LABORCZI GÉZA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Hamlet híres monológjában, midõn a lét és a nemlét lehetõségérõl tépelõdik, azt fogalmazza meg, hogy az ember a haláltól való félelem miatt tûri el a hivatal packázásait. Figyelve a körülöttünk történõ eseményeket, egyre szorongatóbb a kérdés: mi, hova tartozik a legfelsõbb szintû államigazgatásban. Csak egyetlen példát emelek ki a tengernyi lehetõség közül: az egyházak helyzetét. Ismereteim szerint ma két hivatal is foglalkozik egyházi, egyházpolitikai kérdésekkel; a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium Egyházi Fõosztálya, valamint a Miniszterelnöki Hivatal Egyházi Kapcsolatok Fõosztálya. Az elmúlt évben elfogadott költségvetés már arról tanúskodott, hogy az egyháznak nyújtott támogatást - a beterjesztõk kifürkészhetetlen akaratából - megosztották e két szerv között. Azóta Pálos Miklós államtitkár úr a Magyar Nemzetnek úgy nyilatkozott, hogy az általa vezetett hivatalnak államigazgatási funkciói vannak. Kérdezem tehát az államtitkár urat: mi indokolja e szervezeti kettõslátást? Gyakorlati nehézségek, kormányzati zavar, személyi ellentétek, vagy esetleg politikai döntés áll a háttérben? Véleménye szerint az Egyházi Kapcsolatok Fõosztályán mûködõ két politikai államtitkár tevékenysége összeegyeztethetõ-e azzal a rendelkezéssel, mely szerint államtitkár szakmai funkciókat nem láthat el? S végül, szükségesnek tartja-e, hogy egyáltalán az egyházakkal foglalkozó hivatal bármilyen szinten mûködjön? Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)