DR. BOROSS PÉTER belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló, most benyújtott törvényjavaslat nem az elsõ lépés a helyi önkormányzatok tulajdoni viszonyai rendezése sorában. A közvagyon tulajdonlásában az Alkotmány módosítása hajtott végre a múlt évben gyökeres fordulatot, amikor szakítva az egységes állami tulajdon elvével, elismerte az önkormányzatok tulajdonhoz való jogát, a helyi önkormányzatokról megalkotott törvény pedig lehetõvé tette, hogy az állam tulajdonából ingyenesen az önkormányzatok tulajdonába kerüljenek vagyontárgyak. E törvény szerint a tanácsok és szerveik, valamint intézményeik kezelésében lévõ állami ingatlanok, kivéve a mûemlékeket és a védett természeti területeket, a jogutód önkormányzatok tulajdonába kerültek. Az elmúlt év szeptember 30-án mintegy 26 000 helyi intézmény mûködési feltételeit biztosító épületvagyon, minden tanácsi kezelésû föld, közterület, épület átkerült az önkormányzatok tulajdonába. Ez a törvény az önkormányzatoknak átadandó többi vagyontárgy meghatározását külön törvényre bízta. A most benyújtott javaslat ennek végrehajtását szolgálja. A törvény elfogadásával az önkormányzatok tulajdonába menne át 270 000 bérlakás, közel 100 000 nem lakás céljára szolgáló helyiség - ezek értéke meghaladja az 1000 milliárd forintot -, az összes bel- és külterületi föld, amelyet az ingatlankezelõ és városgazdálkodási vállalatok kezelnek. Az önkormányzatok tulajdonába kerül mintegy 200, önkormányzatok által felügyelt közüzemi vállalat teljes vagyona, a lakosság ellátását szolgáló vízi közmûvek és vízi létesítmények jelentõs hányada, Budapesten a gázellátást és közlekedést biztosító vállalatok is. A javaslat szerint az önkormányzatok térítésmentesen kapják tulajdonukba az állami vagyont, az államadósság arányos részét nem kell átvenniök. Természetes azonban, hogy az egyes vagyontárgyakat terhelõ, a polgári jogi kapcsolatokban keletkezett tartozásokért a vagyon értékének erejéig helyt kell állniuk. Itt szeretnék utalni arra, hogy a Kormányt a törvényjavaslat elõkészítése során az a szándék vezérelte: az önkormányzatok kapjanak meg minden olyan vagyontárgyat, amely mûködésükhöz, valamint intézményeik és közszolgáltatást végzõ vállalataik feladatainak ellátáshoz szükséges. Ebben a vagyoni körben az önkormányzatok érdekeinek kell feltétlen elsõbbséget biztosítani. E törvényjavaslat ilyen felfogásban készült. Az önkormányzatok tulajdoni viszonyait kialakító törvénykezés azonban ezzel a javaslattal nem zárul le. Számos olyan vagyontárgy van, amelyek önkormányzati tulajdonba adására a Kormány késõbb kíván javaslatot tenni. Ezek a vagyontárgyak már nem tartoznak abba a körbe, amely az önkormányzatok jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásához szükséges. Az ebbõl a vagyonkörbõl való részesedés során ide sorolhatók például a külterületi földek, más szervezetek jogos igényeit is mérlegelve kell majd dönteni. Javaslatainkat ezekre az összefüggésekre figyelemmel fogjuk a késõbbiekben elõterjeszteni. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat elõkészítése során fokozott figyelmet fordítottunk arra, hogy a Kormány elképzeléseit az önkormányzatok és érdekszövetségeik megismerjék, továbbá megértsék és elfogadják a vagyonátadás rendezõ elveit és szempontjait. A vélemények és érdekek egyeztetése során számos kérdésben sikerült egyetértésre jutni. Néhány túlzó és egyoldalú igénnyel azonban a Kormány nem tudott azonosulni, és ezek elfogadását az Országgyûlésnek sem javasolja. Ilyen igény volt például a tanácsi felügyelet alatt állt termelõ, szolgáltató, kereskedelmi és vendéglátó vállalatok önkormányzatok tulajdonába adása. A Kormány ezt nem támogatja, mert a javaslat nincs tekintettel az önkormányzatok funkcióira, az állam terheire, és arra sem, hogy az e körben megvalósuló privatizáció során a hatályos törvények szerint az önkormányzatok jelentõs részesedéshez jutnak, amint ismeretes, 50 oshoz. Az önkormányzatok több képviselõje az országos összefüggéseket is figyelmen kívül hagyva, a területükön lévõ állami vagyon egy részének átadását is kérte. Kezdeményezték továbbá, hogy az egészben, vagy részben tanácsi pénzeszközökbõl megvalósult beruházások tulajdonából részesedhessenek akkor is, ha az ingatlan nem tanácsi szerv, vagy tanácsi közüzemi vállalat kezelésébe kerül. A Kormány nem ért egyet azzal, hogy az önkormányzatok tulajdonának rendezése együtt járjon a gazdálkodó szervezetek vagyonának átadásával. E két szférát nem szabad összekeverni. A gazdálkodó szervezeteknek éppen úgy rendelkezniük kell a mûködésükhöz szükséges vagyonnal, mint az önkormányzatoknak. A vállalati körben megvalósuló üzleti szándékokat rendkívüli módon zavarná, ha valamely külsõ részérdek minden tárgyalásnál szerepet kapna. Ugyanez a helyzet vagyoni ügyek visszamenõleges rendezésénél is. Beláthatatlan vitákat eredményezne, ha több évre visszamenõleg azon a címen lehetne a vállalatoktól vagyont, vagy vagyonrészt elvonni, hogy azt valamikor részben tanácsi pénzeszközökbõl létesítették. Emlékezhetünk rá, hogy milyen volt fejlesztési eszközök elosztásának rendje. Jórészt a véletlenen múlott, hogy az állami forrást a központi költségvetés közvetlenül vagy a tanácsokon keresztül juttatta el a vállalatokhoz. A helyi önkormányzatokról szóló törvény 107. szakaszának (5) bekezdése értelmében a vagyonátadó bizottság a helyi önkormányzat tulajdonába adja azt az állami tulajdonú földet, amely a törvény hatályba lépésekor belterülethez tartozott, kivéve a kizárólagos állami tulajdonba kerülõ földeket. Az elõkészítés során e rendelkezés körül folyt a legnagyobb vita. E szabályt sokan kiterjesztõen kívánták értelmezni, vagyis úgy, hogy minden állami tulajdonú belterületi földet az önkormányzatoknak kell átadni, függetlenül attól, hogy építménnyel, épülettel beépített, vagy sem. Az önkormányzatok számára a beépített földek holt tõkét jelentenek. Bérleti vagy használati díjat szedhetnének ugyan, ez azonban a termék árában inflációs hatást keltene, és csökkentené a vállalatok üzleti pozícióit. A vállalati kezelésû beépített földek esetén azért is célszerûtlen a tulajdon átadása, mert a vállalat átalakulása esetén a belterületi föld értékének megfelelõ üzletrész vagy részvény egyébként is az önkormányzatot illeti meg. A földek vállalatoktól való elvételével a gazdálkodás normális menetébe avatkoznánk be, és a vállalati terveket, számításokat kereszteznénk indokolatlanul. Kérem a tisztelt Országgyûlést, azt is vegye figyelembe, hogy ez idõ szerint fent idézett jogszabályhely csak korlátozottan hajtható végre, mert még nem alakult ki a kizárólagos állami tulajdont képezõ földek köre. A javaslatban szereplõkön túl, akkor adhatók újabb beépítetlen földek az önkormányzatok tulajdonába, ha a kincstári vagyontörvény megalkotásával tisztázódik, melyek kerülhetnek e körön kívül. Annak érdekében, hogy a tisztelt Országgyûlés megfelelõ áttekintéssel rendelkezzen a törvényjavaslat elõkészítése során felmerült vitás kérdésekrõl, az önkormányzati érdekszövetségek álláspontját tartalmazó összeállítást a Ház tisztelt elnökének és az érintett bizottságok elnökeinek átadjuk. Tisztelt Ház! Tavaly december óta az Országgyûlés napirendjén szerepelnek az önkormányzatok és a centrális alárendeltségû államigazgatási szervek feladat- és hatáskörérõl szóló, valamint fõvárosi és kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok. Elfogadásuk esetén e törvények a közigazgatásra háruló feladatokat megosztják az önkormányzatok és az állami szervek között. A közigazgatás megfelelõ vagyoni feltételek birtokában képes funkcióit teljesíteni. Ezért ha az említett munkamegosztáson változás történik, annak az állami szervnek vagy önkormányzatnak, amely jövõben a feladatot végzi, a szükséges vagyont is át kell adni. Ez kétféleképpen oldható meg, vagy a tulajdonjog átadására kerül sor, vagy a tulajdonjog érintetlenül hagyása mellett a vagyon használatát kell biztosítani annak a szervnek, amelyik a feladatot kapta. Az említett törvényjavaslatok az utóbbi megoldást követik. Tavaly december óta azonban több kormánykoalícióhoz és fõleg az ellenzékhez tartozó képviselõ olyan módosító javaslatot nyújtott be, amelyek a használatra való átadás helyett a tulajdon átadását indítványozták. Ilyen tartalmú Budapesten a fõpolgármester és a kerületi polgármesterek között létrejött megállapodás is. Ilyen igény az Alkotmány kiegészítése nélkül csak úgy volna érvényesíthetõ, ha az önkormányzatoktól feladatokat átvevõ állam, illetõleg az államtól feladatokat átvevõ önkormányzat, ha tulajdoni kártalanítást fizet. Természetesen a kártalanításra akkor is szükség volna, ha a feladat- és tulajdonmozgás az önkormányzatok között történne. Ez a megoldás nemcsak az anyagi eszközök hiánya miatt, hanem elvi okokból sem fogadható el. Aligha lehet ugyanis érvelni amellett, hogy a jogszabályban kötelezõen elõírt feladatok ellátásáért a hatáskör címzettjének még fizetnie is kelljen. Az ellentmondás feloldása és a képviselõi indítványok elfogadása érdekében a Kormány alkotmánykiegészítõ törvényjavaslatot terjesztett elõ, és ennek szellemében épített be szabályokat a törvénytervezetébe is. Az alkotmánykiegészítõ törvényjavaslat bizottsági tárgyalásánál azonban tapasztalnunk kellett, hogy az alkotmánymódosítást - erre nem számíthattunk - az ellenzéki pártfrakciók nem támogatták. A Kormány ezért, ahogy elnök úr szólt róla, az alkotmánymódosító javaslatát a múlt héten visszavonta. Ennek megfelelõen módosítani szükséges a jelen törvényjavaslat 43. §-ának az (1) bekezdését is. Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslat elõkészítésével párhuzamosan zajlott a fõvárosi önkormányzatok tulajdonát érintõ vita. Ennek egyik sarkalatos pontja volt, hogy a fõvárosi önkormányzatok tulajdonára vonatkozó szabályok melyik törvénybe kerüljenek, a fõvárosi törvénybe, vagy az önkormányzati vagyontörvénybe. Kérdéses volt az is, hogy a fõváros és a kerületek közötti vagyonmegosztást törvény határozza meg, vagy a fõváros közgyûlése. A Kormány álláspontja, hogy az állami vagyon önkormányzatoknak való átadásánál a fõvárosi és a többi önkormányzat nem kezelhetõ külön. A fõvárosi önkormányzatoknak ugyanolyan szempontok alapján kell részesedniük az állami vagyonból, mint az összes többi önkormányzatnak. Ismeretes, hogy a fõvárosi és a kerületi önkormányzatokról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban a fõváros fõpolgármestere és a kerületi polgármesterek között megállapodás jött létre, amelynek vannak a vagyont érintõ pontjai is. Ezek közül a Kormány mindazokat beépítette a javaslatba, amelyek összhangban vannak az országosan érvényesítendõ elvekkel. Egyetért a Kormány azzal is, hogy bizonyos vagyontárgyak ne a kerületek, hanem a fõváros tulajdonába kerüljenek az egységes városjelleg erõsítése érdekében. Ezzel a megoldással a fõvárosi törvénybe csak a speciális szabályozást igénylõ kérdések kerülnének, míg az összes többi vagyoni rendelkezést valamennyi önkormányzatra érvényesen a jelen vagyontörvény- javaslat tartalmazza. Itt kell megjegyeznem, hogy a fõvárossal kapcsolatos ügyek intézése okot ad némi aggodalomra is. Úgy vélem, hogy egy világváros vagyoni és egyéb ügyeinek az intézése a résztvevõk részérõl több komolyságot, több szakszerûséget és fõleg egymás iránti lojalitást igényel. (Az SZDSZ padsoraiból közbeszólás: Ez a Kormánynak szól.) Tisztelt Országgyûlés! Az önkormányzatok érthetõen sürgették és sürgetik a törvény mielõbbi megalkotását. Szeretném kijelenteni, hogy a törvény megszületése nemcsak az önkormányzatoknak, hanem a Kormánynak is érdeke. Ugyanakkor azt is meg kell érteni, hogy sokféle rendeltetésû és nagy volumenû vagyontárgy sorsáról kellett dönteni, s ennek során többféle, gyakran homlokegyenest eltérõ érdekeket kellett egymáshoz közelíteni. A törvényjavaslatot ezért csak hosszadalmas érdekegyeztetés után lehetett elõterjeszteni. Tájékoztatom a tisztelt Országgyûlést, hogy a Kormány a jelen törvényjavaslat államigazgatási végrehajtását idõben elõkészítette. Már az elmúlt évben rendeletet adott ki a megyei és fõvárosi vagyonátadó bizottság létrehozásáról, valamint a tevékenységüket segítõ munkacsoportok megszervezésérõl. A Kormány megbízásából kinevezésre kerültek a vagyonátadó bizottságok vezetõi és tagjai is. A bizottságok eseti feladatra létrehozott államigazgatási szervként dolgoznak, hatósági jogkört gyakorolnak. Döntésük alapján kerül az önkormányzatok tulajdonába a javaslatban meghatározott állami vagyon. Tisztelt Ház! Nem találunk arra példát, hogy önkormányzatok olyan széles körben jutottak volna térítésmentesen vagyonhoz, mint most Magyarországon. Bízom abban, hogy ez a vagyon jó gazdák kezébe kerül. Ehhez az intézményi és a politikai feltételek adottak. De még inkább garancia az az elszántság és tenniakarás, amirõl az önkormányzatok képviselõi, a képviselõ testületek és vezetõik nagy része már eddig is tanúságot tettek, példaként említhetném több vidéki városunk rendkívül konstruktív ténykedését. A tisztelt Országgyûlést arra kérem, hogy elutasítva a szélsõséges felfogásokat, tárgyszerû vita után a törvényjavaslatot fogadja el. (Taps.)