DR. TARJÁN LÁSZLÓNÉ, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium politikai államtitkára: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napjainkban gyakorta tapasztaljuk, hogy az ún. állami vagy társadalmi, szocialista tulajdon mögötti érdektelenség milyen következményekkel jár nemzeti vagyonunk, nemzeti kincseink kezelésében. Ezért is különös jelentõsége van az önkormányzatok tulajdonlását részletezõ törvénynek. Az országos érdekek azonban esetenként ütköznek a helyi érdekekkel, és ezért megfelelõ garanciák szükségesek ahhoz, hogy az átadásra kerülõ vagyon szakszerû és felelõs kezelése mindenkor biztosítva legyen. A Parlament eddig is különös gondot és kitüntetett figyelmet fordított arra, hogy a gazdasági átalakulást elõsegítõ jogalkotás során érvényt szerezzen a természet- és a mûemlékvédelem speciális szempontjainak. Az elõttünk lévõ törvényjavaslat lehetõvé teszi azoknak a mûemléki ingatlanoknak és belterületen lévõ védett természeti területeknek önkormányzati tulajdonba adását, amelyeknek korábban a tanács, tanácsi intézmény és a közüzem volt a kezelõje. Ezek az ingatlanok sok esetben olyan különleges gondozást igényelnek, amelyekre a helyi önkormányzatoknak a legsürgõsebben fel kell készülniük. Ez a tulajdonlás kisebb-nagyobb mértékû anyagi áldozatokkal, bizonyos esetekben pedig tevékenységi korlátozásokkal is jár. Ugyanakkor ez a felelõs, hozzáértõ gondoskodás jelentõsen hozzájárulhat a természeti és az épített környezet helyi javulásához és az állampolgári környezetvédelmi tudat erõsítéséhez. A tervezet ezért a problémakört azzal a jogi konstrukcióval is alátámasztja, hogy a tulajdonba adás bizonyos feltételekhez köthetõ és csak a feltételek teljesítése, illetve vállalása esetében kaphat az önkormányzat a szóban forgó ingatlanokra tulajdonjogot. Tisztelt Országgyûlés! Az ország természetvédelmi oltalom alatt álló területei nemzeti kincset jelentenek, ezek megóvása és hosszú távú fenntartása mindannyiunk közös érdeke. Ezért a nagyobb kiterjedésû, védett területek egységes kezelése, a természeti értékek védelmét biztosító gondozása indokolja - és egyben válaszolnék is az elõttem szóló tisztelt képviselõtársamnak - a környezetvédelmi miniszter egyetértési jogának érvényesítését. Az erdõterületek esetében természetesen a szakterületért felelõs földmûvelésügyi tárca miniszterének az egyetértése is szükséges. Ugyanez a garanciális megoldás szerepel a javaslatban a mûemléki ingatlanok tekintetében, ezzel is szolgálva a mûemléki értékek fokozottabb védelmét, megfelelõ hasznosítását és kontrollját. Az építésügyi törvény szerint a mûemlékeket érintõ bármely munkálatokhoz és felhasználási módhoz az építésügyi miniszter elõzetes hozzájárulása szükséges. Így a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter mint jogutód igényelheti, sõt feladatkörébõl következõen megkövetelheti az említett elõírás következetes betartását. Meg kívánom említeni, mivel a korábbi hozzászólásokban elhangzott a tárca megjelölésének a hiánya, hogy a 8. § (2) bekezdésében a külterületen fekvõ védett természeti terület esetében a miniszter egyetértése természetesen a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterre vonatkozik. A törvénytervezetnek a mûemlékvédelem szempontjából említésre méltó és fontos elõírása, hogy felhatalmazza a Kormányt arra, rendeletben határozza meg azokat a mûemléki szempontból védett épületeket, építményeket, amelyek kiemelkedõ történeti, kulturális, mûemléki értéküknél fogva úgyis mint a nemzet tulajdona, az állam tulajdonából önkormányzati tulajdonba nem adható át. Példaként hadd említsem a budai Várat, a Parlamentet, budai Tõzsdepalotát, a Grassalkovich-kastélyt, a fertõdi kastélyt, a keszthelyi kastélyt, és sorolhatnám a kiemelkedõ értékû mûemlékeinket. Ezúton szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a hivatkozott mûemlék- épületi kör összeállításának az elõkészítése megtörtént, a törvény elfogadását követõen a kormányrendelet soron kívül kiadható. A természetvédelmi gyakorlatban is elõfordulhat olyan eset, amikor akár a védett terület egységes szakmai kezelése, akár az önkormányzatra háruló aránytalanul nagy anyagi teher miatt kedvezõbb, ha a terület vagy a területrész nem az önkormányzat tulajdonába, hanem más állami szerv kezelésébe kerül. A törvénytervezet ezzel a lehetõséggel is számolt. Összegezve az elmondottakat, meggyõzõdésem, hogy a törvényjavaslat jelen esetben úgy került a tisztelt Ház elé, hogy tárcánk vonatkozásában megfelel mind az önkormányzatok által felvállalható és ellátható új feladatoknak, mind pedig a természet- és a mûemlékvédelem országos koncepciójának. Tisztelettel javaslom ezért a törvénytervezet mûemléki ingatlanokkal és védett természeti területekkel foglalkozó fejezeteinek szíves és egyetértõ támogatását. Köszönöm türelmüket. (Taps.)