TIRTS TAMÁS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyes állami tulajdonban álló vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalásával egy korábbra beígért adósság törlesztéséhez kezd hozzá a tisztelt Ház. Az önkormányzatok mûködéséhez, mindennapi feladataik megoldásához elengedhetetlen követelmény a tulajdonviszonyok tisztázása, az önkormányzatok mûködéséhez szükséges vagyon biztosítása. Ennek a törvényjavaslatnak a címében is jelzett feladata az lett volna, hogy az Alkotmány és a tavaly elfogadott önkormányzati törvényt figyelembe véve meghatározza azokat a végrehajtási szabályokat, amelyekkel az állami tulajdon önkormányzatok részére való átadását az állam és a helyi önkormányzatok közötti tulajdonmozgás jelentõs részét lezárja. Több mint fél éve ezt várták, ezt várják tõlünk az önkormányzatok és az önkormányzatokban élõ polgárok. A tavaly elfogadott önkormányzati törvény, a törvény erejénél fogva, ex lege létrehozta a korábbi monolitikus állami tulajdonból az önkormányzati tulajdont. Az önkormányzati törvény általános elvévé vált a vállalkozói önkormányzatok megteremtése, vagyis az, hogy az önkormányzatok tulajdonosi érdekeltséggel vegyenek részt a közszolgáltatások szervezésében és vállalkozási lehetõséget garantáló vagyonmennyiséggel is rendelkezzenek. Mindezt a beterjesztett törvényjavaslat figyelmen kívül hagyja, vagy ha úgy tetszik, semmisnek tekinti, hiszen a törvényalkotói szándék nemhogy az önkormányzati törvény végrehajtását nem tûzte ki célul, hanem éppen ellenkezõleg annak több helyen módosítását, a vagyontárgyak esetében már többen elmondták ellenzéki képviselõtársaim: ezek szûkítését, illetve a korábbi törvény egyes részeinek hatályon kívül helyezését jelenti. Nemhogy a címében jelzett feladatnak nem felelt meg a mostani formájában ez a javaslat, hanem más célt is szolgál. A kormányzat s annak vezetõ pártja, a Magyar Demokrata Fórum tavaly nyáron meghirdette, fennen hirdette: vállalkozói önkormányzatokra van szükség, és az önkormányzatiság létrejöttével Magyarországon végbemegy majd a rendszerváltás. Nos, a beterjesztett javaslat éppen ellenkezõ képet mutat. A vállalkozói önkormányzatok helyett még az önkormányzatokat jogosan megilletõ vagyontárgyakat sem kívánja teljes egészében átadni a kormányzat, hanem, ahol lehet, ezek körét erõsen szûkíti. Sóvágó László képviselõtársam a Fórum nevében elmondotta, hogy már nem vállalkozói önkormányzatokra van szükség, hanem sokkal inkább a szolgáltatás a cél. A beterjesztett javaslat 43. §-a pedig egyenesen relativizálja az önkormányzatok tulajdonjogát, hiszen lehetõvé tenné, hogy akár kormányrendelettel az adott önkormányzat vagyonát az állam elvonja úgy, hogy eközben nem érvényesülhet a tulajdonformák egyenjogúsága az Alkotmány 9. § (1) bekezdése, az önkormányzati tulajdon tiszteletben tartása az Alkotmány 12. § (2) bekezdése szerint; szemben Böröcz István képviselõtársammal én úgy érzem, hogy ez egy nagyon jogos felvetés és a tulajdonhoz való jogot kimondó alkotmányos rendelkezések egész sora. Lásd az Alkotmány 13. §-a. Vagyis, amennyiben a törvényjavaslat az állam és az önkormányzat közötti vagyonmegosztást a feladat- és hatásköri jogosítványok mozgásával köti össze, úgy semmi sem garantálja a jövõben az önkormányzati tulajdon önállóságát és autonómiáját, ellenkezõleg éppen feloldja annak határait, és képlékennyé teszi azt. Így a javaslat az önkormányzatok vagyonának egy jelentõs részére nem tulajdonjogot biztosítana az önkormányzatoknak, hanem - kérek figyelmet - a szocialista állami tulajdon mûködtetéséhez kialakított kezelõi jogot adná meg. Lényegében tehát ez a 43. §, amit egyébként a miniszter úr is jelzett expozéjában, hogy az némi módosításra szorul, a tulajdonrendszer egyik elemét, az önkormányzati tulajdont az államigazgatás érdekeinek rendelné alá. Nem véletlen, hogy a Kormány ezzel a javaslattal egyidõben javaslatot terjesztett elõ az Alkotmány olyan irányú kiegészítésére, amely e rendelkezés elfogadását megengedné. Ezzel az állam a kisajátítás nélkül bármikor igénybe vehetné az önkormányzatok vagyonát a saját közszolgáltatási döntéseinek végrehajtásához. Ez a lehetõség kísértetiesen emlékeztet az állami mindenhatóság tulajdonjogi alapjait megadó szocialista állami tulajdonra. Tisztelt Képviselõtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ez lenne az igazi rendszerváltás? Az új önkormányzati alapokon mûködõ új Magyarország? (Mozgás.) De továbbmegyek. A beterjesztett javaslat paragrafusok hosszú során át úgy módosítja az önkormányzati törvényt, mintha nem is kétharmados szabályozását érintõ kérdésekrõl lenne szó, hanem egyenesen az önkormányzati törvényben megfogalmazott parlamenti akarat végrehajtásáról. Sem a zárórendelkezésekben, sem a módosuló jogszabályokban nem találtam ilyen utalást. Végül is a bizottsági viták során sikerült a Belügyminisztériumtól egy feljegyzést kicsikarni, amiben is elismerik, hogy a beterjesztett javaslat 4., 8., 14., 20., 40., 41., 45. és 46. §-a részben vagy egészben kétharmados szabályozást igényelnek. A FIDESZ parlamenti frakciója szerint ennél a körnél lényegesen több helyen érinti a kétharmados szabályozás körét, amennyiben a javaslat így marad. Már most jelezném ezeket a problémaköröket, hogy a kormánypárti képviselõtársaim is el tudjanak ezen gondolkodni. Elsõként rögtön a törvényjavaslat 2. § (3) bekezdését említeném, ahol is az ingatlankezelõ szerv kezelésében álló épület önkormányzati tulajdonába adását csak akor ismeri el, ha azt az önkormányzat, illetõleg közüzem használja. Ugyanakkor megtiltja ezeknek az épületeknek önkormányzati tulajdonba adását arra az esetre, ha azok nem önkormányzati feladat- és hatáskör, illetve közszolgáltatás céljára szolgálnak. Ez a megoldás ellentétes az önkormányzati törvény 107. §-ának 1/d pontjával, amely kimondja, hogy tanácsi intézmény vagyona korlátozás nélkül önkormányzati tulajdonba kerül. Az állam a tulajdonos jogán elvileg megtehetné, hogy saját vagyonából azt ad át az önkormányzatok tulajdonába, amit akar, ha idõközben a kötelezõen átadandó vagyoni kört nem szabályozta volna az önkormányzati törvény tavaly nyáron. Második problémakörként említeném a fõváros és a megyei jogú városok esetét, szintén elhangzott, amikor is a beterjesztett javaslat úgy rendelkezik, hogy az ezer négyzetméter területû irodaépületek nem adhatók önkormányzati tulajdonba. A korábbiakkal összhangban itt is meg kell jegyezni, hogy az önkormányzati törvény nem adott ilyen felhatalmazást, hogy a vagyonátadás során akár a Parlament, akár a Kormány korlátozza az átadásra kerülõ vagyoni kört. Egy harmadik nagy problémakör - többen érintették - a földdel foglalkozó része a javaslatnak, a 10. és 11. §-ok, amelyek alapvetõen módosítják az önkormányzati törvény 107. § V. fejezetét, amely kimondja, hogy minden olyan állami föld, amely az önkormányzatok belterületére esik, az adott önkormányzat tulajdonába kerül. Ezzel szemben a törvényjavaslat nem rendeli el az állami vállalatok, szervezetek kezelésében állami tulajdonú belterületi állami földek önkormányzati tulajdonba adását. Mint hallottuk, a miniszter úrnak az a véleménye, hogy a belterületi föld holt tõke; az önkormányzatok úgy sem tudnának ezzel mit kezdeni. Ehelyett ez a javaslat bevezeti a beépített, illetve beépítetlen belterületi állami föld kategóriáját, és ezzel a javaslat 11. § (2) bekezdésében meghatározott kivételek gyakorlatilag egy fõ szabályt fogalmaznak meg. Ettõl kezdve csak a beépítetlen földrõl beszél. Ezzel a szabályozással pedig erõsen szûkítik az önkormányzati tulajdont, olyannyira, hogy amennyiben ez a szabályozás akár kétharmaddal is, de elfogadást nyerne, úgy a profittermelés egyik legnagyobb lehetõségét adó belterületi földek túlnyomó többségét kivonnák az önkormányzatok vagyoni körébõl. Ami pedig még így is megmarad, ott a javaslat lehetõséget biztosít ugyanezen paragrafus 6. részében a vagyonátadó bizottságoknak, hogy az önkormányzatok kárára használati jogot biztosítson a beépítetlen földön lévõ közmûtulajdonosok számára úgy, hogy az önkormányzatot még kártalanítás sem illeti meg. További nagy problémakör a közüzemekre vonatkozó rész, amely figyelmen kívül hagyja, hogy a közüzemek közé az önkormányzati törvény a tanácsi alapítású költségvetési üzemeket is besorolta. Az önkormányzati törvény 107. § 1/b pontja szerint közüzem vagyona az önkormányzat tulajdonába tartozik, ennek átadását, az önkormányzatok és a vállalatok közötti megosztását végezhetné el a vagyonátadó bizottság, amennyiben erre a javaslatban levõ törvény különbözõ feltételeket mond ki, úgy gyakorlatilag itt is az önkormányzati törvény módosulása következik be. Itt külön is felhívnám a figyelmet egy speciális szabályozásnak a kidolgozására, amit a megyei jogú városok és a megyék vagyonmozgatása tesz szükségessé, mivel a kiüresedett megyei funkcióhoz az alapítói jog elismerésével aránytalanul több vagyonrész illetné meg a mostani javaslatok szerint a megyét, mint a megyei jogú várost. Úgyszintén sérti az önkormányzati törvényt az egyéb vagyonról szóló rész, hiszen a 107. § 1/d pontja az önkormányzati törvényben a tanácsok kezelésében, illetõleg tulajdonos irányítása alatt mindenféle intézmény vagyona az önkormányzat tulajdonát képezi - így szól. Kétségtelen, hogy e körbõl csak az ingatlanokat adta át az önkormányzati tulajdonba a törvény, az ingóságokról, az ingókról eddig nem szólt. Így tehát vagy azt teheti a javaslat, hogy egyszerûen kinyilvánítja az ingók átadását, vagy e vonatkozásokban részletesebben szabályoz. Ez utóbbi esetben viszont már újabban ismét önkormányzati tárgykört szabályoz, s akkor a megfelelõ törvényhozási eljárást kell itt is alkalmazni. Összességében tehát ezek voltak azok a fõ problémakörök, amelyeket mindenképpen a részletes vitában is érinteni fogunk, és amelyekben érdekes módon a Belügyminisztérium elõbb említett jegyzéke nem tartotta szükségesnek a kétharmados szabályozást. Ezen már nem is csodálkoztam, hiszen az õ felsorolt jegyzékük, illetve az énáltalam érzékelt problémák a törvény egészét kiadják, nyilvánvalóan, hogy elõbb-utóbb ebben is valamifajta megegyezés majd csak születik. Összességében elmondható, hogy a beterjesztett javaslat nincs összhangban sem az Alkotmánnyal, sem a tavaly elfogadott önkormányzati törvény 107. §- ával. Hiányzik a törvényjavaslatból az elvi megalapozottság is, amely meghatározta volna, hogy milyen tulajdonviszonyokat céloz meg a tervezet. Talán ebbõl is fakad, hogy a törvény szerkezete nem tükrözi a vagyontárgyak fontossági sorrendjét. Ehhez a problémához kapcsolható, hogy a törvényjavaslat fejezetenként, tárgyanként vagy akár szakaszonként is eltérõ jogi szabályozást alkalmaz. Az eljárási szabályok szétaprózódása súlyos jogi problémákat is felvet, és ezek közül is egy kisebb csokrot itt átnyújtanék. Elõször is a tulajdonba adást a javaslat több esetben is a miniszter által egyoldalúan megszabott feltételek elfogadásához köti, a beterjesztett javaslat 8. § (2) bekezdés, illetve (3) bekezdés, amely szó szerint a miniszter által meghatározott feltételek teljesítéséhez köti. Ez a megfogalmazás teljesen homályos, nem lehet tudni, hogy milyen miniszteri feltételekre gondol egy törvényjavaslat. Második fõbb kifogás: más esetben a javaslat az önkormányzatokat az állami szervekkel, például az Állami Vagyonügynökséggel megállapodások megkötésére kötelezi. E szabályozási javaslat erõteljesen vitatható, mivel a megállapodás két egyenrangú fél között az akarati autonómia elvére épül, és ily módon kötelezõ elõírás csorbítja az önkormányzatok önállóságát. Ebben az esetben az önkormányzatok számára megállapodást elõírni kógens módon abszurdum. Ezt egy tervutasításos rendszerben lehet csak megtenni, hiszen mi van akkor, ha az önkormányzatok számára kedvezõtlenek a feltételek, s nem kívánnak megállapodni. Nem megállapodást kell elõírni megítélésünk szerint, hanem egyeztetést. Nem derül ki a javaslat szövegébõl egyértelmûen, melyek a kötelezõ normák, s melyek esetében lehet külön megállapodást kötni, s hiányzik megítélésünk szerint - ellentétben Sóvágó Lászlóval - a szabályozásból az önkormányzatok számára is megnyugtató garanciális elemek rendszere. A javaslat egyenetlen abból a szempontból is, hogy kétszer annyit foglalkozik a mûemlékekkel és a vízmûvekkel, mint például az önkormányzat számára életbe vágó föld vagy közüzemek szabályozásával. Külön szólni kell a zárórendelkezések körérõl, hiszen itt a törvényjavaslat szövegéhez nem szervesen kapcsolódó jogi szabályok találhatók. Ugyanakkor a politikai szándék világos, s erõsen korlátozzák itt is az önkormányzati vagyon körét. Három problémáról kívánok még itt röviden szólni. Az egyik a 47. §, a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése nem ennek a törvénynek a feladata, megítélésem szerint. Nem is érthetõ pontosan, hogy mire gondol a törvényalkotó, hiszen megítélésünk szerint ezen ingatlankörök egy nagy része már az önkormányzati tulajdonban van. Amennyiben ezen ingatlanok körét érinti a javaslat, és erre vonatkozik, úgy mindenképpen alkotmánymódosításra lenne szükség, ha így akarja megoldani a törvényalkotó a szándékát. A 48. §-ban a világkiállítás övezeteként kijelölt terület és ingatlanvagyon már most a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok tulajdonában van, így ezt erõsen csorbítaná: szintén kétharmados törvénymódosítást igényel. De itt is megjegyzem, hogy ezt a szabályozást nem ide kell beépíteni, és az a félelmünk is megvan, hogy itt ezek a részszabályozások mintegy késõbb lefolytatandó politikai vitákat próbálnak prejudikálni. Az 50. §-ban pedig az önkormányzati törvény 107/5. §-a sérül: ugyanis a belterületi állami földek között korábban a törvény nem tett különbséget a használók szerint. A javaslat, amely arról szól, hogy a szovjet laktanyákat kizárólagosan ezentúl a Kormány hatáskörébe kell vonni, e tekintetben az önkormányzati törvényt módosítja. Tisztelt Országgyûlés! Mindezek figyelembevételével elmondható, hogy a beterjesztett javaslat jelen formájában alkotmányellenes, lényegi körben módosítja az önkormányzati törvényt, így a törvény nagy részét mindenképpen kétharmados törvénynek kell tekintenünk. Végezetül egy rövid, kis megjegyzést tennék még, mielõtt befejezném. Egyik képviselõtársam tegnap mondta, s nagyon szellemesnek találtam, hogy amikor egy új önkormányzati törvény vitája kezdõdik meg a Parlamentben, az igazából a görög eposzokhoz hasonló, amikor is mindenki elmondja - két tábor van, ahol mindenki elmondja - az invokációt, megtörténik a segélykérés, megcsillannak a fegyverek a két oldalon, és utána - gondolom, az eposzi jelzõ ezért is hangzott el - hónapokig tartó küzdelem - jelen esetben törvényrõl van szó, ez épp elég súlyos az ország életében - kezdõdik, ahol is a kölcsönös sebejtések folynak. Az én megítélésem szerint nagyon jó lenne, hogyha ennek a törvényjavaslatnak a vitája kapcsán ezt az eposzi küzdelmet az önkormányzati bizottságban és itt a plénumban is el tudnánk kerülni, s arra kérném az Országgyûlést, hogy ne a hiábavaló hitvitákat folytassuk, hogy ki önkormányzatbarát, és ki centralizál, ki decentralizál, hanem a kétharmados szabály elismerése után köttessenek meg azok a politikai alkuk, amelyekrõl már Józsa Fábián is beszélt, és a hónapokig tartó vitázás és fölösleges módosítási eljárás helyett egy új életképes javaslat szülessen. A magam részérõl köszönöm a figyelmüket. (Taps.)