ELNÖK: Felhívom képviselõtársunk figyelmét, hogy Zimányi Tibor képviselõtársunk errõl a kérdésrõl már szólt az Országgyûlés ülésén. (Taps.) G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF): Tisztelt Elnökség! Engedtessék meg, hogy a beszédemben olyan eszközöket és olyan szavakat használjak, olyan témát fogjak át, amilyet én gondolok. Hatvanezer ember képviseletében vagyok itt, s az, hogy Ön néhány mondat alapján megint (taps)... nem is értem, úgyhogy folytatnám. Tisztelt Ház! Veszélyben van a népképviseleti demokrácia. Annyira veszélyben van, hogy egyes vezetõ politikusok a nagy sietségben már a látszatra sem adnak. Csak egy-két példát említek. Az SZDSZ elnöke, aki nemrég még svájci sapkának nevezte a Szent Koronát, államiságunk szimbólumát, most újabb figyelemre méltó kijelentéssel rukkolt elõ a Magyar Hírlapban. Idézem: "Az Antall-kormánynak napjainkig nem sikerült maga alá rendelnie a koalíció különbözõ erõit." Értik ugye? Ha az Antall- kormány maga alá gyûrte volna az SZDSZ elnökének elképzelése szerint a koalíció különbözõ erõit, akkor mûködne csak igazán a demokrácia. De nézzük, mit nyilatkozott a fiatal liberálisok vezetõje a Népszabadságban. Kérdés: elég erõs-e a pártokon belül a frakciófegyelem ahhoz, hogy a hatpárti tárgyalásokon elfogadandó alapelvek szerint tevékenykedjen késõbb valamennyi párt és - most figyeljenek - valamennyi képviselõ? Válasz: ha a pártok nem lesznek képesek arra, hogy a felelõs vezetõik által aláírt megállapodást átültessék a törvényhozás napi munkájába, úgy ez a Parlament megbukott. Hát nem gyönyörû? (Derültség.) Ha a Parlament hajlandó totális szavazógépezetként mûködni, akkor mehet minden tovább. Ha esetleg nem szavazógépezet lesz, hanem az alulról jövõ igények képviseleti testülete, akkor meg kell szüntetni felsõbb utasításra, természetesen fenntartva a látszatokat. S hogy miért kellene totális szavazógépezetként mûködnie? A liberalisták szerint azért, mert ez a modern. (Derültség.) De hát akkor kérem, kár volt megszüntetni a régi rendszert, mert az még ennél is modernebb volt. Ott ugyanis egyszerûen bezárták azt a képviselõt, aki nem a központnak megfelelõen politizált. Ezek után fel kell tennem a kérdést, hogy a nem számottevõ szélsõség veszélyezteti-e a demokráciát, vagy az újonnan hatalomra kerültek bizonyos körei. Közelmúltunk bizonyítja, hogy a magyar nép történelmétõl idegen szélsõséges kisebbségek csak külsõ hatalom megszállása után juthattak vezetõ szerephez. Az 1944-es náci megszállás után Szálasiék, s az orosz megszállás után Rákosiék. Mint tudják, hamarosan összeül a parlamenti pártok központi bizottsága. Természetesen a régi idõknek megfelelõen zárt ajtók mögött, kirekesztve mindenkit, hogy az állampolgárok, a mucsainak nevezett mezei hadak továbbra is kiszolgáltatottan koldulhassák a híreket, és természetesen kirekesztik a legitim magyar Parlamentet is, és olyan kérdésekrõl akarnak tárgyalni, dönteni központi bizottságék, amelyek a Parlament és a nép tárgyalási jogkörébe tartozik. Ez egy szabad választások utáni társadalomban Moncloa ide, Moncloa oda, teljesen törvénytelen és népellenes politika. Demokráciában a Parlament a nép legitim testülete. Tehát felhatalmazója a nép, és nem az a feladata, hogy a pártvezetõk és a Kormány szolgája legyen, épp ellenkezõleg, az, hogy a politikai gengszterizmussal szemben a nép érdekeit képviselje, megvédje. Mintha ez itt feledni látszanék. Mondok néhány példát is. A miniszterelnök úr több munkatársa pénzügyi manipulációk gyanújába keveredett, mint azt a sajtó is megszellõztette. Mint képviselõ nyílt levélben kértem, hogy haladéktalanul tájékoztassa az aggódó közvéleményt. Azóta is hallgat. Érdekes epizód, hogy a nyílt levelet minden értesítés nélkül a Népszabadságnak csak a pesti száma közölte, bizony kérem, kétféle Népszabadság van, mint a régi idõkben. A budapestieknek bõséges információkkal, a vidéki nyolcmilliós lakosságnak pedig nesze semmi, fogd meg jól. Ez az igazi kirekesztés. Mi lenne, ha egyszer véletlenül összecserélnék. De ez nem fordulhat elõ, mert a vidékin van egy pötty. Nemrégen intézkedést kértem a súlyos, nácizmusra emlékeztetõ magyarellenes üggyel kapcsolatban. Választ azóta sem kaptam, pedig a legutóbbi Panoráma mûsorából is egyértelmûen érzékelhetõ volt, hogy a magyarság a civilizált Európa indiánja. Januárban kérdéseket intéztem a pénzügyminiszterhez, mivel nem válaszolt senki, februárban interpellációt adtam be, áprilisban el is mondhattam, és hiába telt már el azóta is 30 nap, a hallgatás csöndjét nem törte meg semmi. Reménykedtem, hogy a politikai cinizmust a Kádár-rendszerrel elûztük a Parlamentbõl. Ám a bársonyszékbe ülve úgy gondolják egyes miniszter urak, hogy bármit megtehetnek? Lassan eljutunk odáig, hogy a Parlament lesz felelõs a Kormánynak és a hatpárti központi bizottságnak. Csak nem ez lenne az a híres liberál-minimum? A nyilvánosság kirekesztésével néhány ember határozna többek között új választási kérdésekben, olyan személyek részvételével, akik a választásokon megbuktak, és csak listán kerültek be ide, tisztelet a kivételnek. Nem kétséges, hogy milyen választási törvényt akarnak a népre erõltetni. A liberális pártok a választások után ellenzékbe szorultak, s elég furcsa, hogy már a vízcsapból is a liberál-minimum folyik, és a többségi népi politikát szûk körré degradálták az MDF-ben. Kísértetiesen hasonlít ez a liberál-minimum a Rákosi-féle kommunista minimumra, amivel sikerült szétverni az akkori demokráciát. Itt az ideje, ha már a nép szabadon választott, hogy óhaja szerint meghirdessük a népi maximumot, amelybe természetesen belefér a liberál minimum is. Csak mindent szépen, arányosan+