SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Államtitkár Úr! 1989 õszén a gazdasági kerekasztal tárgyalásokon az ellenzék a legszélesebben támadta az akkori kormányt azért, mert az a szovjet viszonylatú exportengedélyek bõkezû osztogatásával jelentõs, 800 millió rubeles fizetési mérleg-aktívumot halmozott fel. Ez az aktívum - magyarán - hitelnyújtsát jelent. Ezt azért helytelenítettük, mert a Szovjetunió fokozódó gazdasági nehézségei folytán bizonytalan volt, hogy az ellenértéket mikor és miben kapjuk meg. Ilyen bizonytalan körülmények között különösen problematikus, ha egy annyira eladósodott ország, mint hazánk hitelezõvé válik. Az akkori kormány meg is fogadta a kritikát, vállalta a szovjet viszonylatú exportnak az exportban érdekelt vállalatok körében természetesen igen népszerûtlen korlátozását. Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor az elõzõ kormány hibás politikáját az ellenzéki kerekasztal keretében Botos Katalin mai tárca nélküli miniszterrel együtt, aki remélem most nem fog személyes megtámadtatás címén szót kérni, (moraj) bíráltam, nem számítottam arra, hogy másfél év múlva ugyanennek a hibának egy még súlyosabb megismétlését kell majd szóvá tennem, immár az új kormánnyal szemben. Nos, az új kormány létrejötte után tavaly szeptembertõl ismét jelentõsen nõni kezdett, és december végéig megkétszerezõdött a szovjet viszonylatú rubelaktívumunk, és még ebben az évben is tovább nõtt. Ma már eléri a 2 milliárd rubelt. Itt, tisztelt Országgyûlés, olyan összegû kihelyezésrõl van szó, amely meghaladja például a kifizetett nyugdíjak éves összegének 20át. Hitelezõ ország lettünk tehát a visszafizetés olyan bizonytalan és egyre bizonytalanabb feltételeivel, amilyenek mellett magunk aligha kaphatnánk hitelt. Kérdezem az államtitkár urat, milyen kiviteli engedélyezési gyakorlat, az elõzõ Kormány által bevezetett szigorú korlátozások milyen fellazítása vezetett oda, hogy eladósodott ország lévén a Szovjetunió jelentõs - már legalábbis a saját szempontjukból jelentõs - hitelezõivé váltunk. Hogyan lehetséges az, hogy még ez év elsõ hónapjaiban is 400 millió rubellel növekedett a szovjet aktívumunk? Adtak-e ki exportengedélyeket még ebben az évben is, amikor már tulajdonképpen csak a tavaly megkötött szerzõdéseket, kiadott engedélyeket lehetett volna teljesíteni? Milyen határidõre, milyen kamattal ígéri a szovjet fél a tartozás - számunkra is elfogadható - rendezését, és mi a magyar fél álláspontja az errõl folytatott vitában? Végül nem gondolja-e az államtitkár úr, hogy azok a vállalatok, amelyek ilyen körülmények között még lehetõséget kaptak kiszállításokra, egyszerûen elhalasztották a szükséges szerkezeti átrendezést? (Taps az SZDSZ részérõl.)