DR. SÓVÁGÓ LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha rangsorolni kívánnánk a Parlament elõtt lévõ önkormányzati tárgyú törvényjavaslatokat, valószínû, hogy a most tárgyalandó, egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló tervezet vinné el a pálmát. A törvény gyakorlati és elvi jelentõsége egyaránt rendkívüli. Az állítás igazolására engedtessék meg néhány példa. Ahogy azt a miniszter úr is említette expozéjában, a javaslat elfogadása esetén önkormányzati tulajdonba kerül mintegy 770 ezer bérlakás, amelyek értéke közel 1000 milliárd forint, megközelítõleg 100 ezer nem lakás céljára szolgáló helyiség, a közüzemi vállalatok teljes vagyona, a belterületi és kisebb részben a külterületi földek. A tulajdonviszonyok elképzelhetetlen átrendezõdését fogja mindez eredményezni. Aligha túlzás, hogy ezen a törvényen alapuló tulajdonszerzés nagyságát tekintve példátlan, alapvetõen megváltoztatja a tulajdon fajtáiról eddig alkotott elképzeléseinket. Már részben az önkormányzati törvény és most, az elõttünk fekvõ tervezet megteremti az önkormányzati tulajdon alapvetõ kereteit, mivel az önkormányzatok tulajdonába döntõ többségben e két törvény alapján kerülnek vagyontárgyak. Közismert, hogy az önkormányzati tulajdon körének kialakítása három lépcsõben történik. Az elsõ ütem maga az önkormányzati törvény. Bizonyos vagyontárgyak az önkormányzati törvény erejénél fogva kerültek a helyi önkormányzatok tulajdonába. Már ekkor látható volt - ahogy azt az említett törvény indoklása ki is emeli -, hogy az állami tulajdon reformja a kezdetén tart, szükséges, hogy a közeljövõben sorra kerülõ változásokkal az összhang megteremthetõ legyen. Más helyen a következõket mondja: ezért kell más megalkotandó törvényre utalni, illetve ezért van szükség a vagyonátadó bizottságok közremûködésére a tulajdon felosztásában. A második lépcsõt a most tárgyalandó javaslat képezi, amely lényegében konkretizálja, hogy a jelenleg még állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak miként kerülnek önkormányzati tulajdonba. Szükség lesz egy harmadik lépcsõre is, hisz az eddigi törvény nem fogja át az önkormányzati tulajdonba kerülõ vagyontárgyak teljes körét - elég, ha csak a nem ingatlankezelõ szerv vagy városgazdálkodási vállalat kezelésében lévõ külterületi földek jövõbeni sorsa szabályozásának szükségességére utalok. Jogos és sürgetõ igény mindezek visszaadása is, a sorrendet azonban be kell tartani. Az elfogadott kárpótlási törvény elsõre a magánszemélyek kárpótlását mondta ki, a további rendezés ennek is függvénye. Célszerû azonban megemlíteni, tisztázni a félreértéseket. A volt községi, városi földek jelentõs részben magánszemélyek tulajdonában, de közösségi használatban álltak, amelyért a kárpótlás a nemrégiben elfogadott törvény alapján történik. Általánosan elfogadott tétel, hogy az önkormányzatok kellõ gazdasági alap nélkül nem tölthetik be rendeltetésüket. A gazdasági alap megalapozottságát szolgálja a vagyon is. Az úgynevezett szocialista társadalmi rendszer tudatosan fosztotta meg a volt tanácsokat mindezektõl, teremtette meg az állami tulajdon egységét - a gazdálkodás szabadságát a kezelõi jog intézményében vélte biztosítani. Az önkormányzatok a rájuk bízott vagyontárgyakkal a törvény keretei között szabadon rendelkezhetnek, gazdálkodhatnak. Megítélésünk szerint a juttatott vagyon olyan nagyságú, amely biztosítja az önállóságot, az általános társadalmi helyzettõl nem függetleníthetõ cselekvési szabadságot. A tervezet olyan vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról intézkedik, amelyek jelenleg állami tulajdonban vannak, és döntõ többségében a volt tanácsok, szakigazgatási szervei, intézményei, vállalatai kezelésében állnak. A vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásánál tekintetbe veszi a vagyon mûködtethetõségének gazdasági szempontjait, figyelemmel van az önkormányzatok feladat- és hatáskörére. A tervezet nem kötelezi az önkormányzatokat a vagyon átvételére, ha mûködtetése, fenntartása többletkiadással jár. Tisztelt Ház! Sarkalatos és sokak által vitatott kérdés, milyen mértékû vállalkozásra alkalmas vagyon kerüljön önkormányzati tulajdonba. Erre választ jelentõs mértékben az önkormányzatokról szóló törvény már megfogalmazta, de bizonyos mozgási lehetõség most is adott, mivel a tervezet rendeltetése, hogy meghatározza az önkormányzatok közigazgatási területén levõ ingatlanok, erdõk és vizek önkormányzatok tulajdonába kerülõ körét. A kérdés más módon is megfogalmazható: vajon az alapvetõen vállalkozási rendeltetésû vagyontárgyak önkormányzatok általi mûködtetése-e a cél, vagy a gazdasági élet más szereplõi jobban tudják azokat hasznosítani? Nem vitás, az önkormányzatokról szóló törvény lehetõvé tette, hogy az önkormányzatok vállalkozzanak. Ezzel, mint általános elvvel, egyet lehet érteni. Úgy véljük azonban, nem vitatható az sem, hogy az önkormányzatok elsõdleges szerepe nem a gazdasági életben való részvétel, hanem sokkal inkább az önkormányzati törvénybõl is következõ helyi közszolgáltatások ellátása. Amint azt a helyi önkormányzatokról szóló törvény indoklása ki is mondja, az önkormányzati tulajdon fõ rendeltetése, hogy a közszolgáltatások egy részét biztosítsa. A "közvagyon", a "forgalomképes" és "korlátozottan forgalomképes" jogi kategóriák bevezetése, továbbá az a szabály, hogy az önkormányzatok csak olyan vállalkozásokban vehetnek részt, amelyekben felelõsségük nem haladja meg a hozzájárulás mértékét, mind az önkormányzatok vállalkozási szabadságának kereteit adják. Ne a vállalkozás, hanem a szolgáltatás legyen jellemzõ tevékenységükre. Amikor a Parlament az önkormányzati törvényben meghatározta az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába átadandó vagyontárgyak körét, az úgynevezett profitvagyonról nem szólt. Tette ezt logikusan, mert a bevételek meghatározásának ezt írta elõ, hogy a profittermelõ tanácsi vállalatok privatizálásából jussanak bevételhez az önkormányzatok és ne ezeknek a vállalatoknak a vagyonából. Ezt a szándékot megerõsítette a Parlament az elõprivatizációs törvény elfogadásakor is, vagyis nem az a cél, hogy a profitvállalatok vagyona egyik közösségi tulajdoni formából a másikba - jelesül: önkormányzatiba - kerüljön, hanem az, hogy ezek privatizációja megtörténjen. Egyébként nem kívánatos, hogy gazdálkodási kérdésekben alapvetõen politikai töltetû, rendszeresen cserélõdõ testületek dönthessenek. A tervezet a vagyonátadás kétféle módját ismeri: magánál a törvény erejénél fogva, illetõleg a fõvárosi, megyei vagyonátadó bizottságok útján. Helyeseljük, hogy a vagyonátadás jelentõs része nem igényel bizottsági elbírálást: törvényi kinyilatkoztatással kerül önkormányzati tulajdonba. Ugyanakkor látnunk kell: bizonyos, jogilag jól körülhatárolható esetekben nem tekinthetünk el a vagyonátadó bizottságok bevonásától. Ezekben az esetekben nincs olyan jogi rendezõ elv, amely alapján maga a jogi norma dönthetne. Garanciális szabály ugyanakkor, hogy ezekben az esetekben, amikor a bizottság dönt, bírói felülvizsgálat igénybevételének van lehetõsége. Közismert, hogy az állam eladósodása a normálisat lényegesen meghaladó méreteket öltött. Az adósságok fedezete többek között az állam tulajdonában álló vagyontárgyak köre. A tervezet a súlyos gondok ellenére, a korábban hangoztatottakat fenntartva, a vagyontárgyak terheletlen formában történõ átadása mellett szól, nem kívánja megnehezíteni az önkormányzatok helyzetét. Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum részérõl bízunk benne, hogy a törvény a vagyontárgyakat jó kezekbe adja, hozzájárálva ezzel is mindazon feladatok ellátásához, amelyeket az adott településen élõ emberek az ott mûködõ önkormányzattól elvárnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon és középen.)