DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának államtitkára: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Mádai Péter Képviselõtársam! A német szénsegéllyel kapcsolatos interpellációjának öt kérdésébõl elõször a másodikra szeretnék válaszolni, hiszen kronológikus sorrendben ezzel kezdõdik, hogy milyen feltételekkel kaptuk ezt a segélyt. A két kormány között 1991. január 10-én létrejött megállapodásnak kettõs célja volt. Az egyik, hogy enyhítse a fûtési idényben várható lakossági szénhiányt, a másik pedig, hogy a szén eladásából befolyt összeggel energiatakarékossági és kisvállalat-fejlesztési célokat szolgáljunk. Az egyezmény értelmében a német kormány, ahogy ön is említette, 50 millió márka segélyt bocsátott a magyar kormány rendelkezésére, lakossági szénvásárlásra. A tágyalások során a német fél jelezte, hogy örömmel venné, ha a megvásárolt szén 10a német eredetû volna. A segélyösszegbõl összesen 360 ezer tonna szenet vásároltunk, és ebbõl 30 ezer tonnát Németországból. Április végéig, napjainkig közel 300 ezer tonna került értékesítésre. A második és igen fontos kérdés a beszerzett szén ára, amelyet ön az ötödik kérdésben említett. Kétségtelen tény, hogy a segélybõl vásárolt szén átlagosan 5000-5200 forint/tonna áron került értékesítésre, szemben az importszenek tavalyi 4000 forintos, 4000 forint körüli átlagárával. Az árkülönbségek okai a következõkben foglalhatók össze. A fûtési szezon közepén vásárolni a nemzetközi pénzpiacon önmagában véve magasabb árat jelent, de itt nem volt választási lehetõség, hiszen a fûtési idény közepén kaptuk a segélyt. A környezõ országokban a jelentõs vagy jelentõsnek számító magyar szénvásárlás híre az adott szûkös kínálat mellett szintén árfelhajtó tényezõként érvényesült. A fuvardíjakban a dollárra való áttérés Közép- és Kelet-Európában körülbelül két-háromszoros emelkedést jelentett pontosan ebben az idõszakban. A hazai energiaköltségek növekedése a hazai fuvarköltségeket is igen jelentõsen növelte, és végül, de nem utolsósorban a 150s forintleértékelés begyûrûzése is növelte az árakat. Mindezeket a tényezõket beszámítva a múlt évi importszénárhoz képest 25- 30kal magasabb ár közgazdaságilag indokoltnak tekinthetõ, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az elsõsorban kiugróan magas fûtõértékû német, illetve dél-afrikai eredetû szenek esetében a tényleges eladási ár 10-11 ezer forint lett volna tonnánként. Ez azonban valóban elfogadhatatlan ár lett volna a magyar fogyasztók számára, így a német kormány az idõközben zajló szakértõi tárgyalások során beleegyezett abba, hogy ezeknek a szeneknek a fogyasztói ára is hasonló legyen a többiéhez. A hazai eredetû és az importszén fogyasztói ára egyébként közvetlenül aligha hasonlítható össze a következõk miatt: a két szén fûtõértéke közel 1:2 arányú, tehát a 2000 forint/tonna hazai átlagszénár ebben az esetben már tulajdonképpen, ha a fûtõértéket tekintjük, 4000 forint/tonnának felelne meg. A hazai eredetû szén ártámogatása másfélszeres, hiszen a hazai eredetû szénnél 70, míg az importszeneknél csak 45a támogatás. Emellett a kétféle szén fuvarköltségeiben is igen jelentõs eltérések vannak. Ha ezeket a tényezõket figyelembe vesszük, a hazai eredetû szenek és a lengyel importszén közötti eltérés, árdifferencia már csak minimálisnak tekinthetõ. A lakossági fogyasztói ártámogatás az eredetileg tervezett 2,3 milliárd forintos vállalkozási alapot, tehát a befolyt összeget így körülbelül 1,7 milliárd forintra csökkentette. A csökkenés nagobb része közvetlenül a fogyasztót szolgálta, míg kisebbik hányada a forgalmazás költségeit tette ki. Ha tehát a kérdést úgy tesszük fel, mint ahogy ön is a harmadik kérdésében, hogy kit segített a szénsegély, akkor azt mondhatjuk, hogy részben az egész országot, hiszen nem alakult ki szénhiány, részben körülbelül 400 millió forinttal közvetlenül a fogyasztót, mert nem azt az egészen magas 10-11 ezer forint körüli átlagárat fizetti és amint a teljes ellenérték befolyik az MNB elkülönített számlájára, körülbelül 1,6-1,7 milliárd forint szolgálja majd a vállalkozásfejlesztési, illetve energiaracionalizálási célokat. A felhasználás részleteire vonatkozóan tette fel az elsõ kérdését, amire röviden az alábbiakban szeretnék válaszolni. Annak érdekében, hogy a német kormánnyal történt megállapodásnak megfelelõen a pénzsegély forint ellenértéke energiatakarékosságot és kisvállalkozás-fejlesztést szolgáljon, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, valamint az IPOSZ - az Ipartestületek Országos Szövetsége - között egyezmény jött létre, így az összeg 40a kisvállalkozásokat támogató garanciaalap létesítésére szolgál, tehát körülbelül 600 millió forint és a fennmaradó 60, körülbelül 1 milliárd forint energiatakarékossági alapot hoz létre. A kedvezményes hitel elnyerése érdekében az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium pályázatot ír ki, amelynek feltétele, hogy a hitel igénybevétele minél nagyobb energiamegtakarítást eredményezzen. Az energiamegtakarítás keretében olyan célokat kívánunk támogatni, mint például a távfûtéses lakások hõ- és melegvíz -felhasználásának mérése, szabályozása, fogyasztók hõ- és villamosenergia-felhasználásának csökkenése, hagyományos tüzelõanyagok kiváltása, ipari, lakossági épületek hõszigeletése stb. Mivel a szénszállítások nagyobbik része február közepétõl kezdõdött, és így jelenleg sem fejezõdött be, a 90 napos átfutási, lebonyolítási idõt figyelembe véve az elkülönített bankszámlán még csak most kezd természetesen jelentõsebb pénzösszeg összegyûlni, ennek következtében várhatólag a pályázatok kiírására május végén, júniusban kerülhet sor, és a pénz kihelyezése is legkorábban júniusban kezdõdhet el. Végül az ön által felvetett negyedik kérdés így szól: érezhetõ-e mulasztás, illetve kiket terhel felelõsség? Úgy gondolom, az eddigiekbõl kiderül, és ezt a német fél a szakértõi tárgyalások során április közepén szintén megerõsítette, hogy az egyezmény a januári megállapodásnak megfelelõen halad, így azt gondolom, ebben az esetben mulasztásról és felelõsségrõl nincs szó. Köszönöm a figyelmet, és kérem a válasz elfogadását. (Taps a jobb oldalon.)