DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Elnök Úr! Az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló törvényjavaslat láthatóan komoly politikai és alkotmányjogi viták tárgya lesz a következõ hetekben. Mindjárt hozzáteszem, hogy teljesen indokoltan. Ehhez képest ebben az összefüggésben szinte jelképesnek is mondható az, hogy már a törvényjavaslat címén is lehetne nyelvhelyességi szempontból vitatkozni. Ennél talán fontosabb, hogy vita tárgya lehetne - és kell is, hogy legyen - a preambulum elsõ sora, nevezetesen az, amely az önkormányzati tulajdon rendszerének megteremtését egyszerûen a tulajdoni viszonyok átalakításának keretében elhelyezendõ feladatnak minõsíti. Megítélésünk szerint ennél többrõl, más elvi alapállásokból megközelítendõ ügyrõl van szó. Ha ugyanis elfogadjuk ennek a preambulumnak az elsõ sorában megfogalmazott gondolatokat, akkor valóban lehet úgy kezelni az egész ügyet, mint ahogyan a kormánypárti felszólalók említették, hogy itt valaki valakinek ingyen ajándékot ad. Megközelítésünk szerint itt nem errõl van szó. Itt arról van szó, és ezt a kérdést kell feltenni, hogy az önkormányzati tulajdon rendszerének kialakulásakor milyen önkormányzati rendszerben gondolkodunk, mi felé megyünk, melyek azok a körvonalak, amelyek jelzik és jeleznék azt, hogy ebben az országban az önkormányzati rendszer hogyan épül ki. Valóban helyi önkormányzás alakul-e ki, amelyben a polgárok közösségüket érintõ közügyeiket önállóan és demokratikusan igazgatják, és a helyi közhatalmat a lakosság érdekében gyakorolják, vagy pedig egy helyhatósági típusú önkormányzat jön lére, amely jól-rosszul ellátja a közigazgatás helyi feladatait, s amelynek az önkormányzatisága kimerül abban, hogy önállóan hozhat létre - mondjuk - népkonyhákat, feltéve, ha van rá pénze. A kérdés súlyosnak tûnik, de felvetését nem csupán a tárgyalt törvényjavaslat indokolja. Meg kell állapítani, hogy ennél, sajnos, többrõl van szó. Ez a törvényjavaslat ugyanis csak része egy folyamatnak. Látványos megnyilvánulása annak a kormányzati filozófiának és gyakorlatnak, amely a helyi önkormányzatiság eszméjét egyrészt valamiféle maradékelv alapján értelmezi, másrészt ugyanakkor egy elvont önkormányzatiságra hivatkozva mintegy kiüresíti az önkormányzatokat, hogy ezzel egyidejûleg rájuk zúdítson olyan társadalmi gondokat, amelyekkel lehetetlen megbirkózniuk. A sok közül csak néhány példát szabad legyen e megállapítás igazolására felhozni. Itt van mindjárt a tárgyalt törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely az önkormányzati tulajdon jelentõs részét a volt egyházi ingatlanok tíz évre tervezett reprivatizációjától teszi függõvé. Idézhetnénk a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését is, amely a Kormánynak gyakorlatilag lehetõséget ad arra, hogy az önkormányzati tulajdont és az önkormányzati vagyont gyakorlatilag bármikor elvonhassa. A példák hosszú sorát igazolják az úgynevezett hatásköri törvényben megfogalmazott elvek és szabályok is. Ami pedig az ún. reálszférát illeti, elég utalni arra, hogy bõvültek ugyan a szociális segélyezésre fordítható önkormányzati források, de ez láthatóan nem oldja meg azt a gondot, hogy a szociális feszültségek súlypontjai mintegy áttolódnak az önkormányzatok szintjére. Ugyanakkor a lakosság jelentõs rétegei egyre nehezebben tudják fizetni a különbözõ intézményi ellátások díjait, amely az önkormányzatok egyébként is nagy finanszírozási problémáit kritikus mértékûvé fokozza. Bölcsõdék, óvodák, kulturális intézmények bezárása a következmény, s a központi kormányzat - mondhatni - egy elõkelõ idegenként figyeli ezeket a folyamatokat. Tisztelt Országgyûlés! Jelenleg tehát megítélésünk szerint nincs tisztességes kompromisszumot tükrözõ, kölcsönösen vállalható munkamegosztás és ehhez rendelt anyagi eszközök megosztása a kormányzati és az önkormányzati szint között. Ami pedig a szervezeti és hatásköri részét illeti a dolognak, az önkormányzati rendszer önmagában nem értelmezhetõ és nem értékelhetõ. Ez csak akkor tehetõ meg, ha szerepét, funkcióját az önkormányzatokon kívüli közigazgatás helyzetével vetjük össze. Ez az összevetés az eddigiek tükrében nem sok jóval kecsegteti az önkormányzatokat. Ma ugyanis úgy tûnik, csak egy tárca elhatározásán múlik, hogy kiemeli-e a maga feladatait az önkormányzatokból, és létrehozza-e a maga külön, centrális irányítású szervezeteit. Sajnos azt kell mondani, hogy a Kormány meglévõ centralizációs törekvésein kívül ezt egyes szakmai körök ilyen célú megbízása is támogatja, és ennek a folyamatnak kedvezõ hátteret teremt. Mindez gyengíti az önkormányzatokat, bizalmatlanságot fejez ki irányukban. A már említett hatásköri törvényjavaslathoz több képviselõtársam nyújtott be ilyen tartalmú módosító indítványokat. Tisztelt Országgyûlés! E nagyvonalú áttekintés alapján kb. ez az a politikai és gazdasági környezet, amely az önkormányzatok körül kialakult, és amelyben majd ennek a törvényjavaslatnak érvényesülnie kell. Sajnálatosan kell megállapítani, hogy a tárgyalt törvényjavaslat teljes egészében beillik az eddig vázolt képbe. Ha úgy tetszik, a Kormány ebben a vonatkozásban következetes, azaz folytatja a maradékelvet, a kiüresítés gyakorlatát. Úgy tûnik azonban, hogy ezzel a törvényjavaslattal egy bizonyos határt is átlépünk. Nevezetesen itt már nemcsak az önkormányzati törvény szellemiségével ellentétes javaslatok vannak, hanem a javaslat - és errõl már volt szó - sok konkrét szabálya kifejezetten ellentétes az önkormányzati törvénnyel. A centrális szervek létrehozását még lehet magyarázni az önkormányzati feladatoknak bizonyosfajta tisztításával, vagy a szigorú törvényesség követelményének az érvényesítésével. Az önkormányzatok finanszírozási gondjai is magyarázhatók az államháztartás általános nehézségeivel. Ezúttal azonban olyan egyértelmû és olyan nyílt, az önkormányzati törvénnyel ellentétes szabályok vannak a javaslatban, amelyek egyenesen érthetetlenné teszik számunkra, hogy a Kormány ezt miért nem ismeri be. Mert lehetne vitatkozni azon, hogy legyen-e például a belterületi föld önkormányzati tulajdon, s lehet azon vitatkozni, hogy bizonyos gazdasági számítások vagy privatizációs elképzelések - errõl a miniszter úr szólt az expozéjában - ettõl eltérõ megoldást indokolnak. Errõl lehet vitatkozni, de arról nem lehet vitatkozni, hogy ez nem nyíltan jelenik meg, és nem derül ki világosan, hogy itt mirõl van szó, az Alkotmánynak vagy az önkormányzati törvény bizonyos fajta szabályainak az újrafogalmazásáról. Ez érthetetlen számunkra, és nagyon javasoljuk, hogy a tisztelt Országgyûlés ezt a helyzetet gondolja végig. Ezzel a törvénnyel elõre láthatóan - tisztelt Országgyûlés - hosszú idõre meghatározzuk az önkormányzati tulajdon körét, és vele az önkormányzatok tényleges szerepét, mûködését. Eldõl, hogy képesek lesznek-e egy idõ után magasabb szintû közszolgáltatásokat biztosítani, képes lesz-e a helyi közösség saját jogán a piacgazdaság szereplõje lenni, tudnak-e a helyi közösségek önállóan gazdálkodni és a közösség javára vállalkozni. A mi felfogásunk szerint az önkormányzati tulajdon olyan közösségi tulajdonforma, ahol a tulajdonosi érdekeltség jól érvényesíthetõ, ugyanakkor a vagyon hozadéka szükségképpen a közösség hasznát szolgálja. A Szocialista Párttól eddig is távol állt az, hogy az önkormányzatokat valamiféle mindentõl és mindenkitõl független és korlátozhatatlan helyi hatalomnak fogja fel. Mi az önkormányzatok jogaiért azért küzdünk, mert meggyõzõdésünk, hogy a politikai hatalomgyakorlásnak és egyes közösségi szolgáltatások ellátásának ez a leghatékonyabb formája. Tisztelt Országgyûlés! Ezek szem elõtt tartásával fogjuk a részletesebb véleményünket kifejteni és módosító javaslatainkat megtenni. A Kormánynak pedig végig kellene gondolnia, hogy belemegy-e a számára kilátástalannak látszó alkotmányjogi vitába, amely esetleg újra elhúzza az alkotmányjogi döntés miatt annak a fontos törvénynek a hatályba lépését. Úgy gondoljuk, hogy ennél helyesebbnek látszik, ha a szóban forgó paragrafusokat valamilyen formában vagy átdolgozza a Kormány, vagy elfogadja, hogy ezekben az esetekben az önkormányzati törvény módosításáról van szó, annak minden következményével együtt, természetesen. Úgy hiszem, hogy ez a tisztességesebb, és ez a hasznosabb út. Köszönöm szépen. (Taps.)