függ össze, úgy elegendõ az önkormányzat véleményének a kikérése. Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat vitája során a már említett másfél száz módosító indítvány közül közel harmadát a Kormány támogatni tudja, és ennek tükrében nyilvánvalóan méltánytalan lenne, ha legalább egy mondat erejéig nem említeném meg azt, hogy az indítványoknak egy nagyon nagy része - úgy gondolom -, a törvényjavaslat szakmai színvonalát emelte, és azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy a törvényhozói munka során tulajdonképpen intenzív és konstruktív együttmûködés alakult ki a bizottsági és a részletes viták során. Ezért abban a reményben, hogy a javaslat hozzásegít minket az önök döntését követõen az elõttünk álló és egyikünk által sem kétségbe vont gazdasági feladatok megvalósításához, kérem a javaslat módosításokkal érintett együttesének is az elfogadását. Minden külön módosításra megadom a kormányzat válaszát. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps jobbról.)

Homepage