TartalomElõzõKövetkezõ

ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai napon, amikor az Országgyûlés egy esztendõs évfordulóját is ünnepli, meg kell emlékeznünk a második világháború befejezésének az évfordulójáról, illetve ezen belül az európai háború befejezésének az évfordulójáról. Május 8-án a nyugati fronton, május 9-én a keleti fronton került sor a fegyverszünet kimondására, a német fegyverletétel aláírására. Úgy gondolom, hogy ezen a napon a magyar Országgyûlésen is el kell hangoznia a történelmi visszaemlékezésnek, és itt is jeleznünk kell azt, hogy a második világháború befejezése alkalmával Magyarország nevében koszorúzásra kerül sor mind a magyar hõsök emlékére, mind pedig azoknak az emlékére, akik a második világháború során részt vettek abban a küzdelemben, ami a háború befejezéséhez vezetett, és Magyarországon megdöntötte a német náci uralom támogatásával mûködõ politikai rendszert, és Magyarország területérõl kiûzetett az egyik ellenfelünk. Azt hiszem, ez a nap fontos és jelentõs esemény, és a másik ellenfél, sajnos, önmagunkból adódott: azokból, akik támogatták az utolsó idõszakig azt a politikai rendszert, amelyik 1944. október 15-e után hatalomra került. Ezen a napon, május 8-án és május 9-én koszorút helyeznek el Magyarországon mindazokon a hõsi emlékmûveken, ahol erre a napra emlékeznünk indokolt - beleértve az amerikai, a brit, a szovjet és valamennyi olyan nép hõsi halottját, akik ebben a küzdelemben részt vettek. Egy olyan ország nevében igen nehéz az emlékezés, amely ország egyrészt geopolitikai helyzete következtében, másrészt rossz - bár kényszerûnek is mondható - döntések miatt olyan oldalon vett részt ebben a háborúban, amivel mi nem érthetünk egyet. A másik oldalon ennek az országnak viselnie kellett a legyõzött ország minden hátrányát, viselnünk kellett azt, hogy Magyarország hatalmas jóvátételi összeg fizetésére kényszerült, viselnünk kellett azt, hogy le kellett mondanunk egykori szövetségesünk minden tartozásáról, és viselnünk kellett azt, hogy az országot kirabolták. Ennek ellenére azt is ki kell mondani, hogy számunkra ez a nap mégis rendkívüli jelentõséggel bír. Elõször azért, mert véget ért Európában a háború, véget ért a pusztítás, és véget ért a mindennapi rettegés idõszaka. Másodszor azért, mert véget ért a náci diktatúra, és véget ért Magyarországon az a nyilas uralom, amelyik október 15- ét követõen még külön annyi embertelenséggel és az ország végsõ feláldozásával egy olyan keserû utolsó kalandot jelentett ennek a nemzetnek, amelyre mindenkor emlékeznünk kell - az áldozatokkal együtt. Harmadsorban azért jelentõs, mert Magyarország, bár vesztes oldalon állva harcolta végig ezt az idõszakot, kivéve az utolsó napokat - amire érdemes azért emlékezni, hogy a Debrecenben felállított új magyar hadsereg elsõ alakulatai ezekben a napokban vonultak ki a harctérre. Érdemes emlékezni arra, hogy véget ért egy totális politikai rendszer minden embertelenségével, reményt nyújtott arra, hogy új idõszak következik, amelyik képes lesz egy alkotmányos rendben, demokratikus belsõ politikai berendezkedéssel a hatalmak között egy nemzet számára késõbb a függetlenséget biztosítva lehetõvé tenni a kibontakozást. Mint tudjuk, nem ez történt. Magyarországon a magyar szuverenitás nemzetközi jogi értelemben vett korlátozásával 1945 és +47 között a szövetséges ellenõrzõ bizottság gyakorolta a szuverenitás egy részét, ugyanakkor lehetõvé vált - és ebben része volt a magyar politikai életnek - egy demokratikus kísérlet, amely, sajnos, elbukott, és következett a másik diktatúra, amelyik az országot sújtotta, és amelyik évtizedekre meghatározta történelmünket. Nekünk, magyaroknak éppúgy, mint más európai népeknek ez a nap egyszerre jelenti egy vesztes ország minden gyötrelmét, jelenti azt, amit a legyõzöttnek elviselnie kell - annak ellenére, hogy megkíséreltünk ebbõl a háborúból kilépni. De amellett, hogy a legyõzetés fájdalmait kellett elviselni, jelenti azt is, hogy véget ért egy olyan korszak és egy olyan totális rendszernek a magyarságot elnyomó kísérlete, amelyik ezt az országot katasztrófába vezette volna. Ez az a nagy ellentmondás, amit mindenkinek azért tudni kell, és nem szabad elfelejteni, hogy számunkra a kétféle nehézség - ha úgy tetszik - kétféle katasztrófa-következmények közül iszonyatos katasztrófát jelentett volna, ha az az oldal gyõz, amelyiknek Magyarország akkor szövetségese volt. Szeretném, ha a magyar Országgyûlés, amelyik azoknak a politikai pártoknak vagy jogutódja, vagy szellemi-történelmi utóda, amelyek mindig szembenálltak a hitleri Németország minden követelésével, ország-világ elõtt kifejezésre juttatná - azzal, hogy a magyar Kormány miniszterelnökének jelen felszólalását elfogadva - kifejezésre juttatja, hogy soha semmi köze nincs olyan eszmékhez, amelyek akár a szélsõjobb, akár a szélsõbal diktatúrájához kötötték egykoron ezt az országot. Legyen ez a nap ennek a dokumentuma; legyen emlékezõje, hogy ez a Magyarország és ez a magyar politikai élet szakít és szakított örökre mindezekkel az eszmékkel! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Homepage