DR. JÓZSA FÁBIÁN, az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendõrségi bizottság többségi véleményének elõadója: Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Meglepett ez a huszáros gyorsaság. Miután a vezérszónokok megkezdték a maguk elõadását, azt gondolom, hogy a bizottságokban is valami huszáros munka és huszáros vita folyt ebben a kérdésben. Az önkormányzati, közigazgatási, rendõrségi és belbiztonsági bizottság többségi véleménnyel támogatja, általános vitára alkalmasnak tartja az elõterjesztett törvényjavaslatot. A szavazati arány a bizottságban 10:7 volt, ami egyben a jelen levõ kormánypárti, illetõleg ellenzéki képviselõk arányát is mutatja, vagyis a kormánypárti képviselõk kivétel nélkül úgy szavaztak, hogy alkalmasnak tartják tárgyalásra a törvényjavaslatot, az ellenzéki képviselõk pedig kivétel nélkül úgy szavaztak, hogy alkalmatlannak tartják a törvényjavaslatot. Két bizottsági nap jelentõs részét szenteltük annak, hogy ezt a kérdést eldöntsük, illetõleg részleteiben megvitassuk tehát azt, hogy az elõterjesztett törvényjavaslat alkalmas-e tárgyalásra vagy nem alkalmas a tárgyalásra. Azonban érdekes módon - és ez, amit mondani fogok, nem kritika, hanem ténymegállapítás - a bizottságban a vita nem arról folyt, hogy konkréten milyen rendelkezéseket tartalmaz az elõterjesztett törvényjavaslat, hanem arról folyt, hogy e törvényjavaslat mely rendelkezéseit kell kétharmados szavazataránnyal elfogadni, és melyek azok, amelyek feles törvényi eljárás keretében, tehát a parlamenti képviselõk egyszerû többségével megalkothatók, elfogadhatók. Fõleg az ellenzéki képviselõk érveltek azzal, hogy itt különbözõ szabályok elfogadásához kétharmados többség kell, és ennek alapján õk az önkormányzati törvény 107. §-ában, illetõleg az Alkotmány 44. § c) bekezdésében látták, amelynek értelmében az Országgyûlés az önkormányzat alapjogait csak kétharmados szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatja. Az önkormányzati törvény 107. §-ában tulajdonképpen arról alakult ki vita, hogy a paragrafus (1) és (2) bekezdése hogyan viszonyul egymáshoz, illetõleg hogy a vagyonátszállás megtörtént-e vagy meg nem történt-e. Az (1) bekezdésben felsorolt vagyontárgyaknak a köre hogyan befolyásolja jelen törvény szabályozását, illetõleg jelen törvény elfogadásának a módját? Az önkormányzati törvény 107. § (1) bekezdése ugyanis taxatíve felsorolja azt a vagyoni kört, amely az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerül. Ez a felsorolás taxációt tartalmaz, és ugyanakkor a törvény (2) bekezdése ebbõl kiemel egy bizonyos vagyoni kört, és azt mondja, hogy már az önkormányzati törvény hatályba lépésével, az önkormányzati törvény erejénél fogva, a hatálybalépés napján átkerült az önkormányzat tulajdonába. A bizottság tagjainak többségi álláspontja, a kormánykoalíciót alkotó képviselõk álláspontja az volt, hogy minden olyan szabály elfogadása, amely már az önkormányzatokra ténylegesen, de jure és de facto átszállt tulajdoni tárgyakhoz kíván hozzányúlni, jelen törvényben is, az egyházi ingatlanok tulajdoni sorsát rendezõ törvényben is és más törvényekben is valóban csak kétharmados szavazataránnyal történhet, tehát e tekintetben változás csak ilyen garanciális szabályok mellett állhat be vagy érhetõ el. Úgy ítéljük meg azonban, hogy azoknak a vagyontárgyaknak a körében, és klasszikusan a 107. § (1) bekezdésében foglalt szabályokról van szó, ahol - idézem a törvény szövegét - az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülõ vagyontárgyak köre a következõ. Tehát egy jövõbeni vagyonátszállás kérdése kerül itt rendezésre, tehát még nem történt meg a vagyonátszállás, ezeknek a tárgyaknak a köre még pillanatnyilag nem képez önkormányzati tulajdont - e tekintetben nincs szükség kétharmados szabályra, nem létezõ, birtokomban nem levõ, tulajdonomat nem képezõ vagyontárgyakhoz nekem alapjogaimat nem sértheti egy szabályozás - csak már azután, amikor már az átszállás megtörtént, amikor ténylegesen tulajdonomba került a vagyontárgy. Mi pontosan értjük azt, hogy az ellenzéki képviselõk miért hozzák fel újra és újra, és miért kívánják a lehetõ legszélesebb körre kiterjeszteni a kétharmados szabályozás kérdését. Akkor, amikor egy feles törvény elfogadásáról van szó, az ellenzéki képviselõk elegánsan "nem"-mel szavazhatnak, azonban ez a "nem"-szavazatuk nem befolyásolja a törvény tényleges elfogadását akkor, ha a kormánykoalíció pártjaiban egység van a tekintetben, hogy az adott törvényre szükség van, azt meg kell alkotni. Kétharmados szabályozás esetén azonban az ellenzéki szavazatok felértékelõdnek, hiszen ezek nélkül a szavazatok nélkül a törvény nem alkotható meg, következésképp ezeket a törvényeket és ezeket a törvényhelyeket, amelyeknél az elfogadáshoz kétharmados szavazatarány szükséges, politikai alku tárgyává lehet tenni. Ez van az ellenzéki magatartás mögött. (Taps.) Végezetül: az önkormányzati bizottság többsége úgy ítéli meg (zaj), hogy jelen törvényjavaslat az önkormányzati törvény 107. §-ában foglalt szabályokat nem szûkíti, nem korlátozza, ellenkezõleg, úgy ítéljük meg, hogy kiszélesíti és kiteljesíti. Nem gondoljuk azt, hogy ez egy hibátlan törvényjavaslat, de azt gondoljuk, hogy a tárgyalásra mindenképpen alkalmas, és a képviselõ urak és hölgyek által elõterjesztett módosító indítványokon keresztül tökéletesíthetõ, hiányosságai kiküszöbölhetõk. Ezért kérjük a tisztelt Háztól a törvényjavaslat megtárgyalását és késõbbi elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)