TartalomElõzõKövetkezõ

GADÓ GYÖRGY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Fõügyészhelyettes Úr! Az Alkotmányban kimondott és a Büntetõ Törvénykönyvben védelmezett jogegyenlõséget sérti a következõ mondat, amelyet itt idézek: "Mi, itt élõ magyarok, e hazának Árpád óta jogos tulajdonosai nem engedhetjük meg azt, hogy ebben az országban más nemzetiségû állampolgáraink bármilyen poszton döntõ jelentõségû állást töltsenek be." Ez a mondat a Szent Korona címû hetilap egyik áprilisi számában jelent meg. A cikk szerzõje, bizonyos Bujdosó P. Gyula ugyanebben a cikkben azt állítja továbbá, hogy - idézem ismét - "az itt élõ törpe zsidóság szabta meg nekünk, a tízmilliós magyar nemzetnek, hogy mit szabad volt tennünk a saját országunkban." Majd bizonyos, úgymond, keresztény és nemzeti követelések hangoztatása után a szerzõ kijelenti - ismét idézem: "Ha bárki is úgy dönt, hogy ez az ország, a jövõ Magyarországa nem felel meg elképzelésének, hozzásegítjük kivándorlásukhoz, a kibucok tárt karokkal várják a dolgos kezet." Eddig az idézet. Ez a mondat aligha ki nem meríti a közösség megsértése és a felekezet elleni izgatás ismérveit. Hasonló szellemû részleteket a lap más cikkeiben, más számaiban is lehet találni. A Szent Korona címû hetilap szerkesztõit szemlátomást nemigen zavarja, hogy a lap korábbi közleményei miatt már büntetõbírósági eljárás folyik ellenük, és az ügyben a tárgyalást ki is tûzték. Hasonló szellemiségû írásokat rendszeresen közöl a Hunnia címû folyóirat is. A legutóbbi, 18. számában ez olvasható, idézem: "Az úgynevezett keresztény kurzus ellenében létrejött és valós szemita kurzus hosszan tartóan biztosítja, és a nyomtatott, elektronikus média által tartósítja is a liba és pöceszagú szabadosság gátlástalan országlását." Eddig az idézet. Majd másutt így ír: "Hogyan is rúgjunk bele abba a fokost dobáló, ostort pattogtató, lobogó gatyás pusztafiba, aki nem kapja le a csikós kalapját a bóherhut elõtt? És többre értékeli a lajbit a kaftánnál." Eddig az idézet. A folyóiratnak csupán ebbõl az egyetlen számából is több más írást citálhatnánk, amelyek hasonló durvasággal uszítanak és keltenek hangulatot a zsidóság ellen. A Hunnia szerkesztõsége azonban nem éri be ennyivel, bizonyos Padányi Viktor tollából két tanulmányt is közöl - hiába, van itt tudományos színvonal is, nemcsak parlagiasság -, amelyek megállapításai a Büntetõ Törvénykönyv cikkelyeit sértik. A háborús bûnösökrõl szóló tanulmány tagadja a háborús bûnösség jogi kategóriáját, és a kelet-európai országokban kivégzett háborús bûnösöket - idézem - "a háborúban büntelen öt kis nemzet színe-virágának" nevezi. A tanulmány betûje és szelleme ellentétes a nemzetközi és a magyar joggyakorlattal, a magyar Büntetõ Törvénykönyvvel, és egyet jelent a háborús bûnösök feldícsérésével. Ugyane szerzõtõl a "Néhány szó a zsidó katasztrófáról" címû tanulmány azt állítja, hogy a holocaust során legföljebb mintegy 400 000 zsidó esett a hitlerista fajgyûlölet áldozatául, Magyarországon pedig mindössze legföljebb 10 000. A szerzõ szerint a zsidók hazugsága, hogy hatmillió volt az áldozatok száma. Ez a tanulmány betûjében és szellemében ugyancsak megvalósítja a közösség megsértésének tényálladéki elemeit. Mielõtt föltenném kérdéseimet a Legfõbb Ügyészséghez, hadd oszlassak el néhány esetleges aggályt. Mindenekelõtt azt szeretném leszögezni, hogy az itt citált sorok nem kiragadott idézetek, hanem a szóban forgó cikkek, illetõleg sajtótermékek szellemiségét híven és lényegileg tükrözik. Másodszor azt szeretném leszögezni, hogy itt nem holmi véleményekkel van dolgunk, amelyekkel vitába lehet, vagy vitába érdemes szállni. Szilárd véleményem, hogy itt bûncselekménnyel van dolgunk: ugyanis a Btk-ba egyértelmûen beleütközik mind a háborús büntett, illetve háborús bûnösök feldícsérése, mind a faji diszkrimináció hirdetése, mind a közösség elleni izgatás. Hozzáteszem, hogy ilyen bûncselekmények elkövetõit nem lehet vitapartnernek elfogadni. Szeretném eloszlatni azt az esetleges aggályt is, miszerint itt marginális elemekrõl, marginális jelenségrõl van szó, kár nagy lármát csapni miatta. Talán nem egészen megszokott, de szerintem igen helyénvaló az a hasonlat, amivel itt élhetek: kasszafúrók is marginális népelemet képeznek a lakosságban. Lehet mondani, hogy a magyar lakosság 99,99 stb. százaléka nem kasszafúró. Ennek ellenére, ha egy kasszafúrót elfognak, azt nem mentik föl már a bírósági eljárás alól is, nem beszélve a cselekménye súlyát mérlegelõ ítélet alól, hanem bizony elítélik, bármennyire marginális elem. Nem látom be, miért kellene ilyen politikai jellegû bûncselekménynél más álláspontra helyezkednünk. Ezek után hadd tegyem fel a kérdéseket a Legfõbb Ügyészséghez. Lát-e lehetõséget arra, hogy a Szent Korona címû hetilap szerkesztõi elleni bûnperben a vádat kiterjesszék a följelentés megtörténtét követõen e lapban megjelent nemzetiségellenes és zsidóellenes uszító írásokra, illetve ezek szerzõire? Másodszor: Látja-e akadályát annak, hogy hasonlóan a Csendõrsors címû fasiszta könyv ellen hozott ügyészségi intézkedéshez, amelynek során a könyvvel kapcsolatosan indított vizsgálat lezárása elõtt, bírósági ítélet hiányában is bevonták az inkriminált kiadvány fellelhetõ példányait, hogy az ügyészség a Szent Korona címû hetilap új számait is rögtön a megjelenés után lefoglalja, ha alapos gyanú áll fenn arra, hogy az azokban foglaltak a törvénybe ütköznek? Végül harmadik kérdésem: Szándékszik-e az ügyészség hivatalból vizsgálatot és büntetõeljárást kezdeményezni a Hunnia címû folyóirat szerkesztõi és inkriminálható cikkeinek szerzõi ellen, vagy a nyilvánvaló tények és a jelen interpelláció mellett még külön feljelentést tart-e szükségesnek? Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

Homepage