DR. SZABÓ JÁNOS (FKgP): Köszönöm, Elnök Úr a szót. Tisztelt Országgyûlés! Önálló indítványt nyújtottam be annak érdekében - ahogy önöknél írásban megtalálható ez -, hogy hatalmazza fel az Országgyûlés a Kormányt, kezdjen tárgyalást a Pentagonale többi tagországainak kormányaival annak érdekében, hogy közös döntés szülessen, miszerint Budapest legyen a Pentagonale adminisztrációs központja. És kérjük a Kormányt, hogy a tárgyalás menetérõl - a diplomáciában szokásos normák betartása mellett - tájékoztassa az Országgyûlést és a közvéleményt. Tisztelt Országgyûlés! Önálló indítványom rövid indoklását leírtam, ezt nem kívánom megismételni. Mindössze egy-két gondolattal szeretném kiegészíteni. Azt gondolom, az a körülmény, hogy egy vezetõ kapitalista ország, mint Olaszország, egy semleges ország, mint Ausztria, két volt szocialista ország, mint Magyarország és Csehszlovákia, és egy, a szocializmus útját járó ország, mint Jugoszlávia a közelmúltban megalakíthatott egy politikai közép-európai regionális társulást, a Pentagonalét, ez azt bizonyítja sokunk reménye szerint, hogy a közép-európai országok politikai egén kedvezõ a csillagok állása. Remélem, hogy ezt még a vörös csillag sem tudja megzavarni. Az a körülmény, hogy egyik alkalommal az egyik országban tart összejövetelt ez a társulás, másik alkalommal a másikban - például legközelebb Bolognában lesz, legutóbb Budapesten volt az információs kérdésekben megbeszélés -, ez kezdetnek szép, de megítélésem szerint - és hadd hivatkozzam a politika történetére - egy magára valamit adó nemzetközi szervezet nem létezik székhely és székház nélkül. Gondoljunk arra, tisztelt Országgyûlés, hogy milyen nagy mértékben emelné a tekintélyét országunknak és ezen belül Budapestnek is ennek az adminisztrációs központnak az idetelepítése. Hazánk és a Kárpát-medence is az itt élõ népeknek nagyon sok alkalommal a történelem során az ütközõpontja volt. Érjük el azt, hogy a jövõben összekötõ kapocs legyen azáltal, hogy az országunk fõvárosa ad otthont ennek a központnak. Példaként szeretném felhozni önöknek Németország és Franciaország esetét. Ismert önök elõtt a történelembõl, hogy a határmenti tartományokért, Elzászért és Lotaringiáért micsoda ádáz háborúskodás volt közöttük. És itt született meg tulajdonképpen, ennek kapcsán a francia népben a revans eszméje is. Ennek ellenére az európai gondolat is itt született meg. Robert Schumann, elõrelátó francia államférfi álmodta meg erre a politikailag ingoványos talajra, Elzászra ezt a gondolatot, és - mint tudjuk - ma az Európa Parlamentnek és az Európa Tanácsnak ad otthont a tartomány székhelye, Strasbourg. Miért ne tehetnénk meg mi is azt, hogy elébe mennénk ennek a kérdésnek, és próbálnánk akképpen dönteni, hogy tegyünk valamit annak érdekében, illetve tegyen a Kormány, hogy ez a központ ide, Budapestre kerüljön. Ma öt ország tagja ennek a Pentagonálénak. De - mint tudjuk - Lengyelország is jelezte csatlakozási szándékát. És azt is tudjuk, hogy nyitott ez a szervezet. Tehát ilyen körülmények között még akadhatnak potenciális további tagok is. Gondoljunk arra, hogy Románia, Bulgária, de még Albánia is most vannak szabadulóban a kommunizmus gyötrelmes ölelésébõl, és elementáris bennük az igény a demokrácia iránt. Amennyiben már nem kell tartaniuk attól, hogy esetleg a nagy medve szigorú tekintete mit diktál, akkor valószínû, hogy a Közös Piac felé fognak kacsingatni, de tudjuk, hogy oda az út nem olyan egyszerû. Akkor pedig azt gondolom, kézenfekvõ, hogy esetleg ez a Pentagonale legyen az a szervezet - ha tartozni akarnak valahová -, ahová bejuthatnak, mert az is elõfordulhat, hogy pontosan ezen keresztül vezet az út a Közös Piac felé. Ilyen körülmények között úgy gondolom, tisztelt Országgyûlés, hogy ezekkel az országokkal is számolni kell, és ha ezek az országok belépnek ebbe a szervezetbe - egy nagyobb térséget átfogó szervezetrõl van szó - , még inkább emelheti a tekintélyét és nemzetközi presztízsét országunknak és fõvárosunknak ez a körülmény. Bécsre szeretném az Önök figyelmét még irányítani. A nagyhatalmi státuszától megfosztott Ausztria fõvárosa igazából egy túlöltözött fõváros lett a kis Ausztriához képest, de az Uno City felépítésével, és a különbözõ nemzetközi, elsõsorban ENSZ-szervezetek odatelepítésével ma - azt gondolom, hogy - Ausztria és Bécs is nagyot emelt a nemzetközi tekintélyén ezzel. Az anyagi kérdésekrõl hadd említsek pár gondolatot. Azt gondolom, hogy végül is Magyarországnak az arányos részét kellene viselnie a költségeknek, és miután a helyet biztosítanánk, ezzel tulajdonképpen ez a kérdés részben megoldott. Miután azonban elsõsorban politikai döntés szükséges ehhez a kérdéshez, és ezért terjesztettem elõ ezt az önálló indítványomat. És az állásfoglalásuk kialakításához mottóként szeretném idézni - és ezzel be is fejezem a mondanivalómat - Ady Endre sorait: "Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek." Köszönöm a türelmüket. (Taps.)