SZOKOLAY ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Attól tartok, hogy népszerûtlen dologra szántam el magam, indítványom egyik része miatt a közvélemény neheztel majd rám, másik része miatt pedig képviselõtársaim. Tisztelt Ház! Több mint egy esztendeje koptatjuk már együtt ezeket a padokat, és úgy gondolom, emiatt egyikünknek sem kellett szégyenkeznie, hiszen igen nagy munkát végzett ez az Országgyûlés, és ebbõl többé-kevésbé mindannyian kivettük a részünket. Így van ez, azt hiszem, minden hivatás és minden szakma esetében, még a miénknél harmonikusabb és egészségesebb munkahelyeken is. Nekünk, képviselõknek, a mandátumunk lejártáig elsõsorban a törvényalkotás a hivatásunk, a törvényalkotás pedig itt zajlik a Parlament plenáris és bizottsági ülésein, azokon az üléseken, amelyeken a Házszabály 12. §-ának (3) bekezdése szerint minden érintett képviselõnek kötelessége volna részt venni. Sajnos azonban mostanában egyre gyakrabban küzd határozatképtelenséggel a Parlament, fullad érdektelenségbe egy-egy bizottsági ülés. Rendszerint 100-an, 150-en hiányoznak a plenáris ülésekrõl. Nagy tisztelettel jelentem, elnök úr, hogy hazánkban szállóigévé lett az elnöki szózat: kérem, õrizzék meg a Ház határozatképességét! Csak csöndesen teszem hozzá: õrizzük meg, ha lehet, a Ház becsületét is, a többpártrendszer, a demokrácia tekintélyét, ha úgy tetszik. Mert nemcsak az éber sajtó kommentálja élénk iróniával, sõt olykor kárörömmel a foghíjas padsorokat, hanem ennek hatására lassacskán a munkás is megkérdezi majd, hányszor lóghat büntetlenül a munkahelyérõl, és a tanítónõ megkérdezi, melyik órára nem kell bemennie (moraj), s az orvos csak minden ötödik beteget lesz hajlandó megvizsgálni. (Zaj.) Tetszetõs külföldi példákkal hiába hozakodunk elõ. A magyar választók, úgy látszik, még nem elég érettek vagy nem elég fásultak a fejlett demokráciához, és képviselõjüket makacsul az Országházban szeretnék látni. A javaslatom elismeri, hogy a képviselõk munkája nem csupán a törvényalkotásban való közvetlen részvételbõl áll, úgy gondolom azonban, hogy a más irányú elfoglaltságoknak van egy olyan météke, amelyen fölül a teljes képviselõi tiszteletdíj felvétele erkölcsileg aggályosnak mondható, hiszen a mi tiszteletdíjunk is munkabér jellegû juttatás, föltételez tehát bizonyos munkavégzést, legalább a határozathozatalok erejéig, hogy a döntés közös legyen, ha már a gondolkodás nem is volt mindig az. Furcsa, hogy akadhat olyan képviselõ is, aki több hónapja nem járt sem a Házban, sem egyéni választókörzetében. Meg kellene rajzolni a tûréshatárt, és én ezt a vonalat indítványomban - amin lehet persze vitatkozni - 50ál húztam meg. Ezen fölüli hiányzás esetén, úgy vélem, elegendõ lesz kifizetni a képviselõi tiszteletdíj felét. Mindezt nem regulának, nem bírságnak szánom, hanem korrekt megállapodásnak. (Moraj.) Kivételt csak akkor tennék, ha a képviselõ az Országgyûlés képviseletében tartózkodik külföldön. Betegség esetén ott a táppénz, arra jogosultak vagyunk jogszabály szerint, más hivatalos elfoglaltság esetén pedig a megbízó szerv térítheti a különbözetet. (Moraj.) Javaslatom második része a munkakörülményeket igyekszik javítani. Azoknak a kollégáimnak a panasza alapján - tehát ez közös munka -, akik a mostani költségátalányból és szállásdíjtérítésbõl nem tudják ellátni a feladatukat. Akad köztünk, aki hajnali 4-kor kel, hogy Budapestre érjen, akad, akinek negyven falut kellene hetente bejárnia. Javaslom tehát a költségtérítési átalánynak igen szerény emelését, mégpedig a fõvárostól való távolság arányában, illetve javaslom a szállásköltség- térítés évenkénti felülvizsgálatát. Tisztelt Ház! Kérem indítványom napirendre tûzését és a leadott aláírások alapján sürgõs tárgyalásbavételét. Köszönöm figyelmüket. (Gyér taps.)