DR. KÁLMÁN ATTILA mûvelõdési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az Alkotmány, továbbá a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény egyértelmûen kimondja, hogy - idézem a 15. § (1) bekezdését -: "A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva mûködik." A 16. § (1) bekezdése szerint pedig: "Az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat lére." Ennek megfelelõen, ma Magyarországon nincs egyetlen olyan hivatal vagy más államigazgatási szerv sem, amelyik bármilyen módon beleavatkozhatna az egyházak belsõ életébe. Természetesen ilyen hivatal létrehozását a késõbbiekben sem tervezzük. Ugyanakkor az egyházak mindennapi tevékenységük során kapcsolatba kerülhetnek különbözõ minisztériumokkal, fõhatóságokkal. Iskoláik révén a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériummal, szeretetintézményeiken vagy kórházi szolgálatukon keresztül a Népjóléti Minisztériummal, régi, értékes templomaik helyreállításai során az Országos Mûemlékfelügyelõséggel, a börtönökben folytatott lelki gondozással pedig az Igazságügyi Minisztériummal. A sort még lehetne folytatni. Nem csupán két helyen foglalkoznak egyházi ügyekkel, mint azt a képviselõ úr állítja, hanem akár 8-10 helyen is. Véleményem szerint minden ügynek annál a tárcánál kell megoldódnia, ahol keletkezik, vagy amelyre értelemszerûen tartozik. Ha az elintézendõket egyetlen helyre gyûjtenénk, akkor az a rossz emlékû állami egyházügyi hivatal képét idézné föl. (Közbeszólás: Úgy van! - Taps jobbról.) Azt pedig gondolom egyikünk sem kívánja vissza. Mivel az egyházak oktatási, nevelési, kulturális tevékenységének támogatására a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumban egy fõosztályt hoztunk létre, célszerûnek látszott, hogy ez a fõosztály intézzen az egyházak mûködésével kapcsolatos egyéb feladatokat is. Gondolok itt például az egyházi ingatlanok felújítására, a hitélet támogatására, vagy a hitoktatásra szánt pénzek továbbítására. Vannak azonban olyan fontosabb, átfogóbb egyházi ügyek, amelyek magasabb szintû egyeztetést igényelnek. Ezekben jár el a két miniszterelnökségi politikai államtitkár. Ilyenek például a nemzetközi ügyek, II. János Pál pápa magyarországi látogatása, a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozója, vagy olyan ügyek, amelyek egyszerre több minisztérium hatáskörét is érintik, vagy ha az egész nemzetet érintõ dolgokban egyházak tájékoztatására, illetve véleményük megkérdezésére van szükség. Az államtitkárok tehát nem látnak el szakmai feladatokat. A minisztériumi fõosztály és a miniszterelnökségi politikai államtitkárok hatásköre pontosan körülírható. A hatáskörök szabatos megfogalmazása, elhatárolása folyamatban van. A képviselõ úr interpellációjának címeként egy kérdést fogalmazott meg, így hangzik: Állami bábáskodás az egyházak körül? Ha Ön a bábáskodás kifejezéssel valamilyen külsõ bavatkozást akar jelezni, akkor ezt a leghatározottabban vissza kell utasítanom+ (Közbeszólás: Helyes! - taps jobbról.) + mert az államnak esze ágában sincs beleavatkozni egyházi belügyekbe. Ha azonban úgy is érthetjük, hogy az egyház értékeket õriz, ad tovább és gyarapít, és mi ezeknek az értékeknek a létrejöttében, megszületésében segédkezünk, akkor a bábáskodást szívesen vállaljuk. Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps jobbról.)